Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1889
29 „A szárazföldi csigáktól az a nézet van általánosan elterjedve, hogy életükhöz a meszes talaj feltétlenül szükséges. Д csigák liéja főkcpen szénsavas niészből állván, természetesnek találták, hogy az. a hely legkedvezőbb a csigáknak, hol elég anyagot találnak a niészházuk felépítésére, s a hol életszükségletük e legfontosabbja hiányzik, ott nem tenyésznek. Némelyek még tovább mentek és azt állították, hogy a csigák mennyisége és a mcsztarlab'in szoros összefüggésben van ; minél több lueszei tartalmaz valamely vidék talaja, annál nagyobb számmal lépnek fel a csigák. H. Jordan, a mollnszkák jeles ismerője, különös vizsgálata tárgyává tette a csigabigák előfordulásának körülményeit és nem találta a fentebbi nézeteké, mindenben igazoltaknak. Talált olv mészben dús vidékeket, melyeket a csigák épen nem talállak életfentartásukra kedvezőknek, s csak nagyon gyéren tenyésztek ; más, mész nélkül szűkölködő helyeken ped'g a csigák buján tenyésztek. Martens is tett a Jordánéhoz hasonló megfigyeléseket, melyek közül egy különösen nevezetes, mert világot vet a csigabigák előfordulása körülményeire. A Thtiringi erdőnek GoHlobb nevű csúcsa (Fridrichsrodc mellett) tisztán mclafir konglome'átból áil. Ennek a hegynek a sü;ü fenyvesből kopaszon kinyúló csúcsán igen gazdag csigatenyészetet talált. Feltűnt azonban neki a sok kiszükellő szikla és sza' kadék, melyek a hegy lej; öt védelmezték a nap túlságos hevétől, és az, hogy a közök és kasadékok dúsan tartalmaztak nyirkos televényt. íme! tehát a mészkő nélküli helyen is találtak a csigák életüknek kedvező feltételeket. Nemcsak itt, hanem a gránitból álló, bazalttal áttört königshayni hegységben (Poroszország) talált több, a fentebbihez hasonló körülményt és mindenütt, azt tapasztalta, hogy a csigák a lüzeredettt, kristályos kőzetekből álló hegye ken különös előszeretettel keresik fel a sziklákkal megrakott, szakadékos szabad helyeket, melyeknek közei azonban bőven meg vannak rakva közetináladékokkal és íolcvénynyel, és a hol az áinvék mega nap váltakozik. Ha tehát a vulkáni eredetű kőzetek általában szegény csigaforinát mutatnak fel, inig a mészkő- és dolomit hegyeken rendesen bőven tanyáznak, nem annyira a meszes talajnak kell azt tulajdoni ’amink, mint inkább annak, hogy a vulkáni kőzetek sokkal inkább ellenállának az chnálásnak és nem képződik felületükön oly könnyen telő.vény, mint a mészkő hegyeken. Nem minden szárazföldi csiga szereti a napos és telcvcnyes mészkövet. A német és magyarországi csigáknak sok faja épen a trachit és gránit hegyeket keresi fel és ott tenyészik bőven. Vannak végre olyanok, melyek mind a kétféle vidékeken egyaránt el vaunak terjedve.“ Saját tapasztalatom szerint Pécsnek mészköves vidékein igen bőven találhatók a kisebb Bulinius és Uelix-fajok, mig annak nem mészköves részein sokkal ritkábbak. A melegségnek hiánya a magasabb hegyeken szintén határt szab a szárazföldi csigák terjedésének ; a mily mér-
