Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885

Amott egy csapat köti;Ihurkos (laquearii) ide-oda futkos, majd leguggolva, majd fölugrálva kerülgeti a myrmil- lonokat, egy si sakos éspánczélos csoportot, kik súlyos dárdájukkal keresztül szúrni igyekeznek ingerlőiket.

Távolabb meg embernagyságu, négyszögletes paizs- zsal, rövid egyenes karddal ellátott samniták küzdenek a náluknál sokkal gyengébben felszerelt thrakokkal, kiknek kis kerek paizsa, hosszú görbe kardja nagy ügyességet igényel a védekezésre való használatnál.

Vannak egészen vasba öltözött gladiátorok is, kiknek fegyverzetén a réseket és nyílásokat ellenfelük mozgékonysága minduntalan megtalálja.

A párbajvivók kettesével küzdenek egy rövid egyenes karddal, hogy egymás testéhez annál könnyebben férhessenek. Ezeknél legelszántabb a harcz. Kard és szem egyaránt villog, a száj dühtől tajtékzik s az ügyes hárító mozdulatok a támadót még jobban neki bőszítik. Irgalom nélkül szúr és vág az egyik, boszantó hidegvérrel hárít a másik. Különösen egy, a játékhirdető tábla szerint Car- pophorusnak nevezett, hatalmas szőkefürtü, kék szemii, germán gladiator vonja magára a sok közül a figyelmet, ki már hatodik társát szúrja le rettenetes nyugalommal és ijesztő biztossággal. A közönség vadul tombol s arabszolga fölszabadítását követeli.

Mig a császár a pálczaalaku vasvesszőt (rudis) és a „Spectatus“ feliratú elefántcsont táblácskát (tessera) adja át a kitüntetett bajvívónak, mint visszanyert szabadsága jelvényeit: addig általa megölt társait Merkur és Charon*) alakjában rabszolgák hordják el az arénáról a halálistennő kapuján át a halottas kamrába.

Carpophorus nevét dicsőíti minden ajk, az ő éltetését hallja minden fül. Csakhamar a szinkörön kívül is megtudja a közönség a nagy eseményt, hogy az arénának győzhetetlen gladiátora van.

Csakhamar lovasok vágtatnak elő leeresztett sisakellenzővel arezukon és hosszú nyársalaku rúddal kezükben (spiculum). Arczuk teljesen el lévén takarva, mitsern

*) Merkur, egyike a 12 főisfennek, az alvilági istenek birnökeUl szolgálván, ö vezette a Styx alvilági folyóig az emberek lelkeit, Charon meg, mint a Styx hajósa, a folyón átszállította azokat.