Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890

Lássak tehát, egyenkint a tiszta jellem nyilatkozatait! Midőn a következőkben a jellemfejlés morális eredményeit elsorolandjuk, korántsem azt állítjuk, hogy a majd elsoroltak mindegyike minden tiszta jellemes embernek sajátja, korántsem; hanem csak azt, hogy ezen tulajdonok minél nagyobb számban fordulnak elő egyes személyeknél, annál jobban megérdemli a jellemes nevet. Ezek pedig a következők: a lelki bátorság; értjük alatta ama néma küzdelemben s igyekvésben nyilvánuló bátorságot, mely az igazság és kötelesség érdekében kész eltűrni s elszenvedni mindent; értjük alatta azon bátorságot, mely az igazat mindig kimondja; azon bátorságot, mely tud még szenvedés és gyaláztatás között is a becsület útján haladni; azon bátorságot, mely ellentállván a gonoszra csábító- csalétkeknek, az embert a kötelességek megtevé- sére buzdítja folyton. Ily erkölcsi bátorságuk volt a vértanuknak, kik meghaltak inkább, mint meggyőződésüket feladják; ily erkölcsi bátorság még az is, hogy a társadalom ferde' szokásaival szemben vitézül megálljunk s nem hallgatva a mende-mondákra, ne a divatnak, hanem eszünk- és szivünknek hódoljunk. Ez nem oly könnyű, milyennek látszik, ide igazi lelki bátorság kell.

Nem kevesebb értékű nyilatkozata a jellemnek a szerénység és alázatosság. Közös jellemvonásuk elkerülése a világ zajának. Czéljuk nem a hiú pompa, a föl- tűnés, a ragyogás, ez okból mindkettő csak csöndes magányban díszük. Egyik se áll felebarátja útjában; mindegyik kitér mindenkinek, ellenségnek úgy, mint jó barátnak. Mások érdemét elismerik, mások előmenetelén, mások jólétén igaz örömet éreznek. A szerény a niegérdemlett kitüntetés elől is félrevonul, az alázatos pedig önmagát kevésre becsülve, embertársában irigység és féltékenység nélkül szereti a jót.

Némileg rokon nyilatkozat az aláza'ossággal az engedelmesség, mi nem egyéb, mint a parancs előtti készséges kódolás. Nem értjük itt a felhozott alatt ama gyermekes engedelmességet, melynek leggyakoribb esetben a félelem az indító oka, hanem azon észszerű kódolást, melylyel a jellemes ember a törvényekkel szemben viseltetik. Nem keresi ez, vájjon czéljának megfelel-e az vagy