Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1888
21 sárgás színű, de vau pirosas-fehér, szürkés, rózsaszínű, sárgás, barna, zöldes színű. A test egyes részei ritkán egyforma színezetűek. A kagyló testén leginkább figyelemreméltó páratlan szerv a láb, mely a testnek alsó részét képezi, rendesen ékalakú. Használatáról tudomást szerezhetünk magunknak, ha egy élíí folyami kagylót vízzel telt medenezébe teszünk, melynek fenekén egy-két ujjnyi homokréteg van. Amint a kagyló nyugalmat érez maga körül, las- sankint szétnyitja teknöit és előjön beh'íle a láb vége, mint valami nyelv a szintén kissé előrenyúlt köpenyszélek közül. Ha a környék biztos, akkor a láb mindjobban kinyúlik, nagy példányoknál néha 4 — 5 cm.-nyíre, lassanként bemélyed a homokba és az állat lábra áll. Behatol lábával együtt testének eleje a homokba s az állat lassan, bizonyos irányban mozogni kezd, a megtett utat egy barázda fogja jelezni. így tehát a láb a kagylónak mozgási szerve. (Brehms: Thierleben 10. k. 340. lap.) Minden irányban kereszteződnek benne izmok, melyek segítségével behúzhatja, kinyújthatja lábát a kagyló. Csak kevés kagylónál hiányzik vagy satnya a láb, foképen azoknál, melyek nem bírnak helyváltoztatási képességgel. Életmódjuk azt követeli, hogy egy helyben maradjanak, melyek sziklához nőttek, vagy valamihez odatapadtak, fonódtak. A melyeknél megvan a láb, rendesen eltér a test többi részének színeitől, élénkebb veres, viola stb. színű. Alakja változó, függ a használattól. Amely kagyló egyszerűen a talajon való csúszásra használja, annál alul lapult, bunkó alakú, néha oldalvást való kiszélesedés által csúszó korong alakúvá lesz, mint a csigák csúszó lába. Néha tetemes nagyság mellett térdalakúlag hajlott, ekkor ugráshoz hasonló mozgások végzésére szolgál a vízben (Cardinal). Néhány kagylónak vonalzó-, ékvagy hengeralakú Iába van (Solen), melyet az állat úgy használ mozgásra, hogy hirtelen behúzza, miközben a siphó-esövön keresztüt vizet taszít ki. Sok kagyló a lábát az iszapba, fába vagy kemény sziklába való fúrásra h;.s múlja, (Teredo, Pholas, Lithodomus, Saxicava, melyek mindegyikéből látható néhány példány az átfúrt fával vagy sziklával együtt a gyűjteményben), ilyeneknél a
