Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885
18 rem. De nem tett-e hasonlót a dicső emlékezetű, isteni Julius Caesar is, mégis őt szándékának tisztasága felől gyanúsítani senkinek se jutott eszébe. Hogy újból felújította ezeket, hála neki ezért. Hiszen az ifjúságban a har- czi kedvet éleszti és bennünk azt a tudatot táplálja, hogy nem halt még ki magasabb köreinkben — a római nagyságnak igazi alapja — a vitézség és barczi ügyesség. — Legyen állításod szerint — felel lemondólag Servius. — Örömest elismerem e játékok czélszerűségét, ha táplálja bennünk a hadi élet iránti hajlandóságot. Csak puszta és czéltalan időtöltéssé vagy hiú fitogtatássá ne sülyedjen alá. De ime, új verseny rendeztetik, bizonyosan a futók versenye lesz. Figyeljünk oda! „A lovasok versenye!“ hangzik ismételve a kürtös szava. Mire négy kalabriai ember, egészen testhez simuló öltözetben, mely a kocsisok tunicája szerint különféle sziníí, 8 pompás mént vezet elő, úgy, hogy minden lovasra két mén jut. Kezdetét veszi egy oly mn atvány, mely az idegeket nem kevésbbé veszi igénybe, mint a kocsiversenyek. Ostoros szolgák neki vadítják a lovakat s a lovasok kantármegragadás nélkül vetik magukat a paripák hátára. A mének egyre gyorsabban rohannak. A négy kalabriai, mintegy jeladásra, ugyanazon pillanatban ugrik talpra a lovak hátán s nagyon előrehajolt testtel igyekszik az egyensúlyt biztosítani. Erezvén a biztosságot, egyik ló hátáról a másikra ugrálnak, majd az egyik paripa nyergére dobván magukat, majd a másiknak a hátára pattanván (desultores). Az általános és feszült érdeklődést, mely- lyel e nyaktörő mutatványokat nézik, mi sem bizonyítja jobban, mint az egész közönségnek osztatlan tetszésnyilvánítása s ama követelés, hogy eme productiók még egyszer mulattassanak be. — Az idő már nagyon előre haladt, talán már hat óra is van*), testvér, halljuk egyszerre Quintus szavát, a hőség tűrhetetlenné kezel válni! Nézd, izzó parázsként villog a pályatér homokja. Jó lenne innét valami módon *) Nem kell elfelednünk, hogy a rómaiak az éjt és nappalt kiilön- kiilön 12 órára osztották föl. A számítást a mi időszámításunk szerinti reggeli és esti hat órakor kezdették. Az itt említett hat óra tehát nálunk a délidőnek felel még.
