Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885

21

ltok okát alkotnak, melyekben idestova hullámzik a nép. Emberi hangok fenyegető zúgása olykor-olykor vadállatok Ijesztő ordításába olvad bele. Ily kevéssé biztató hangok hallatára bizonyos megfejthetetlen félelem fog el bennünket. Mi történhetik ott ama nagy épületben, mely nem sokkal kisebb érdeklődés tárgya, mint a circus? Ez a kérdés tolul minduntalan előtérbe. Erre ad feleletet a következő rövid párbeszéd.

— Tehát csakugyan lesznek vadállathajszák (venationes) is az amphitheatrumban ? Hallatszik Quintus lovag kérdő hangja mellette elhaladó szomszédjához.

— Nemcsak állathajszák lesznek, hanem egyszersmind szelídített vadak is mutattatnak be, felel a megszólított patricius. Meglepetések is készülnek a közönség számára. Úgy gondolom, hajóharcz (naumachia) is rendezte- tik a vizmedenezévé átváltozandó küzdtéren (arena).

— Valóban, sok érdekes látvány várakozik még ránk. Csak ne lennének szokatlanul tömeges vérengzések, mert ezek a dolgok inkább rettentő érzést, mint gyönyört okoznak nekem.

— Ne tarts attól, Quintusom. Szól közbe komolyan Gajus. Augustus, kegyelmes urunk, szigorú rendeletet adott ki e játékokra vonatkozólag is, hogy minden czéltalan vérengzés kerültcssék s csak az összes közönség követelésére ölendők meg a legyőzött harczolók.

Jegyeiket előmutatva belépnek ismerőseink a színkörbe (amphitheatrum). A homokkal behintett küzdtér (arena) körül kétemeletnyi magasságban emelkednek az üléssorok. Fölfelé folyton táguló körgyűrűket képeznek ezek, melyeknek legalsó és legszűkebb körét maga az arena képezi. A küzdtér közepén magasan emelkedik Herculesnek*) az emberi őserőt személyesítő szobra, akit védő istenükként tisztelnek a gladiátorok. A nézők ugyanolyan fokozati rendben ülnek itt is, mint a circusban. Első tekintetre a jelenlevők számát nem határozhatjuk meg. Mindenesetre több van jelen tízezer embernél. A mi, tekintve a circusban mulatók nagy tömegét, elég tekintélyes szám. Beléptünkkor épen álharezok folynak. Fából készült lándzsákkal játszók, tehát nem érdemleges harczolók, mu*) Hercules vagy Herakles, a legnagyobb görög nemzeti bős, ki vitéz tetteiért halála után a félistenek közé Boroztatott, a rómaiak is tisztelték.