Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1883
и С.) А Док'.ч.уМ*. Az elöbbeni perrendtartással némi rokonságban áll a dokimasia; mindkettő az állami tisztviselők megvizsgálására szolgált s mindkettőből a vétség felderítése esetében a már ismeretes, külön és sajátságos perrendtartás keletkezett; csakhogy inig az előbbinél az anakrisis utólagosan, legtöbbször hivatalidejök letelte után, addig ez utóbbinál előlegesen, tehát a hivatalos állás elfoglalása előtt történt, mely alkalommal, ha valamely terhelő bűnténynek nyomára jöttek, — az illető megválasztottnak nem engedték meg a számára kije- jölt, de már igy meg nem érdemelt állást elfoglalni, hanem a bűntény felderítése után nyomban perbe idézték, a melynek neve: dow,j.xn\/. volt. Többféle dokimasiát ismerünk, ilyek а Э. im3o)v, i-xs'wv, á3uvcmúv stb., de mivel ezek a szó teljes értelmében vett perrendtartással nem jártak, elhagyjuk és csak a következőket: a hatóságok és a szónokok dokimasiájáról emlékezünk meg. Mindenféle magistratusba választott tag, a választás után, mielőtt hivatalos állását elfoglalta volna, előlegesen anakrisis alá vétetett vagy a senatus, vagy valamely törvényszék előtt, hol az igy vizsgálat alá kerülteknek a hivatásukra vonatkozó kérdésekre felelniök kellett (/хох..Ьг-. ).*3 így pl. a thesmothéták közé választott hivatalos egyének dokimasiájánál a következő kérdések vettettek fel: váljon a megválasztottnak szülei egész a harmadízig Tpiyovix) attikai s polgárjoggal biró egyének voltak-e, maga a megválasztott melyik helyiségből származott, tiszteli-e az Apollo Patroos és a Zeus Herkeios szertartását, s szivvel-lélekkel gyakorolja-e azt, részesitette-e szüleit mindig a köteles tisztelettartásban, jó bánásmódban, eleget tett-e katonai kötelezettségének, az állami adót pontosan íizette-e, meg van-e a hivatalához megkivántató kora, képzettsége, stb. ? sőt a régibb időben felvetették azt a kérdést is, rendelkezik-e állásához mért s megkivántató vagyonnal, amely kérdés Aristides ideje óta azonban már elvettetett.34) Ehhez majdnem hasonló módon jártak el a szónokok dokimasiájánal is. A szónokok ugyanis, mint már említettük, sohasem voltak Athénben hivatalos személyek, de az ügyfelek felszólilására vád-, vagy védbeszédeket tarthattak; de 33) Sch. M. 202, Liibker s. v. 34) Télfy 2!2, Sch. M.204, Liibker s. v.
