Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1883
15 csak azon esetben, ba polgárjogaiknak teljes élvezetében voltak; ellenkező esetben el voltak ettől tiltva, s ha ezt mégis megtették, az encleixis, vagy az eisangeliába kerültek. Erre nézve voltak egyes kivételes esetek is, melyeket azonban csak majd annak idejében és helyén említünk fel. Ha e dokimasia alá vontaknak felelete kielégítő volt, akkor a senatus mint ilyent approbálta s kijelölt állásának elfoglalására ennek folytán feljogosította; ha nem, akkor a senatus az illetőt, illetőleg annak ügyét azon bűne miatt, a mely miatt az approbatiót nem érdemelte ki, a thesmotlieták által a bűnt megillető törvényszéknek adatta át tárgyalás és ítélethozatal végett, hol a vád- és védbeszédek bármely epitimos polgár által voltak megtarthatók. Az e vádforma alá tartozó bűnügy leggyakoribb faja még a xxKwari; toxe'wv volt, oly bűnös ellen, ki állami kiválók után járt és megválasztatása érdekében erre szolgáló szónoklatokat tartott, vagy bármiféle erre vonatkozó kortesfogással élt.33) Perrendtartására vonatkozólag semmi különös megjegyezni valónk nincs, minthogy miben sem tért el a múlt éven tárgyaltaktól, egyedül csak azt említjük fel még, hogy e vádforma alá tartozó bűntények hatósága, hol a bűntényt feljelenteni kellett, az archon eponymos volt; a büntetést pedig maguk a bírák szabták ki, tehát timétos volt, mint majdnem minden у.х~шач féle bűnügy.36) d) Az ’Атсоуроер]. E szónak jelentése háromféle alakban is jelenik meg. Jelent 1.) valakit valami állami vétség ügyében, s mint Lübker s. V. említi, az állami kincsek hűtlen kezelése folytán, sikkasztási vétségben (peculatus) bevádolni, különösen akkor, mondja Sch. M., ha az elkövetett bűnténynek többen voltak részesei, s ily esetben maga az á-oypa^V is vádlevelet, a bűnösök névjegyzékét jelenti; 2.) jelenti valamely • privát ember vagyonának államadósság fejében az állam részére történő coníiscálását, és 3.) jelenti magát e confiscá- landó jószág becslését is. Ez ügynél a vádló maga, ha a vádlott elítéltetett, jutalmul, ha a bűnös pénzbírságban marasztaltatok el, annak egy részét kapta. E vádból, ha a vádlottnak mi kifogása sem volt a vád 35j Sch. M. 210-230. a«) Sch. M. 262 Sch. M. 253-E5. Lübkey 8 V, Schömaun: „Antiquitates“ 27:1,