Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892
7 legerősebb védelemre talált. Hogy magyarjaink zöme minden visszahatás nélkül hódolt meg az uj viszonyoknak, e körülmény nemcsak azt bizonyltja, hogy Géza törekvéseinek sikerét a mélyen érzett honszeretet mozdította elő, hanem azt is, hogy megvoltak már a szükséges előíeltételek, melyek birtokában a korszerű átalakítások üdvös voltát mindenkinek be kellett látni. Az egy igaz Istenben való hit, a benső meggyőződés a lélek halhatatlanságáról és túlvilág! életről, a megholtak iránti kegyelet, az eskü szentsége, az egybekelési és születési ünnepek, az államalkotási képesség, a lekötelező bánásmód az idegenekkel szemben, kiket egyenlő jogú polgároknak tekintettek; az írásban való jártasság, a müveit nyelv; annak kerekdedsége, simasága, dallamossága; a nemzeti eseményeket megörökített költői termékek; az ügyesség és mííizlés a lakások, házi eszközök, ruhanemüek, ékitménytárgyak, fegyverek készítésében mindmegannyi tanujelei némi műveltségnek ; mig a sokoldalúság a tevékenységben a mellett szól, hogy semmit nem tévesztettek szem elől, a miben a haza boldogulását, a közjó emelését látták. Ily körülmények között valóban csak a kapzsiság és kiváncsiság ösztönözhette az alig letelepedett népet az áldatlan kirohanásokra, melyekkel kérdésessé tették fönnmaradásukat, megingatták létöknek még meg sem erősödött alapját. Isten különös jóvoltából a folytonos jogtalanságok, birtoksértések miatt felzugott népek boszuló fegyverét elhái’itotta Géza fellépése, ki helyesen választotta meg azon eszközöket, melyekhez a fenmaradás és jólét volt kötve; egyúttal szép példáját adta annak, hogyan tesz az önzetlen hazaszeretet, azért minden igaz magyar szive feldobog nevének említésekor. Garay János, történelmünk kimagasló eseményeinek ékes szavú megéneklője, „Árpád, a honalapító“ czimü költeményében emlékezett meg a honfoglalásról. A mű felfogása méltó a magyar nemzethez, épen úgy, mint a honszereteltől lelkesült költőhöz, mert a haza és vallás szeretete képezik az alapot, kiváló erényei költőnknek és nemzetének. Csakis e kettő iránti hűségnek köszönhető, hogy a százados csapásokat kihevertük s hogy
