Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
A tiszta erkölcsi jellem szép tehetségek összhaivg- zata, nagy munka, nagy önmegtagadás eredménye. S a mily sok tényezőnek kell kitejlésére hozzájárulni, s nagy időnek elmúlni, mig a kitartó szorgalom meghozza gyümölcsét : épp oly szép, épp oly nagy is lesz az eredmény, minő a munka volt. Mert a valódi jellem mindenkor, mindenkivel szemben tiszteletet, elismerést követel s azt meg is kapja. A jellemes ember előtt meghajlik a jó és gonosz egyaránt; és szavának — a nélkül, hogy pa- rancsolólag lépne fel — készséggel engedelmeskedik mindenki, mert általános a meggyőződés, hogy valamint tettei, úgy akaratai is a jó felé irányulnak A jellemes előtt még az ellenség is kalapot emel s tiszteletben tartja még akkor is, midőn megrontására tör. Szembetűnő példát nyújt erre a történelem Hunyadi Jánosban, kinek midőn halálhírét vette legnagyobb ellensége, a török szultán, igy sóhajtott föl: „A világ legnagyobb embere veszett el benne.“ Vagy az újabb korban, midőn a pártszenvedély kigyót-békát kiált az ellenre, nálunk igen kimagasló alak volt József nádor, kinek jelleme tisztaságát, szándékai őszinteségét még politikai ellenfelei sem vonták kétségbe. Szerették, tisztelték mindnyájan s halála után közös megegyezéssel emeltek szobrot emlékének. De ezen tiszteletet, melyben az igazi jellem részesül, meg is érdemli, inéit nyilatkozatai, mint a jellem- fejlés morális eredményei — olyanok, hogy a kitüntető elismerést és rajongó tiszteletet önként vonják maguk után. A jellem főtulajdona mindenek felett az erény, azaz lelkünk azon ereje és hatalma, mely az érzelmeken és vágyakon uralkodik s elhatározásában mindenkor törekszik magát az erkölcsi törvényhez, a czéloknak észszerű rendéhez szabni. S ezen erény amuri tökéletesebb, minél nagyobb a jónak szeretete; annál magasztosaid), minél nagyobb az akadályokkal való küzdés, s annál tisztele’re méltóbb, minél többre terjed. Kant két sarkerényt állít föl, tudniillik erkölcsi igazságot és jóságosságot. Ellenkezik az erénynyel a bűn, mely a jellemet beszennyezi. A jellemes embernek minden tette, ha nem is erény, de legalább is oly tett, mely nemesen érző kedélyt és jóakaratot tételez fül s. erkölcsi szempontból mindenkor dicsérendő. — 33 — 3
