Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
32 tlés merülvén föl, hogy melyik kellékkel szükség egy miniszterelnöknek kiválóan bírnia, egyik szóvivő az ékesszólást emelte ki, másik a széles (ismeretnek adott előny t, a harmadik a munkabíró erőre fektetett fősúlyt. Egyik sem — szólt közbe Fitt — első mindenek előtt az önuralom.“ A nagy férfiak sorából csakugyan igen sokat hoz fel a történelem, kik az önuralom és lemondás hívei voltak; de alig hiszem, hogy lenne egy is a szerepet játszó egyének Közül, ki ne gyakorolta volna az önuralmat. Ez teszi az embert valódi tiszta jellemmé. Az akarat tárgyalásával teljesen befejeztük a psy- chologiai tényezők egyenkinti tárgyalását s most már nincs más hátra, mint az, hogy röviden előadjuk, mint működnek ezek összesen, s hogyan domborítja ki a jellemet, egyiitthatólag a három alaptehetség: elme, kedély, akarat. E tehetségek rendes körülmények között a nevelés , által kifejtett állapotban mindenkor együtt működnek s egymással föltételi viszonyban lévén, egymásra kölcsönösen befolyást gyakorolnak. így az értelem befoly a kedélyre és akaratra; való ismeret által megvilágítja őket, vagy az értelem tudatlan, mindkettőt megzavarja. Befoly továbbá a kedély az értelemre és akaratra, ha élénk a kedély, háttérbe szorítja a hideg észt s határozatra sürgeti az akaratot, ha lanyha, az értelmi működésnek szabad teret nyújt ugyan, de az akarat erejét meggyöngíti. Végül az akarat befoly a kedélyre és értelemre; ha szilárd, könnyen kormányozza a kedély mozgalmait, ha jó, a lélek minden erejét jóra vezérli; de ha ingatag eszköze az indulatnak és szenvedélynek, könnyen veszélyessé válhatik. Működésük tehát egyöntetűkig a következő: az értelem megvilágítja az élet utait, kimutatja a czélokat és eszközöket; a kedély érdeket költ s ösztönzi a működést, az akarat határoz s legközelebbi tényezővé válik a tettet illetőleg. A három tehetség működése, ha folyton helyes úton halad és állandóvá válik, alakítja meg aztán a jellemet. A fönnebb elsorolt lelki tehetségeket e szerint tehát méltán nevezhetjük a jellemfejlés psychologiai tényezőinek ; tényezők, mert — mint látjuk, — valóban alakítják, teszik a jellemet; és psychologiaiak, mert a lélekben bírják gyökerüket.
