Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-22 / 8. szám
„Hátha ennénk!“ A szatmármegyeifüggetlenségi és 48-as (?) párt holnap d. e. 10 órakor Szatmáron az Iparos Olvasókörben nagygyűlést tart. 11 társadalom védelme a bűntettesek ellen. Irta: Tlagy Zoltán, szegedi kir. törv. bíró: Az államhatalomnak kettős irányú a működése. Ez a két irány egymást áthatja és csak akkor lehet eredményes, ha ez az irány párhuzamosan halad, de azért egy czélra törekvő. Az államhatalomnak, mint ilyennek meg kell teremteni azokat az eszközöket, amelynek fennállását alapozzák meg, fejlődésére képessé teszik, de ugyanekkor az állampolgárok összességének érdekéről is gondoskodni kell. Ezek az eszközök és érdekek legjelentősebben azon intézkedéseknél nyilatkoznak meg, melyek az állam büntető hatalmának mikénti gyakorlatánál jutnak kifejezésre. Az állam büntető hatalma azonban nemcsak tételes törvények megalkotásával merül ki, hanem a büntető tudomány uj irányait sajátítja ki, amely uj irányok a társadalom működésére is számitva, a társadalom segítségét veszi igénybe, a társadalom közreműködésével akar czéljának megfelelni. A természettudományi világnézlet a társadalmi tudományok kutatási rendszere, a cselekmény lélektani és pathológiai indokainak a felderítése mind-mind büntetőjogi vizsgálódások körébe vannak vonva, hogy ily módon a bűntettes egyénisége felismerhetővé váljék és a társadalmi védekezés elvei megállapíthatók legyenek. Nem filantrópia vagy emberbaráti szeretet a frazeologikus alakja ennek a védekezésnek, hanem együtt működés, részvétel az államhatalom által alkalmazott és kiszabott büntetés hathatós végrehajtásánál, mert az uj büntető irány nem a megtorlás, hanem a javítás. A társadalom tevékenységi köre részben mint praeventiv intézkedés jelentkezik, részben a valóságban, mint büntetési eszköz szerepel. Az első körbe tartozik mindaz az emberbaráti érzületből felállított intézmény, (lelenczház, gyermek menhely, ingyen kenyér, ingyen tej stb.) amely társulás vagy egyesület által jön létre és ily módon fejt ki tevékenységet. A másik kör a patronage szerepében a pártfogói intézmény felállításában és a fiatalkorúak felügyelő hatóságainak szervezetében talál működési tért. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi működés egyelőre csak a romlás veszélyének kitett, vagy a züllés utján levő fiiatalkoruak (12-18 óv) érdekében történik, mert egyelőre csak ezekre nézve terjesztette ki a büntető novella a társadalmi védekezést. Azt sem régen. Egy éve csak, hogy ez a törvényes intézkedés fennáll. Egy éve csak, amelynek működéséről számolni lehet. De azok az évi jelentések, amelyek a fiatalkorúak felügyelő hatóságainak előterjesztéséből megállapíthatók, már is letagadhatalan jelenségei annak, hogy a társadalom megtalálta a védekezésnek azt a körét, gyakorolhatja azokat az eszközöket, melyek az államhatalom és a társadalom érdekében annyira szükségesek voltak. Mert akad-e ember, aki be ne látná, hogy állampolitikai és szocziológia vonatkozásában mennyire fontos megmenteni a zülés utján levő és erkölcsi romlás veszélyének kitett fiatalkorúakat a társadalom, az emberiség számára? Akad-e ember, aki meg nem értené, minő fontossággal bir az, hogy a bűnt megelőzve, a bűnbe esőnek segítséget nyújtva a visszatéréshez, józan, becsületes, dolgos embereket nevelni azokból, kik segítség nélkül erkölcsi erő híján elzüllenének és züllöttségükben szaporítanák a társadalom, az emberiség ellenségeit? A társadalomnak védekezni kell a bűntettesek ellen. A védekezés módja és eszköze azonban nem a rideg visszatorlás, az erkölcsi érzék szikráját is kiölő elrettentés a büntetés súlya által, hanem a segítő kézre való támaszkodás, a szeretet nemessége, amely által igaz útra tér az eltévelyedett. Ebben a működésben részt kell venni mindenkinek. Nemcsak egyéni hajlamosságtól függ ez, hanem azon a nagy általános igazságon alapszik, hogy minden embernek kötelességei vannak a nagy társadalommal szemben. / NAGY KÁROLY Kamarai titkárok értekezlete. A kereskedelmi és iparkamarák titkárai országos értekezletre gyűltek össze Debreczenbe pénteken. Az értekezleten megvitatták a közel jövő kereskedelmi és iparpolitikájának néhány fontos kérdését, nevezetesen uj vasúti fővonalak létesítését, a Duna—Tisza-csatorna tervét, valamint azt, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek a kamarák az iparfejlesztés kérdésében, amelynek ügyét Hierouymi Károly kereskedelmi miniszter egy szakértekezlet keretében a kamarák elé terjeszti. Az értekezlet tanácskozása folyamán az a nézet alakult ki, hogy elérkezett az ideje annak, hogy az eddigi centralisztikus: az egész forgalmat Budapest felé terelő vasúti politikával szakítsanak és a vidéki nagyobb góczpontok között fővonalakat létesítsenek. Kívánják különösen, hogy az ország északi részének a déli és erdélyi részekkel való összeköttetéséről gondoskodjanak. A tervezett Duna —Tisza-csatornára nézve a kereskedelmi miniszter szándékával szemben, aki a Budapest —Csongrádi vonal mellett foglal állást, az értekezlet a gazdasági érdekeknek megfelelőbbnek ítéli a Budapest—Szolnoki vonalat. Az ipar- fejlesztés kérdésében megállapította az értekezlet, hogy az eddigi pénz- és gépadományos rendszer nem volt czélravezető, de jobbat nem tud ajánlani. Az iparfejlesztés első föltétele a földesúri egyeduradalom megszüntetése és a nagy tömegek érdekeivel számotvető gazdasági politika, amely fogyasztóképességüket növeli. Azután gondoskodás olcsó élelmiszerekről és olcsó nyersanyagokról: szóval mind olyan dolgok, amelyeket csak harcz utján, nem pedig szakértekezletek utján lehet megszerezni. S^eőruár végén. Madárszárnyak suhanása ha/lszik, Távoli dal hangja bug a légbe, Az első vers, a tavaszról szóló, Ma érkezett a szerkesztőségbe. S megkinoz bár még az influenza Es kövér, sűrű hópelyhek hullnak: Tavasz. . . Emberfej nyi/ik Mato/cson S égő piros vérrózsák virulnak. (\ fehérgyarmati választás nyitánya. Az „érett“ választók legszentebb alkotmányos jogukat gyakorolják. Valótlan hírek a fővárosi sajtóban. A fehérgyarmati választókerülethez tartozó Matolcson Dr. Jármy Béla vasárnap tartotta meg programmbeszédét. Az ellenjelölt Szúnyog terrorizmusa folytán Szúnyog zsoldos tábora megtámadta a csendőrséget, úgy, hogy a csendőrök kénytelenek voltak fegyvereiket használni. Három súlyos és egy könnyebb sebesülés történt. Madarassy Károlynak a lábát lőtték meg, Szűcs Lajosnak a fején van kardvágástól eredő sérülése, Madarassy Istvánt pedig a karján szúrták meg. A sérültek valamennyien Jármy- párti választók, nem pedig, amint egyes fővárosi lapok hozták, Szúnyog-pártiak. Megállapítjuk egyébként, hogy matolcsi esetről a fővárosi lapokban megjelent rémhírek nem felelnek meg a valóságnak. E tenden- cziózus tudósításokat a Szúnyog emberei küldik fel. Ez a trükkjük már a mátészalkai választásból ismeretes. Nem igaz egyes fővárosi lapnak az a hire, hogy a sérülteket a nagykárolyi közkórházba szállították be. A nagykárolyi közkórházba Matolcsról egyetlen beteget se hoztak be eddig. Tegnap óta 53 csendőr és egy század gyalogság tartózkodik a kerületben, ahol a nyugalom már teljesen helyre állott. Ugyancsak tegnap érkezett Fehérgyarmatra a belügyminisztérium kiküldötte és a kassai hadbíróság kirendeltsége. A fehérgyarmati választás nyitánya egy újabb megczáfolhatatlan súlyos érv az általános titkos községenkénti választójog mielőbbi törvénybe iktatása mellett. M »Ili. Rákóczi emléke. . . . „Kedves hazám boldogulásának munkáját hazajöttöinig Károlyi Sándorra bízom, . . . aratáskor többedmagamrnal megyek vissza, mint amennyivel most kimegyek : sőt hamarább is, ha kenyerük lehetne az uj vendégeknek . . .“ E sorokat irta bucsuzólevelében II. Rákóczi Ferencz fejedelem ezelőtt kétszáz esztendővel, 1711. február 21-ikén a vereczkei szorosból nemzetének. Kiment Lengyelországba, hogy az orosz czár segítségét megnyerje a magyar szabadság számára. Mialatt künn járt hadat gyűjteni, idehaza a kuruczok kibékültek a labanczokkal, megkötötték a császárral a hires szatmári békét. Három heti határidőt szabtak számára, hogy visszatérjen s hűséget esküdjön a császárnak. Mivel pedig ezt meg nem cselekedte a kurucz fejedelem, elkobozták a birtokait s őt hazaárulónak bélyegezték egy törvényben . . . Tegnap volt kétszázados évfordulója annak a históriai eseménynek, hogy Rákóczi hontalan bujdosóvá lett. Azóta a király hozzájárulásával kitörülték a Corpus Jurisból azt a törvényt, ami nem Rákóczit, hanem a magyar nemzetet bélyegezte meg. • Azóta hazahoztuk messze idegenből Rákóczi hamvait is. Csak a szellemét nem tudtuk hazahozni. Az érdekes évfordulóra a Pesti Hírlap szombati számának Esti levele emlékeztette az országot. Porzsolt Kálmán az Esti levél írója ez alkalomból egy megszivelésre méltó indítványt intézett elsősorban tanárokhoz, tanítókhoz és papokhoz, akik közvetlenül érintkeznek az ifjúsággal és a néppel. Indítványozta, hogy tanárok és tanítók a katedráról, papok a szószékről emlékeznek meg e nevezetes napon a nagy fejedelemről és olvassanak fel vagy adjanak elő valamit a Rá- kóczi-féle szabadságharcz történetéből. Mert nem ünnepi üres frázisokra, hazug beszédekre, selejtes alkalmi versekre, színpadi mülelkese- désre van szükség. Az a fő dolog, hogy megismerje a közönség s különösen az ifjúság e korszak küzdelmes történetét. A puszta tények hallása sokkal mélyebb hatást tesz a lelkekre, mint az alkalmi hazafiság frázisai. Szomorúan állapítjuk meg, hogy a lelkes indítvány kiáltó szó volt a pusztában. A nagykárolyi iskolákban legalább egy árva szó se hangzott el tegnap Rákócziról. Se vasárnap a templomokban. Tanárok, tanítók, papok nem merték emlékezetébe hozni az ifjúságnak, hogy midőn Rákóczi 1711. február 2l-én átment a vereczkei szoroson, még harczi lázban égett a nemzet s a nagy fejedelem nem is álmodott arról, hogy Károlyi Sándor három hót múlva átpártol a császárhoz s aláírja Szatmáron a békeszerződést. Pedig érdemes lett volna erről megemlékezni. Különösen nálunk, Nagykárolyban . . . De nem merték megtenni. Mert a nagykárolyi jobbágyutódok képét a parlamentben most is I Kártévő Sándor egyik leszármazója viseli. Az HM item.
