Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
Mindenek közül kétségtelenül első helyen említendő a nevelés, melynek a jel lem fejlesztésre való befolyását tagadni is képtelenség. A nevelés és az emberi szellem olyan viszonyban van egymással, mint a szobrász és a nyers kőanyag. A nevelés a lélek szunnyadó tehetségeit fejlesztheti s úgy idomíthatja, mint a művész a követ. Valamint ritka azon kő, melyből az ügyes szobrász, ha nem is remekművet, de legalább valamit érő darabot ne tudna alakítani: úgy az emberi szellemek közt is vajmi gyéren fordul elő olyan, melyből helyes neveléssel ne lehetne jellemet képezni. De viszont, valamint a kontár a legalkalmasabb márványt is elronthatja és semmivé, hasznavehetetlenné teheti: épen úgy a rósz nevelés tönkre silányíthatja a legkitűnőbb tehetséggel megáldott lelket is. Ez olyan igazság, melyet mindenkinek el kell fogadni, s melyre az élet és a történelem nem egy, de megszámlálhatatlan példát képes fölmutatni. Hatalmas és sokat eszközölhető külső tényezője a jellemfejlésnek a társadalmi helyzet és a példa. Az embernek természetében fekszik az utánzás. A már meglett korúak is, de különösen az ifjak annyira utánozzák gyakran öntudat és akarat nélkül, azon egyéneket, kikkel együtt élnek, vagy kikkel gyakrabban érintkeznek, hogy szokásaikat elsajátítják. Ha ez igaz, ami pedig kétséget sem szenved, — akkor ebből a jelenségből elég világosan meg lehet érteni s ki lehet magyarázni, mily befolyást gyakorolhat a környezet s a példa a fejlődő jellemre. „Ezer meg ezer könyvet Írtak már a nevelésről, de Írjanak még ezer annyit, csakugyan az élő példa marad a leghatályosabb nevelő;“ mondja Smiles és igaza van. A példa lelkesít, a példa vonz. Kisebb-nagyobb mértékben hatást gyakorolhat még a fejlődő jellemre az anyagi helyzet, melyben az egyén otthon van. A szegénység, mert sokszor gördít az akarat elé akadályokat, káros; inig ellenben a gazdagság, mely kényelmet nyújt s tehetséget arra, hogy az akaratot értelmünk és szivünk szerint érvényesíthessük, leggyakrabban kedvező.