Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1891
8 megszűnt s a keleti birodalom csak európai tartományaiban használta a római nyelvet közlekedési eszközül. Rómában a császárok, mig a, nyelvvel törődtek, nemcsak a görög grammatical és rhetoricai iskolákat engedték meg a latin nyelvűek mellett, de Vespasián óta a görög tanítókat állami pénztárból űzették, iskoláikat pedig állami intézetekké emelték. Igaz, hogy egyrészről a görög műveltség, mint eddig századokon át. emelöleg hatott a rómaira, mert általa a latin nyelv folyton ápolva és nevelve lett, szabályai jobban megismertettek, begyakoroltattak, s igy a nyelv helyessége- és czélszerüségében nyert; de más részről e korban még nem lévén sem a görög sem a római tanitók tisztában a nyelv fogalmával, még' kevésbbé származásával, nyelvtanításuk lelketlen, rideg, száraz, gépies volt, elöltek az ifjakban minden szabad szellemi mozgalmat s igy tanításukkal az igaz, aestheticai fogalmat fel sem keltették. Nem is csoda ! Hisz magok a görög tanitók sem voltak jó részben képzettek, mesterségükben eléggé jártasok; és szellemet hiába keresünk ott, hol az nincs. Az ilyen emberek kezében a latin nyelv gépezetté vált azon czél ból, hogy az ifjak ezzel, mint eszközzel másokat túl- beszélni, hízelegni és rászedni tudjanak. Nyelvi ügyességre (ars bene loquendi) fektették a fősulyt. A nyelv továbbképzésével nem törődtek, s az aranykor classicis- nmsából táplálkoztak. A grammaticusok példányképei Varro, Caesar, Corn, Nepos, a szónokoké Caesar, Ciceró, s a költőké Vergilius volt. Uj szavakat nem igen alkottak s a classikus kor szókincsét féltékenyen őrizték; inkább görög műszavakat használtak, vagy azokat szó- ról-szóra latinra forditák. Divatból beszédjükbe görögös szerkesztést, közmondást, fordulatokat kevertek, hogy előadásuk fényben és csípősségben nyerjen. Irályuk keresett, czikornyás alakzatokkal és képekkel túlhalmozott volt. Totus prope mutatus est sermo! kiált fel Quintilián. Ilyen volt az ezüst korszak virágzásában. Ne feledjük el azonban, hogy ez csak tanult embereknek volt nyelve, az u. n. irodalmi nyelv; a nép közé a sok újítás le nem szivárgott.
