Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885
láttatják a közönséget, a császár kilátásba helyezett eljöveteléig. A zene hangjai mellett különböző fordulatokat, támadást és védelmet, futást és dárdahajítást eszközölnek. Mindez egészen ütemek szerint történvén, a fegyvertáucz egy nemének is nevezhető. A mutatványokat kisérő tetszészajt hirtelen csend váltja föl, a közönség tiszteletteljes fölállással üdvözli a gyalog- hintóján teljes díszben ülő Augustusi. Alig foglalja el helyét a császár, megkezdődik a harczolók (gladiatores) fölvonulása. Százhúsz gladiator, egyszerű barna tunicába öltözve, jobb kezökben különféle fegyverekkel, melyek a harezi mutatványokban fognak szerepelni, a császár nézőhelye előtt*) csoportosul és fegyvereiket lebocsátva, térdhajtás közben megindító, tompa hangon mondja el a szokásos üdvözlést: „Üdv neked, Caesar, a halni készülők köszöntenek téged!“ Ezután csoportokra oszlanak. Kettesével hármasával egymás ellen fordulnak és megkezdődik az élet-halálharcz. Itt egy hálóval és hosszú, három ágú villával (fuscina) ellátott csoport (retiarii) menekülni igyekszik az őt üldöző nehéz fegy verzetiiek elől (secutores), kik arczvérttel, paizszsal és karddal vannak fölfegyverezve. Az előbbiek arra törekesznek, hogy a secutorok egyikét-másikát hálókkal hurokra kerítsék és súlyos kardcsapásukat elkerülve, őket leszúrhassák. A secutorok esetlen mozdulatai durva kaczagásra ingerük a nézőket, mely még akkor sem szűnik, ha valamelyik rctiariusnak sikerült ellenfelét leszúrni. A vér látása őrjöngő mámorba ejti a közönséget. Sokan a porban fetrengők agyonszurását követelik, hüvelykeiket lefelé fordítván. De Augustus intésére megkegyelmeznek a sebesülteknek, sőt a vitézül védekezőknek szabadságát is visszaadják.**) *) Vájjon a 29-ben Kr. e. Statilius Taurus, Augustus kedvencz emberétől épített amphitheatrumban, melyről, mint első köépiiletröl e nemben itt szó leltet, volt-e a későbbi Colosseumhoz hasonló berendezés, biztosan meg nem állapítható. **) Ilynemű játékok bemutatására rabszolgák és gonosztevők taníttattak be a gladiatori iskolákban. Miután a rabszolga dolognak és teljesen jognélküli tárgynak tekintetett, életét úgyszólván semmire sem becsülték, sőt legyil- kolásukban vagy kínos vergődésükben gyönyörködtek. Néha önkénytes gladiátorok is fölléptek, kik halálmegvetés által nyerték meg a közönség ro- konszenvét.