Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1883
E bünfenyitő eljárást alkalmazták továbbá oly bűnös ellen, ki valamely elitéltnek megnyitotta ajtaját a menekülésre, a szülök és árvák bántalmazói, a cselszövök, ámítok, a katonai kötelezettségeiket nem teljesítők, az oly atimos polgár ellen, ki az epitimos polgárjogot gyakorolta, továbbá a kuruzslók, szemfényvesztők, jougleursok ellen, kiknek bűnügyeik az Areopag vértörvényszéke elé kerültek. Ide tartoztak az állami, vagy a vallási pénzsikkasztók, vagy a nagyobb mérvű lopási bünténynyel vádoltak bűnügyei, kikre sújtó Ítéletül a biztos halál várakozott.44) Az athéni törvény értelmében oly idegennek neve, ki azon szándékkal jött Attikába, hogy ott állandóan megtelepedjék, metoikos, letelepült volt. Ez adó fejében mintegy 11 drachmát (metoikion) tartozott fizetni, azon felül még egy teljes jogú athéni polgárt (prosta tést), mint patronust is maga számára szerezni s ennek viszont szolgálat fejében bizonyos pénzösszeget is fizetni; de azért teljes jogú polgárnak nem tekintetett, ki, ha az említett pénzösszeget a rendes időben pontosan le nem fizette, vagy ha nemcsak a számára meg nem adott polgárjogokat gyakorolta, hanem még teljes jogú polgárnak is vallotta magát, az apagogé perrendtartás alá került,4 5) a melynek neve á~ay. as-ror bu volt. Az á7tay. oóvou a tetten ért rablógyilkosok ellen. Az i—oc/. áypafflioo, vagy -аура^оо р.етзс)Лои. Erre nézve Sch. M. 353. szerint sem a régi grammatikusok, sem pedig az újabb tudósok mindeddig nem tudtak megállapodásra jutni, váljon mily bűntényt értsenek e vádforma alá tartozónak. Hesychius az egyedüli, kitől e tekintetben némi felvilágosítást nyertünk. Szerinte u. is e vád oly államadósok ellen intéztetett, kik a hivatalos közegeknek bármiféle megvesztegetése folytán nem kerültek az államadósok névjegyzékébe. Télfy: C. J. 1110—11 után Suidas szerint pedig alkalmazást nyert e vádforma akkor: zi" ti? ЭохгГ Xáö-px spy^áeff&xt аг'тхл/.ov, tov y.ri á7toypx<j/á[/,evov z'cjssm tű ßoiAojAvw ypáipenítat xa'i zlz'yyz’v.“ A mi a hatóságokat illeti, melyek elé az apagogé alá vont bűnesetek s vádformák tartoztak, ezekre nézve Sch. M. 273. után a következőket jegyezzük fel: a kakurgoi és goétai ellen emelt apagogé a 11-ek, az apag. kakóseós gonéón és orphanón az archon eponymos, az asebeia és a gyilkosság 4) Sch. M. 291-92, 234-36, 301-03, 357-59. 2