Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892

— 23 —

amabban a csendesülés a női erély csodálata, emebben a tetőfokra emelkedés az óhajtás helyeslése; vagyis az egészben ezen erkölcsi igazság nyer életet: A hős lelkű nők mentő angyalai nemzetöknek; azok nemes elhatározása a csodálattal vegyült tisztelet-, közjóra czélzó óhajtásuk pedig a zajos tetszés tárgyai. Végül az elszomorító és megnyugtató lépten-nyomon követik egymást a műben, mint árnyék a testet, úgy, hogy a tragédia erkölcsi véghatása megnyugtató.

Nyelve kiválóan festői. A gyönyörű jelzők, képek és hasonlatok megrázó erővel festik a mély fájdalmat, ritka tárgyszerűséggel a szereplőket, ügyes tapintattal a nagy természet részvétét, mely ott nyilvánul csattanósan, hol arra legnagyobb szükség van: a lelkes nő elhatározásánál, a gyászolók imájánál s a végső óhajtás nyilvánításakor.

Kisfaludy Károly „Mohács“-a, a classikus verselés e mintaképe, szolgáljon még például, mely teljesen megfelel a műfaj azon követelményének, hogy a befejezés megnyugtató legyen, mert alapgondolata a jobb jövőbe vetett remény, szerkezete pedig a felkeltett és fokozott fájdalom mellett nem feledkezett meg arról, hogy a fájdalom gyógyitó irra, az elszomorodott szív vigasztalásra szorul, mert mindkettőre jótékonyan hatnak a végső sorokban kifejezett biztatás, a felvirágzás óhajtása.

A három első pár vers a dráma színhelyét mutatja be s az élet és halál ellentétes képeinek szembe állításával kelti fel a komor hangulatot, mely csak az utolsó hat sorban derült, lelkesitő. A gyásztérhez fűződő szomorú emlékeket még szomorúbbakká teszi, hogy honfi vértől piros az; mig a sóhajtás és köszöntés, a nemzeti lét és temető, a zordon enyészet és a robogó villámok fénye ellentétek, melyek megragadják lelkünket, megpendítik az alaphangot. Ezután Tömöri Pált, az esztergomi érseket és fővezért, szólitja meg a költő a keserű szemi-ehányás hangján, kinek sértett büszkesége és harcz- vágya volt oka a veszedelemnek, annyi derék honfi- és saját halálának. Büszkeségét és harczvágyát erős guny- nyal kárhoztatja, midőn fényes múltját és szomorú jelenét ellentétekben hasonlítja össze; nagyra vágyása egy