Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-23 / 34. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre S K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.----------- - Megjelenik minden szerdán reggel. : Fe lelős szerkesztő éslaptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „nyi't’tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. n hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Sportéletünk. Valamikor, talán nem is olyan régen, még nagyon sokat s hiába kellett írni és prédikálni arról, hogy teremtsük meg a magyar sportéletet is. De mintha a fülek süketek, a szemek vakok lettek volna, semmi vagy legalább is nagyon csekély foganatja volt. A magyar közéletet, a honi társadalmat nem lehetett reábirni arra, hogy megpróbálkozzék a testedzés azon ágazataival melyek révén az egész müveit Európa, de még a tengerentúli országok lakossága hírnévre, elismerésre s dicsőségre tett szert. A nemzetközi mérkőzéseknél bizony a magyar nemzetről édes keveset hallhattunk, de keveset hallott rólunk a külföld is, mely csak a hamis híradások s a rettenetesen elferdítve kikerült értesülések szerint ismerte s mérlegelte képességeinket. Egyszer valamelyik jószellem idehozta mihozzánk a labdarúgás egészséges sportját s ennek meghonosításával egyszeribe egészséges szellő kezdett a magyar sportélet terén lengedezni. Hirtelen, mint varázsütésre, megváltozott az ország arczulata s pirosló ábrázatok, rugalmas inak bámulatos és pontos együttműködése olyan gyors emelkedést hozott a magyar sportnak, hogy rövidesen a külföldnek is el kellett ismernie a magyar faj sportbeli supremácziáját. Egymásután arattuk a nagy külföldi mérkőzéseken az első dijakat s különösen az úszásban sokáig tartottuk maguknál s tartjuk még mai nap is az elsőséget az összes nemzetek felett. A labdarúgásban is csakhamar olyan előhaladást tettünk, hogy a legutóbbi turini nagy nemzetközi meetingen a magyar labdarugók vitték el a pálmát az összes ott résztvett nemzetek labdarugói elől. Az olympiai versenyeken a magyar vívók kiválósága ragadta el a külföldi nézőket. A birkózás, az úszás s legújabban az evezésben is részben elsők vagyunk, részben a legelsők között állunk. Pedig talán tizenöt esztendeje sincs annak, amikor még csak a korcsmái verekedők birkóztak vasárnaponként részeg fővel a mulatóhelyek porondján, a vívás is elhanyagolt állapotban volt, az úszásban pedig csak azok produkálhattak valamit, akik a kitartó hosszú távokon igyekeztek képességeiket kiművelni. S ime ma már ott tartunk, hogy a nevezetes sportok majd minden ágazatában tisztelettel s a bámulat elragadtatásával tekintenek a magyar versenyzőkre s sportbeli képességüket épenugy félik s méltányolják, mint a régi időkben az angolokét. S mindezt azzal értük el, hogy reátereltük a mi minden jóra, kiválóra képes magyar közönségünk figyelmét azokra az elérhető sikerekre, melyek szorgalom, kitartás és szorgos munka utján elérhetők. Ma már nem kell a kezdet nehézségeivel küzdenünk. Világbajnokaink hirt, dicsőséget szereznek maguknak s a magyar névnek minden egyes külföldi viadalon s örömrepesve várjuk vasárnaponként a táviró kellemetes híreit, mely egy-egy magyar viaskodó győzelmét hozza. Bajnokaink elsőrangú szerepet játszanak s a magyar sport kiválóságának hire elterjedt egész Európában s úgy tanulnak minket megismerni, hogy a magyar nemcsak a régi történeti időkben volt képes fizikai erejével s ügyességével legyőzni ellenfeleit, hanem a mai korban is elsősorban áll a fizikum s ügyesség erőpróbáinál. De azért nem kell azt hinnünk, hogy most már eleget tettünk mindama követelményeknek, melyeket a sportélet s az abban való kiváló produkálóképesség megkíván. Továbbra is dolgoznunk kell, hogy méltók lehessünk a közel múlthoz. Mi lesz? Les sive Főnix. Mi van? Van hauten kakaó. Mi nincs ? Nincs párja a Gáspár- fóle bajuszkötőnek! Egyéb szórakozás hián:Dr. Szabó Albert az „Északkeleti Újság“ vezető helyén szokta leadni viczinális véleményét és jóslását a magyar közéletről. Most hogy Mainz- ban egy kicsit ki katholikusgyülésezte magát, szinténTgy tesz. Mi lesz? kérdi, és válaszul önmagának egy uj alakulásról pythiázik, amely alakulástól — dobjad a macskát bárhogyan: az mindig talpra esik — nem félti a keresztény szellemet. Eszünkbe jut az az idő, amikor Gr. Károlyi Györgyöt Nagykárolyban képviselővé választották. A választás napján egy sváb falu választói Gr. Károlyi-zászló alatt Késő bánat. Irta: René Maizeroy. A levele nagyon alázatos volt és éppen nem ügyetlen : a boldogtalan asszony elmondta öt sorban, milyen volt az élete szökése óta. A kedvese, akiért Julient elhagyta, szintén faképnél hagyta őt; valami kis alkalmazás után nézett, de mindeddig eredménytelenül. Nem követte el ezt a hibát, hogy mentegesse magaviseletét; az övé volt minden hiba, meglakolt érte. Julienhez fordult, mert egy kis segítségre volt szüksége, hogy megélhessen, hogy bevárjon egy alkalmazást, amelyet kilátásba helyeztek. Remélte, hogy nem lesz sokáig terhére annak, akit rutul megcsalt. „Nem mertem jelentkezni nálad, ahol kétségkívül helyettesítve vagyok, azért Írom e sorokat a távolodba.“ Ez a levél elszomorította Julient. — A szegény leány árulása bizonyára csapás volt ránézve; sokáig szenvedett bele, de hát annak már három éve. Leverte őt, amint megtudta, hogy egykori barátnője minden nélkül van s igy kénytelen bevallani nyomorát. — Ki hozta ezt a levelet ? — kérdezte a hivatalszolgától. — Egy fiatal leány, — künn van — választ vár. — Bocsássa be. Egy kis munkásleány lépett be szelíd, egyszerű ábrázattal, varrónő vagy talán esernyő csinálónő. — Ismeri Merruad kisasszonyt? — Igen, A szomszédomban lakik. — Régóta? — Három hónap óta a Didot-utczában. — Tudja mi van ebben a lévélben? — Nem. Szeretett volna még tovább kérdezősködni, de valami visszatartotta. — Névjegyet vett elő, pár szót vetett rá és átadta a leánykának. — Kérje meg Merraud kisasszonyt, legyen szives holnap eljönni hozzám. — Igenis. — Mondja neki, hogy ne aggódjék és hogy teljesen rendelkezésére állok. Várni fogom őt egész nap. Másnap reggel egy félénk csöngetésre Julien ajtót nyitott. Klári, mert ő volt, megállt a küszöbön. Nagy zavarában nem mert belépni. — Nos, Klári talán félsz tőlem ? Csak ekkor neki bátorodva lépett be. Julien már régóta nem neheztelt kedvesére s most olvadni érezte szivét, amint ilyen megalázkodónak látta. Kezet nyújtott neki, hogy bátorítsa. — Nos, ülj le és beszéld el bajaidat. — De Klára még mindig csak állva nézett körül. — Hát ez az uj lakásod ? Elkezdett forogni a szobában, vizsgálgatva a bútorokat, mint az elveszett macska, amikor hazakerülve bámulja a változást. — Megengeded ? — Hogyne! — Ah, ez a festmény megvolt nálunk már a Labruyére-utczában is! Zavarba jött, amiért a „nálunk“ szó kiszaladt a száján s félénksége, mely már oszla- dozni kezdett, újra elfogta.__________________ — Milyen szép lett nálad minden! Távolról nézegette a tárgyakat, anélkül, hogy megérintené. A pillanat kínos volt: a keserű emlékek mindkettőjüket elszomorították. Tíz évig szerették egymást, együtt élték át az ifjúság legragyogóbb idejét. Juliet mély szánalom fogta el, hogy társát azokból a szép évekből mint kéregetőt látta magához bekopogtatni. Nem tudta, mi módon értesse meg vele, hogy ha a szerelem örökre oda van is, a régi barátság feléleszthető. — Tudod-e, hogy otthon vagy nálam, Klári ? — ... Köszönöm. Szomorúan mosolygott, a Julien karjába akarta magát vetni, annyira meghatották e szívélyes szavak, de nem, mert tartott tőle, hogy Julien komédiázásnak venné, hogy behízelegje magát nála. Egy fényképet pillantott meg a kandalló párkányán s megállóit előtte. — Ez a . . . kedvesed ? — A leendő nőm. — Magas termetű. — Nem nagyon; valamivel alacsonyabb, mint te. — Gazdag? — Igen, nagyon gazdag. — Örömmel hallom, hogy vagyont hoz neked . . . Megérdemled . . . Szőke ? — Nem. Barna. — Azt hittem volna ... a fénykép csal. Szép leány a jövendőbelid, tette hozzá némi érdeklődéssel. ____Majd visszahökkent egy elég nevetséges Ké szítek: (a és (vulkánit) gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban I Inilíl kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- KlUŰLIU JCilii Nagykároly, Könyök-utcza II. hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. fogtechnikus. NAGYKÁROLY
