Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-23 / 34. szám
NA G Y K A R 0 L Y jöttek és igy fejezték ki elveiket: Iljen a nemes gróf, ki nekünk templomot iepit! így Dr. Szabó is. Abczug a demagógia, abczug a munkapárt, abczug az egész világ és éljen a néppárt, ki nekem majd mandátumot ád! Vármegyei közigazgatás. Drágasági pótlék. A vármegyei tisztviselők fizetésük 10 százalékának megfelelő drágasági pótlékot kapnak, melyre a vármegyei gyámpénztár tartalék alapja nyújt fedezetet. a sajtószabadság állítólagos megsértése miatt. Amikor a zsebüket féltik. Magyarországon, ami tudomásunk szerint, nemcsak Budapesten, hanem a legutolsó faluban, közbevetőleg tehát Nagykárolyban is van sajtószabadság. És — ezt is igy tudjuk — a sajtószabadság megsértésénél nem a sértés formája, hanem a lényeg a fődolog. Köztudomású, hogy Budapest polgármestere, egy királvsértő czikk miatt megvonta „A Nap“ czimü újság utczai elárusitási jogát. E miatt „A Nap“-pal egy húron pendülő újságos napok óta éktelen lármát csapnak és a sajtószabadság megsértéséről czikkeznek. Pedig nem a sajtószabadság, hanem csupán „A Nap“ zsebérdeke lett érintve. Ez a megállapításunk pedig a következőkön alapul. Négy évvel ezelőtt tényleg a sajtószabadságot sértették meg Nagykárolyban. A nagykárolyi függetlenségi és 48-as pártnak nem tetszett a Nagykároly hangja, miért is ki lett adva a jelszó, hogy ezt a lapot megkell fojtani. Pártgyülést hívtak, össze, amelyből pimasz módon, megrevolverezték a Nagykároly nyomdáját. És a nyomda meg is lett fölemlítve. Megfojtani nem sikerült a „Nagykárolyát, de tetemes anyagi kárt okoztak nekünk; két évig Debreczenbe voltunk kénytelenek a Nagykárolyt nyomatni. Ezzel a gyalázatos esettel csak két fővárosi lap foglalkozott annak idején. Pedig ebben az esetben annál súlyosabb volt a sajtószabadság sérelme, mert egy oly párt követte el, amelynek programmjában van a sajtószabadság. De hallgattak róla, mert a függetlenségi párt követte el és a fővárosi lapok zsebét nem érintette. tárgy: egy üvegből font hattyú előtt. — Ez a silány vásárfia egészen kirítt ebben az Ízléssel tartott szalonban. — Hogyan, hát ezt megtartottad ? Én nyertem ezt a csecsebecsét a Robinsonban, akkor nap, hogy ... De az ereje elhagyta; alig bírta a zsebkendőjét előkeresni s elfödni a szemeit, melyet könyfátyol homályositott el. Julien vállon fogta őt majdnem gyöngéden és erővel leültette. — No, no ... ne busitsd hiába magadat ; hiszen láthatod, hogy nem neheztelek többé rád . .. Mondd el a bajodat, megteszek mindent az érdekedben. A leány zokogott a fiatal ember mellett; de még könyei között is szégyelte az ellá- gyulást s messzebb ült a díványtól egy székre. — Igen . . , ez az én méltó büntetésem, hogy nem teszesz nekem szemrehányásokat... még arra sem érdemesítesz, hogy nyomorultnak neveznél. így maradt a Julien nyakán egy nő, ki nem volt a felesége, nem volt a kedvese; — mert megértették, bár nem szóltak róla, hogy az egykori viszonynak vége; mindegyiknek meg volt az oka rá, hogy ez elhatározásnál maradjon: az egyik nősülni készült, a másik nem tartotta többé méltónak rá magát, hogy felkinálkozzék. Julien némileg gyámsága alá vette a barátnőjét. Aggódott a sorsa iránt. Lépéseket tett, hogy elnyerje az alkalmazást, melyért folyamodott, segítette őt pénzzel, tanácscsal. Klára újra szeretni kezdte őt, de volt elég loyalitása, hogy ne igyekezzék őt újra magának visszahódítani. Ferde és veszélyes helyzet. A fővárosi lapok nagy siránkozása tehát nem a sajtószabadság állítólagos megsértése, hanem a zsebérdek megcsorbítása miatt van. „A Nap“-nak már most van oka a jajgatására. A vele egy húron pendülő lapokat pedig olyan érzés készteti a müfelháborodásra, amilyen érzés a bárányokat fogja el, amikor látják, hogy a juhokat nyírják. Városi ügyek. Nagykároly város parlamentje. Vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott Nagykároly város képviselőtestülete. A tárgyalás alá került ügyek között legfontosabb a nagykárolyi városi közkórház orvosi lakásának kérdése volt. A városi képviselő testület most sem tagadta meg magát, most is tökéletesen hü maradt múltjához és most is beigazolta, hogy nem képes egy város adminisztrálását modernül és közmegelégedésre ellátni. Ettől a képviselőtestülettől nem is várhatni más határozatot mint amilyet hozott és a polgárság egyelőre mást nem tehet vele szemben, minthogy már most erősen neki lát, hogy a legközelebbi képviselőtestületi választásnál uj elemek kerüljenek be a helyi parlamentbe. A képviselőtestület határozatiig kimondotta, hogy kórházi lakást építeni nem fog. Ezt a határozatát megfelelő anyagi fedezet hiányával indokolja. Ez ügygyei kapcsolatosan bejelentette a polgármester, hogy egy fertőtlenítő intézetnek Nagykárolyban való felállítása czéljából a belügyminisztériummal tárgyalásokat folytat. Ennek megvalósulása esetén a járványkórház feleslegessé válik s igy ez fog orvosi lakásul berendeztetni. Ennek alapján a kórházi orvos-pénztárnoki állásra kiírandó pályázatban kikötik, hogy a megválasztandó orvos-pénztárnok köteles lesz az esetleges kórházi orvosi lakásban lakni. Ez az egész határozat azonban nem egyéb, mint egy nesze semmi, fogdmeg jól intézkedés és a képviselőtestület nagyon csalódni fog, ha azt hiszi, ha azt a példátlanul botrányos ügyet, amely szerint a közkórházban nincs bennlakó orvos, ezzel simán sikerült elintéznie. Az Északkeleti szinikerület szinügyi bi zottságába Nagykároly városnak két tagot kell delegálni. A képviselőtestület erre vonatkozólag úgy intézkedett, hogy egyik tagul Debreczeni István polgármestert választotta meg, a másik tag kijelölését pedig a helyi szinügyi bizottságra bízta. Elhatároztatott az Atilla-utczának a vasúti Julien naponként meglátogatta őt pár pillanatra lakásán. Klári finom tapintattal, valamint alázattal fogadta, csak a terveiről beszélt neki. A postásnő vizsgát letenni nem tudta s most pénztárosnőnek készült valamelyik vendéglőbe. Egy napon értékes arany karperecczel lepte meg Julien a barátnőjét. — Nekem hozod ezt . . . miért? — kérdezte az ámuló leány ? — Mert holnap a névnapod van. — Valóban ... és te gondoltál erre? Nem volt ereje megköszönni; olyan arczot vágott, mint a kis gyermek, amikor sírni akar. — Zokogás, melyet el akart fojtani, rázta meg. — ... És mert szeretlek ... — tette hozzá Julien, miközben karjaiba fogta az ájul- dozót. — Oh, nagyságos ur, jöjjön hamar. — Merraud kisasszony elemésztette magát. Ezt a levelet találták a szobájában: Julien megsemmisülve olvasta : „Kedves, egyetlen Julienem, a tegnap történtek után nincs más menekvés, mint az én halálom. Ha újra kedvesed lennék, örökké magad előtt látnád az árulásomat. Nem gyűlöltél többé, mert megszűntél sajnálni. De a gyűlölet visszaszállna szivedbe a szerelemmel együtt. Nem jobb-e, ha én félreállok ? Légy egy tisztességes nő férje: vedd el azt a szeplőtlen fiatal leányt, kinek az arcz- képét nálad láttam és aki vár rád. Ami a régi barátnőt illeti, ki eltűnik, őrizd meg emlékét keserűség nélkül, mert büszkén megy el, hogy súlyt helyezett a te bocsánatodra. Meghal, hogy lehetetlenné tegye rád nézve, hogy bocsánatodat visszavedd tőle.“ leadó raktárig való meghosszabbítása és a vámos közutak közzé való felvétele. A folyó 1911. évre a községi pótadó véglegesen 98 százalékban állapíttatott meg. Építik a vasúti állomást. A nagykárolyi vasúti állomás felvételi épületének építéséhez már hozzáfogtak. Ezzel kapcsolatosan Nagykároly város tanácsa a Kálmánd-utcza végén levő vasúti hozzájáró ut építését és világítási felszerelésének elkészítését is elrendelte. A vasúti hozzájáró ut koczka alakú kőburkolattal lesz ellátva. A városi közkutak legnagyobb része állandóan hasznavehetetlen állapotban van, ami a mostani meleg időjárásban a közegészség szempontjából kétszeresen veszedelmes. A kutak megromlását a csövekbe lerakodott talaj - homok okozza, amelynek eltávolítására a tanács a napokban egy villamos üzemü újfajta gépet rendelt. Nagykárolyi helyi vasút. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter a vasút ipar r. t. budapesti czégnek egy Nagykároly belterületén létesítendő gőz, vagy villamos üzemü vasútra az előmunkálati engedélyt egy év tartamára megadta. Harc az aUol elit A Társadalmi Muzeum Szatmármegyéhez. A Társadalmi Muzeum igazgatósága a következő átiratot intézte Szatmármegye törvény- hatóságához : Közismeretü tény, hogy a népbetegségek között az alkoholizmus hazánkban is erősen pusztít és társadalmi különbség nélkül szedi áldozatait, első sorban közvetlenül azok köréből, akik szeszes italokkal élnek és akik közül számosán testben, lélekben mogrokkannak az alkohol pusztító hatása folytán. De kártevő hatásuk megnyilvánul a szeszes italoknak abban is, hogy a testi ellenálló képességet leszállítják és igy számos más betegség, különösen pedig a tüdövósz kifejlődését elősegítik. Az alkolizmus folytán azonban nemcsak azok károsodnak, akik e szenvedélynek hódolnak, hanem mások is, akik az alkohol bóditó hatásában nem osztoznak, mert — amint köztudomású — az alkoholizmus szoros összefüggésben áll a bűntényekkel és balesetekkel és mint csiraméreg, okozója az utódok elfajzásá- nak. Számottevő tényező az alkohol a nép gazdasági életében is, mert a szeszes italokra költött pénz a legjobb esetben is fölösleges, kidobott költség, mely a háztartás egyensúlyát rontja, ha ugyan nem válik nagyobb bajnak kutforrásává. E megismerés folytán mindinkább erősödik a társadalom körében az a törekvés, hogy az alkoholizmus rombolásainak gátat vessünk. Az alkoholizmus legjobb ellenszerének az állami beavatkozást szokták feltüntetni. A külföldi példák azonban bebizonyították, hogy ez csak akkor vezet czélhoz, ha ez irányú intenzív felvilágosító munka előzte meg, mert minden törvény és rendelet végrehajtásának a közvélemény meggyőződésében van a leghatalmasabb támasza. E felvilágosító munka támogatására vállalkozott a Társadalmi Muzeum, midőn alkoholellenes központot létesített, melyben minden érdeklődő — hatóság, testület és magánszemély — ingyenes felvilágositást nyerhet az alkoholellenes küzdelem tudományos és gyakorlati kérdéseiről. A Társadalmi Muzeum nemcsak állandó alkoholellenes kiállítását és gazdag szakkönyvtárát bocsátja az érdeklődőknek rendelkezésére, hanem alkoholellenes népies röpiratok és füzetek jutányos beszerzéséről is gondoskodik. Végül e felvilágosító előadásokhoz szükséges szemléltető táblázatokat és a vetítéshez szükséges diapozitiveket is az előadóknak rendelkezésére bocsátja, sőt hatósági felhívásra hajlandó a központból kiküldendő előadókról is gondoskodni. Tisztelettel fölkérjük a tekintetes Törvény- hatóságot a Társadalmi Muzeum eme fontos szocziálhygienikus munkájának a támogatására azáltal, hogy a törvényhatóság területén levő községek vezető embereit, úgyszintén a nagyobb iparvállalatokat és a szocziális tevékenyMódii iiyek
