Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1883
20 vétsége az archon basileüs, az oly atimoi polgárok vétsége, kik az emitimos polgárjogot gyakorolták,—a thesmotheták, a metökök apagogéja pedig a poléták hatósága elé kerültek. Ez utóbbi bűnesetet azonban a senatus teljhatalmánál fogva az említett bűnügyeket bármelyik a most felsorolt hatóságtól átvehette, vagy más hatóságra átruházta elbírálás végett. A perrendtartás ez alakja alá eső bűntények következményeire vonatkozólag nagyon eltérők a vélemények. Lübker s. V. erre nézve mondja: Die Verurtheilung hatte fast in allen Fällen die Todesstrafe zur Folge.“ A grammatikusok pedig úgy vélekednek, hogy az apag. kakúrgón következményeiben etimétos volt, s maga Demosthenes is (Aristokraták elleni 047, 5.) úgy ezekre, mint az oly atimos, vétkes emberekre nézve, kik az epitimos polgárjogot gyakorolták, szintén azt tartja, hogy e bűntények következményeikben atimétoi voltak, vagyis büntetésök az ily bűnösöknek a többi grammatikusok állításával megegyezöleg Demosthenes szerint is a biztos halál volt, mig már Antiphonnál (Herodes meggyilkolt. 700.) e felsorolt bűntények büntetéseikre vonatkozólag azt találjuk, hogy a büntetés neme és nagyságának kiszabása a bírák belátására volt bízva. Sch. M. 239. szerint Demosthenes előbb említett munkájának egy más: 733. 9. helyén közzétevőn az e bűnügyekre vonatkozó törvényt, azt állítja, hogy a Haliäa törvényszék, az ügy érdemleges tárgyalása után meghatározza a büntetés nemét és nagyságát. így tehát Demosthenesnek egy és ugyanazon munkájában tett e contradictiója oly természetű, a melynek kiegyeztetése e téren teljesen szakképzett embereknek is dolgot ad; azért Sch. M. tanulmány tárgyává téve ez ügyet saját tanulmányai alapján az apagogé perrendtartás elé került bűntényekre vonatkozólag említett munkája 239-ik lapján a következőket jegyzi meg: két részre osztjuk az apagogé alá tartozó bűnügyeket; 1.) megkülönböztetünk e nemben olyanokat, melyeknek büntetése a bírák bölcs belátásától függött, milyenek az apagogai kakúrgón, atimón, metoikiu, mint a melyek legtöbbször szabadság és életvesztéssel jártak, és 2.) olyanokat, melyekre a törvény már eleve megjelölte a büntetést, ilyenek az apagogai asebeias, syko- phantias, kakóseós orphanón. Magát a tetten ért gyilkosnak bűnügyét is két részre osztja, és pedig: 1.) rablógyilkosságra, amelynek büntetése a halál, tehát atimétos volt, de a mely
