Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-10 / 19. szám

Nagykároly, 1911.- május 10.

VI. évfolyam. — 19. szám.

NAGYKÁROLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAQyKAROLyBflN, Szőlő-utcza 4. sz.

Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.

.. Megjelenik minden szerdán reggel.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

ROSENFELD ZSIGMOND.

HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. A „nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza.

fi hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el.

Pimasz merénylet készül a demokratizmus ellen. Kossuth Lipóí népcsaló pártja újból a nyakába akarja venni az országot, hogy „felvilágosítsa“ a népet. Ezúttal a választójogi reform káros voltát akarják bebizonyitani. A napokban ez a magát a választójog hívének és 48-asnak hazudó társaság kimondotta, hogy népgyüléseken és a nyilt agitáczió egyéb módjaival fog odahatni, hogy a polgárságot elidegenítse a választójogi reform eszméjétől. A lomtárból ócska rekvizitumok kerülnek majd elő és nemzetiszinü görögtüz mellett fogják hazaffyas frázisaikat puffogtatni, mint mindenkor, ha a közvéleményt megakarják szédíteni.

Csakhogy a barossjancsik és a bara- básbélák ezen áruló viczkándozása nem fog czélt érni. A demokratizmus ellen tervezett merénylet nem fog kárt tenni sem a demokratizmusban, sem a már készülő választójogi reformban. Barossjancsiknak és paprikajancsiknak ma már nem ül fel az ország. Úgy hírlik, hogy zászlóbontásuk Szatmármegyében lesz. Nagykárolyban akarják az első reakcziós, választójogellenes népgyülést tartani. Állítólag Gróf Károlyi József hozná ide őket, mint aki társaival, a pártonkivüliekkel együtt csatlakozott a választójogellenes ligához. Csak kisértsék meg e város megfertőzését! Nagykároly

lakossága majd gondoskodni fog hozzájuk méltó fogadtatásról. . .

És itt nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy a nagykárolyi Justh-pártnak, a választójog lelkes hívéinek, ne gratuláljunk szeretett képviselőjéhez!

*

Szatmárvármegye törvényhatóságának holnapi közgyűlésén a folyó évre a közig-* bizottságban megüresedett hely választás utján fog betöltetni. Egy miniatűr képviselőválasztásnak felel meg ez a korteskedés, amit e tagsági hely érdekében kifejtenek. Sokan Domahidy Istvánt látnák szivesena bizottságban, jóllehet, hogy Domahidy eleve kijelentette, hogy a bizottsági tagsági helyre nem reflektál. Egy szatmári lap már hetek óta Szuháuyi Ferencz csengeri képviselő mellett veri fáradhatatlanul a nagy dobot. A függetlenségi pártiak Szálkái Sándor érdekében korteskednek. Legújabban pedig a nagybányaiak állottak elő az ő — minden alkalommal készlenletben levő — sérelmi politikájukkal. Azt mondják, hogy itt volna az ideje, hogy végre a keleti vidékről, specziálisan Nagybányáról válasz- szanak be valakit a közig, bizottságba, mivel e részben az ő vidékük folyton mellőzve volt, holott Nagybánya mint törvény- hatóság olvadt bele 1876-ban a vármegyébe s igy megérdemelne egy kis figyelmet.

E nagy tülekedést látva, a laikus azt hiszi, hogy a közigazgatási bizottság egy igen nagy jelentőséggel biró fontos intézmény. Pedig dehogy az! Szigorúan zártkörű társaság ez, ahol ismerős megyei

urak havonkint egyszer találkoznak, egymás egészsége iránt érdeklődnek és a legtöbbször együtt is ebédelnek. Igaz, hogv^pel- dául az alispán jelenteni szoktá, hogy nincs semmi jelenteni valója, a pénzügyigazgató, hogy mennyi adó nem folyt be és a kir. ügyész, hogy hány ember volt becsukva az elmúlt hónapban. Igaz, hogy a közigazgatási bizottságban fontos felebbezések is elintéztetnek, az elintézés módja azonban a közigazgatás elavultságának kiáltóbb bizonyítéka és illuzóriussá teszi az igazságszolgáltatást. Ugyanis a bizottság előadóinak többsége mindenkor az általuk* mint külön hatóság (árvaszék, pénzügyigazgatóság, stb.) által I-ső fokban hozott határozatok elleni felebbezéseket referálják és bírálják felül Il-od fokulag. Ez a körülmény diskreditálja az egész bizottság létjogosultságát. Amig tehát a közigazgatási bizottság hatásköréről szóló törvényt nem reformálják, addig igazán mindegy, hogy akár Pityi Palkót, akár mást választják meg tagjául.

*

Ha egy fizetésnélküli tisztségért olyan nagy a tolongás, akkor némileg megért- hetővé válik az a tülekedés, ami Nagykároly évi 600 koronával dotált főorvosi állásáért folyik. De igy is csak némileg válik megérthetővé. Mert határozottan undorító, amit egyes pályázók cselekszenek. Ilyen unesztetikus egyik helyi lapnak erről a kérdésről szóló legutóbbi vezérczikke is. A jelzett irásmü azt mondja, hogy ő közérdek szempontjából Íródott meg és mégis

A HŐS.

Irta: TDaxjm Gorkij.

Fordította: Szabó Imre.

A vásári embertömegen egy elaggott férfi törtet kérésziül. Szemöldökei sötéten összehúzva, szemei szomorúan és kérdőn révedeznek. Fakó, lecsüggő arcza ezüst szőrrel tele, testét kopott katonaköpeny borítja. De melléta Szent György érdemkereszt és több más rendjel díszítette. Jobb lábát egy faragatlan és nehéz tuskó helyettesíti, amely mélyen beleszántódott a hóba és nagy kerek lyukakat hagyott maga után.

Az állandó kereskedők félre néztek, amikor közeledni látták az öreget. Arczukon meglátszott a kelletlenség és az unalom.

Az ősz katona elment mellettük a piacz felé, ahol azok az árusok álltak, akik a falvakból jöttek, hogy a városban túladjanak portékáikon. Ott megállt egy kocsi előtt és a komoly vevő hangján kérdezte a paraszttól :

— Jó ludak ?

— Elsőranguak. Nézzen csa< ide, ez ám a valódi zsir. . .

Az öreg katona a szakértő tekintetével vizsgálta a madár súlyát. Jobbjával fölemelte, figyelmesen végignézte, megtapogatta, megszagolta a ludat és végül hirtelen odaszólt az eladónak:

— Bezzeg Bulgáriában, ott voltak ám a jó fajta ludak. Akárcsak a disznók.

— Hol volt az?

— Bulgáriában, ott a Balkán hegyek

mögött... az orosz-török háború volt arra felé... Skobelew tábornok ő exellencziája vezényelt bennünket. . .

— Úgy? — jegyzi meg az eladó, — csakhogy azt már hallottuk. De ezek a ludak kitűnő fajtájuak, kitűnőek és valóban pompásak.

— Látod ezt a keresztet itt? — mondja az öreg katona, miközben kezével mellét érinti. A saját kezével akasztotta nekem ide.

A veterán egész testében reszketett szemei szikráztak és merészen lehúzta fülére szakgatott sapkáját.

— Migunow altiszt! Hurrái a saját kezével tűzte fel.

— Bocsáss meg édes öregem, de ez lúd itt — mondá a paraszt egykedvűen. Most már fölismerte az öreg katonában, hogy nem komoly vevő és kutatott a tömeg között egy olyan után, akire rásozhatja a ludjait. A vén katonát szemügyre se vette, pedig annak a lelkesedése mindinkább fokozódott.

— Es a századunk parancsnoka Schwa- nurtsch, ő is azt kiáltotta felém, Migunow hős, te oroszlán és megcsókolta a homlokom.

— Ne állj itt, öreg eregy félre... zavarod az embereket, akik venni akarnak, — mondá neki a paraszt miközben valakivel alkudozott. A vén katonát pedig karjánál fogva oldalra lódította.

A veterán nem lett bosszús, de a láng szemeiből kialudt. Még egy meglevő tekintetet töveit a paraszt felé és lassan elkullogott a szekér mellől.

Az emberek nyüzsögtek-forogtak körötte komoly aggodalmas arczokkal. A levegő telitve volt zavaros hangokkal. Az élet forrt és nyüzs- gött az öreg körül, akit ez dicső időkre emlékeztetett.

Az öreg lassan vánszorgott a tömeg között. Keresett egy embert, akinek a harczi éle- ményeit elmondhassa. Amikor a törökök megszorították és százada élén Jani-Zofrábra visz- szavonult. Ügy kívánkozott szegény, hogy egy rokon lélekkel találkozzék, a kinek élete legszebb napjáról beszélhetne sokat, sokat. Arról a napról a mikor a hős tábornok őt is hősnek titulálta. De senki nem akarta őt meghallgatni, senki nem figyelt az öreg emberre, senkinek volt érdekében megtudni, hogy és mikor és hol veszítette el a lábát és hogy mi okon kapta az érdemkeresztet.

Nagyon elhagyatottnak és egyedülállónak tudta magát, a miért senki a legcsekélyebb figyelemre sem méltatta őt. Ezeket az eladókat és vevőket sem szívlelheti. Olyan egyszerű köznapi lelkek.

Milyen gyakran nézett már a halál szerűébe és ezek az emberek megborzadnak már a halál puszta említésére. Egy kis vigasz neki az, hogy különb ezeknél az embereknél. Ezek nem viselik a Szent-Gfyörgy keresztjét és soha nem fogják azt elnyerni. Sohasem lesznek hősök.

De azért mégis nagyon szomjuhozott azután, hogy valamelyes élő lény meghallgassa és megtudja, hogy ő Migunow, egy élő hős.

Készítek: (a és (vulkánit)

gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyNagykároly, Könyök-utcza II.

hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben.

fogtechnikus.

Mii a hétit