Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1888

rövid láb a test támasztásául szolgál, a fúrást a kém íny és gyakran finoman fogazott héjpemninel végzi az állat. Hancock szerint ilyeneknél a láb vége is, meg a köpeny széle tinóm kova kristályokkal volna ellátva és így reszelő módjára fúrná a követ. (Claus: Lehrbuch der Zoologie. 518. lap.)

A láb tövén némely kagylófajnál különös mirigy van, az u. n. byssus-mirigy, mely selyemszeríí szőrszálakat választ ki, olyanformán, mint a pók szövőmirigyei a háló szálait. E szőrszálak nyalábokat, vagy egész bojtot képeznek, s közönségesen szakái vagy byssus vagy kagylóselyem név alatt ismeretesek. Vegytanilag a byssus-szá- lak a szárú-állományhoz hason'ó anyagból látszanak állani és ezenkívül még jód, bróm, natrium, magnesium, timföld, kova és phospliorsav, vas, mangán vegyületek nyomai is mutatkoznak bennük.

Czéljuk a byssus-nyáláboknak az, hogy általuk az állat valami tárgyhoz kapaszkodjék, oda fonódjék még pedig némelyik állandóan, úgy, hogy azon egy helyben maradjon egész életén keresztül, mások azonban, a viszonyok változtával elhagyják régi helyüket, s máshová költözködnek.

Némely kagylónál oly finomak, egyenletesek ezek a szálak, hogy szépségre nézve a selyemmel is versenyeznek, de sokkalta gyengébbek ennél. Színük rendesen sárga, aranyszínű vagy barnás, fényük is igen szép. Mindezen okból kifolyólag már rég időktől fogva iparilag is feldolgozzák. Jelenleg Nápolyban és Malta szigetén fizik a byssus-ipait. A Nápolyba utazóknak van alkalmuk ily szálakból készült pénzeserszényeket, keztyfiket, harisnyákat vásárolni, de nagyon drágán. — A régiek babonás hiedelmeket is fűztek a byssus aranyszálaihoz, ugyanis szerintük : „az evező kagyló csodálatos hajcsomót nevel, amelyet, mintha a pók belső iészéiből szedne ki; s ennek fénylő és gyöngéd finomsága, ha a szüzek sárga fürtéi közé befonják, vidám udvarlókat vonz körükbe.“ (Pethő Gy. i. m. 43. 1.)

A kagylók bármiként mozogjanak is, lassú állatok ; csak nagyon kevés van közöttük mozgékonyabb, ezek