Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
tudja mire ösztönzi, lia nem belső természetnek, jellemnek? Már pedig lm van, lm létezik ez a gyermekkorban, úgy okvetetlcniil meg van az ifjú- és férfikorban is; s igy korszerint a lelki fejlődésnek bárom fokát különböztetjük meg. A gyermekkor az egyéni lelki élet első kifejlésének, lmfározódásának képét tünteti fül ; egész lényén az érzékiség az uralkodó, nem azért, mintha a többi tehetségek, minő az értelem, nem volnának meg lelkében, hanem mivel az öntudatban tisztán még nem nyilatkozik. A gyermek látja a világot, szemléli ennek egyes tárgyait, sőt ezeket összekötni, egymással viszonyba állítani is képes, de azokat törvényekre visszavezetni, önmagát velük szembeállítani még képtelen. Lelke érdekkel viseltetik a külvilág tüneményei iránt, de érzelemvilágában az élvezeten és fájdalmon kívül még semmi sincsen meg. A jó és igazság fogalma, továbbá az akarat nála hiányzik, tetteinek más indító oka nincs, mint az élvezet vagy a fájdalomnak kikerülése. A fejlődésnek ezen fokán a jellem érzéki vagy állati, s tulajdonképen nem más, mint a kisded ember eredeti hajlamai és módosító körülmények befolyása. Innen legközelebbi átmenet van a második fokra, midőn a kifejlődött érzékiséghez az értelem is hozzájárul, de az ész még nem tiszta, tapasztalatok által még nem élesített. Ezen korban az ismeretek úgy tűnnek fel, mint képzetek és elvont fogalmak; vannak nemek és fajok, vannak módszeres osztályok, de még nincsenek a tapasztalatoknak alapul szolgáló elvek. A gondolkodás mind a természeti, mind az erkölcsi világ adataira, mind az egyéni, mind a társadalmi életre kiterjed, bizonyos életszabályokat állít fel; gyümölcsei ezek a tapasztalásnak, a józan értelemnek, de még nem az észnek kifejezései. Az ifjúi lélekben már föltűnnek egyes nemesebb érzemények, szive már tud lelkesülni a szépért és jóért, de akarata még nem erős; tettereje az akadályokon csakhamar hajótörést szenved, s lelkesülése uj tárgyat keres és talál is. A szellemi fejlődés ezen fokán a jellem eszmélőez már nem annyira eredeti, mint minden egyesnek szerzett sajátsága, mely legtöbb esetben a külső alakító körűimé-
