Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890

kívánatos tényez«'! ez a jellemet illetőleg, mert ez sarkalja a lelket a jóra, hasznosra. Az ember ugyanis a jót nem érezheti a nélkül, hogy egyszersmind ne érezné, hogy neki csak is jót kell cselekednie és pedig önmagáért. — Mert a jó csak önmagáért gyakorolva felel meg ezéljának s nem a haszonért, melyet gyakran kizár. Valamely tett. nem azért jó, mert hasznos, hanem hasznos azért, mert jó.

Az erkölcsi érzelem tetteinknek legtöbbször irányadója. Ha ez nincs, a lélek nem bir vonzódással a jóra, sem tartózkodással a rosztól s így jót nem tehetünk, sem a rosztól magunkat meg nem óvhatjuk. Mig ellenben, ha az erkölcsi érzelem ki van fejlődve tehetségeink között, nem nyugszik, nem marad tétlen soha, hanem folyton ösztönöz; s így származik a jóra való hajlandóság állandó szokássá, jellemmé.

Még ennél is s talán az érzetek közt legnagyobb horderejű az önérzelem, önérzemény vagy önérzet. Széles értelemben minden érzelem önérzelem, mert minden érzelem a léleknek saját állapota által való éidekeltetése. Szorosan véve az önérzelem a léleknek saját ereje, ennek érvénye, saját méltósága és ennek becse tudatából keletkezett érzelem. Ezen érzelem értéke e szerint lehet helyes és hamis. Hamisnak mondjuk akkor, ha szellemi tehetségeinket sokkal többre vagy épen kevesebbre becsüljük, mint a hogyan valóban létezik ; mig ellenben helyesnek, igaznak nevezhetjük, ha ismeretünk megfelel a valóságnak. Az elsőnek világos jelei a mindenben való gáncsos- kodás, fitymálás és megvetés, türelmetlenség és akaratosság uralomvágy, kevélység s a gyengébbekkel való dől у fos bánásmód. Az ily önérzelem, ha nyilatkozataiban akadályozva van, a legalábbvaló tettekre vetemedik. Azért tehát káros s helyes útra terelendő. Ellenben a helyes önérzelem a külvilág pontos megítélésében, igénytelenség- és szerénységben, jog- és becsületérzésben, határozott szilárd akaratban, komoly erélyes tettekben nyilatkozik. Ezért már ez nagyon becses a jellem kifej lésére, mert a szellem ennek segítségével megértvén, de túl nem becsülvén önmagát, — az embert az elaljasodástól megvédi. Ugyanazon szerepet játsza az önérzet a kedély világában, mint