Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
13 mindenkor uralkodó, s ez gyakran elragadja. Kevély, Iiir- és dicsvágyó, haragos, bosszúálló, dühe csak ellenségének cnyésztével hamvad el. Elbizakodott, büszke, ellentmondást nem tűr, mert magát tartja legnőiesebbnek. Határozataiban megingathatlan, nincs akadály, mely visz- szarettentené ; nincs törvény, melyet tiszteletben tartana, nincs hatalom, melylyel szembe ne szállana. Jelleme egy vulkánhoz hasonlít, melyben az elfojtott lángok rést keresnek a kitörésre. Az epés vérmérséklet egyike a legalkalmasabbaknak a jellemképzésre. Tulajdonai és a jellem sajátságai között sok azonos vonás van. Az erős akarat, az akadályokkal a végletekig menő küzdés a legfőbb az epésnél; ezek nélkül pedig jellemet gondolni sem lehet. Tény az, hegy a világ legnagyobb alakjai epés véralkatxiak voltak, kiknél a hevességet legyőzte a hideg ész íneggon- doltsága, a rohamosságot pedig az akadályok csak csökkentették, de a haladást nem szüntethették meg. A mélánál a lassú, de erélyes tevékenység a jellemző. Lelke a külső behatások elfogadásánál nem olyan készséges, mint az előbbi véralkatok, de amit egyszer elfogad, azt meg is tartja, csak többszörös ismétlés vagy rendkívüli élénk benyomás hat rá. Értelme, esze nem gyors fölfogáséi, de mit egyszer megtanul, ritkán feledi ; oiyan mint a kő, melyről a bevésett betűket csak hosszéi idő, sok viszontagság képes letörleni. ítéleteiben meggondolt, mielőtt kimondaná, a dolog lényegét nagyon megvizsgálja ; ha ilyen a tudományos pályára lép, legtöbb esetben helyes utat választott. Érzelmi tehetségeit csak erős ingerek serkenthetik föl nyugalmukból, többnyire mély, komoly, sokszor érzéketlen. Az indulatok ritkán uralkodnak lényén, mert bizalmatlan és aggódó. Csak habozva határozza el magát valamire; amire egyszer meggyőződése vezette, a mellől semmi sem tántorítja el, meg- ingathatlansága az önfejűségig megy. Jelleme általában szilárd, értelmes, komoly a mogorvaságig. Véleményem szerint ezen véralkat is képezhet igazi jellemet. Az ily tempeiamentumú egyének nem emelkednek ki, nem válnak világhírű nagy emberekké, de a csekély világukban, a kis körben, mely számukra rendeltetett, közönségesen
