Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
16 iip(halkatot némely tudósok a vérben, az idegrendszerben, epében, májban vagy egyáltalán a testben székeidnek gondolják, mások pusztán lelkieknek mondják: addig e tényezőkről mindenki, mindenkor és mindenütt meg volt győződve, bogy ennek más forrása nincs és nem is lehet, mint a lélek. E szellemi tehetségek tehát az emberrel születnek, vele fejlődnek, élnek s a lélek eltűnése után evvel együtt tova röppennek. Közöttük, mert szerfölött nagy ezeknek száma, vannak olyanok, melyek a jellem fejlődését elősegítik, vannak, melyek teljesen inditferensek s végre vannak, melyek csak reá káros hatást gyakorolnak A fősulyt az elsőkre fektetjük, a középsőket mellőzzük, az utolsókat csak érintjük. Hogy elsorolásukban valami rendet követhessünk, vizsgáljuk a lelket! A lélek azon tehetségeinek számát, melyekben a többi melléktehetségek összepontosulnak, különféle tudósok különféleképen határozzák meg a szerint, a mint más és más szempontból ismertetik a lelket; igy a koponyatannal foglalkozók harminczkilenczet számítanak, inig Herbert mindent elvet, azt állítván, hogy a lélek nem más, mint képzettömeg, mely tömeget külbenyomások idomítják; szerinte a lélek csak játéka a beltünemé- nyeknek. Kant óta azonban közönségesen bárom alaptehetséget fogadnak el s ezek: elme, kedély, akarat. A lélek tehát először értelmes vagy gondolkodó lény, másodszor mint érdekelhető, érző és vágyó lény is; előbbinek forrása az elme, utóbbinak a kedély. E kettő összerendelt tehetség lévén, egyik a másik fölött túlsúlyra emelkedhetnék, s igy az összhang meg lenne zavarva, ha nem léteznék még egy harmadik, mely mindkettő ténykedésének irányt adjon, s ez az akarat. A három tehetség közt azonban elválasztó határvonalat húzni nem lehet, mert egymással szorosan összefüggnek, egységet képeznek; de mégis függetlenek, mivel egyik a másik nélkül szabadon képezhető. E három egységes tehetség egyszersmind a jellem kifejlésére szolgáló leghatalmasabb tényező is, mert ,,a
