Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890

betöltik emberi hivatásukat. Kötelességeiket pontosan teljesítve, egész életükön keresztül következetességgel megtartva elveiket, csendes magányban rendszerint jellcmesekké lesznek. Boldogság azonban ritkán jut ki számukra, mert szenvedélyek háborgatják, vágyak gyötrik, s az elégedetlenség ördöge sohasem távozik körükből; s ez az oka, hogy a méla rendesen zúgolódó, házsártos.

A nyálkás vagy közömbös hidegvérű mérséklet, tevékenysége nagyon gyönge s hozzá még lassú, késedelmes. Értelmi működése lomha, esze rendesen kevés, s ha vannak is tehetségei, elhanyagolja; képzelődése lassú és színtelen. Hogy érzelmei fölébredjenek, erős ingereknek kell érintenie, mert kedélye nem könnyen hozható hullámzásba, szelíd és türelmes, hideg és barátságtalan. Küzdelem, munka a gyöngébb oldala, csak akkor dolgozik, ha a szükség kényszeríti; egyáltalán erejét kíméli, vár, tűr, mig a nehézség, mely elébe gördült, magától tovább nem megy, vagy a véletlen segítségével olyan eszközökhöz nem jut, miknek segélyével könnyű szerrel túl teheti magát a bajokon. „Innen van az — mondja Rónay Jáczint, —— hogy középszerű tehetségekkel s csekély erővel létrehozza azt, mit mások a legnagyobb áldozatokkal sem képesek kivívni.“ A közömbös egyáltalán közömbös minden iránt, sen mi örömre nem hangolja, semmi nem aggasztja: a múltat feledi, a jövőt nem féli, a jelen reá nézve érdektelen, közömbös. Szóval egész valóját hidegség és lassúság bélyegzi.

Az ily véralkatú emberek ritkán válnak jellemesekké, mert hián zik belőlük az, mi a jellemnek föltétien feltété: a küzdés a szép és jóért. Hiányzik a lelkesedés, a munkakedv, a tehetség, egyáltalán majdnem mindaz, mi becsületes jellemet alkothat. De mégsem szabad teljesen kárhoztatnunk, mert ha rosszaljuk is a hidegséget, lassúságot, nem lehet eltagadni, hogy a meggoudoltság, komolyság jó hatással van a jellemre.

Tandcl (Esquisse d' un eours d’ anthropologie§. 82.) a vérmérsékletet a fogékonyságra és önkénytességre alapítja. Elmélete a következő: „Az izgékonyság törvénye, mely az élő világot kormányozza s melynek két tényezője a fogékonyság (la receptivité) és önkénytesség (la