Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-19 / 16. szám
magántisztviselő, hivatalnok, intéző, czég- képviselő, be nem jegyzett üzletvezető, íőnökhelyettes stb. stb. Jól esik a telkeknek, ha többnek látszanak, mint amennyit érnek. Csak azt íelejtik el, hogy az ilyen magaviselettel devalválják egyéni értéküket. Lenyomják a mesterségüket. S ha egyszer mégis, mint lehet tudni, kérnek valamit a társadalomtól, hát soha sincs erkölcsi súlyúk, semmit sem érnek el, mert senki sem becsüli őket igazi értékük szerint. S ezek a bajok meglesznek mindaddig, mig igaz, férfias önérzet nem költözik a magyar kereskedők leikébe. Vármegyei közigazgatás. Az egészségügyi bizottság ülése. Szatmár- megye egészségügyi bizottsága f. hó 20-án d. e. fél 10 órakor, Nemestóthi Szabó Antal elnöklete alatt ülést tart. Az ülés egyedüli tárgya: jelölés a vxn. tiszti főorvosi áliára. Cérokkos parasztok. Adatok a kivándorláshoz. A kivándorlás kérdése megint napirendre került a Pool-szerződéssel, amelyet az elmúlt hetekben hozott nyilvánosságra a magyar kormány. Jó-e, rossz-e a szerződés, bőven volt alkalma megvitatni a közvéleménynek, sajtónak, parlamentnek, amikor a miniszterelnök a német hajóstársaságokkal kötött megállapodás egyes pontjait részletesen a t. Ház elé terjesztette. Amiről e helyütt szólni akarunk, az ezzel a szerződéssel csak lazán, inkább etikailag függ össze, bevilágitván abba a műhelybe, amelyben ezek a többszörösen kompromittált német hajóstársaságok hálót szőnek a gyámoltalan, tudatlan, magyar és tót atyafiak számára. Egy a kivándorlási visszaéléseket tökéletesen ismerő, hivatalos személy Írja erre nézve a következő adatokat: Bizonyos hogy furfang dolgában lefőzik ezek a hajóstársaságok a franczia bohózatok legraffináltabb figuráit is. Mondani sem kell, hogy a kivándorlásra való csábítás behízelgő hangú levéllel kezdődik. A parasztnak meg204-es nem véletlenül van igy felvirágozva, nem maguktól nyíltak ki az elegáns czigarettás- katulyák sem, amelyek egyptomi aranyvégü czigarettákat mutatnak s hogy angol hímzés és liberty fedik az asztaloeskát s velenczei kristálypohárban nizzai szegfűk haldokolnak 1 De miss Barry mind e részleteket mellőzve, az ablakhoz lépett s felkiáltott : — Oh, az ön ablakából egyenesen a Michigantra látni! — Tényleg, kisasszony. . . — Ez az a hajó, amelyen vőlegényem, Percy Kopth tesz szolgálatot. Ferriére elhalványodott, elpirult s aztán méltóságteljesen szólt: — Eljegyezte magát, miss Barry ? Fogadja legjobb kivánataimat. . . — Nem, nem most. Már régen eljegyeztem magamat. Cornéle Creagh is meg Debora Everton is és a többiek is mindnyájan. . . . Ezért jöttünk mi a Dibson hajó után egy yachton az Evertonné gardedámsága alatt. így érkeztünk és így indulunk a Dibson hajórajjal és közben kitünően mulatunk az utazás alatt. . . — És — tette hozzá a „clever woman“ szánakozó és mégis malicziózus mosolylyal hajolva Ferriére felé — és igy ügyelünk fel arra, hogy vőlegényeink is jól mulassanak, de cseppet sem más mértékben, mint ahogy mi magunk. . . . N A G Y K Á R 0 L Y Ígérnek ebben minden földi jót s csekély húsz korona ellenében küldenek neki egy szekérderék Írást is. Ez a paksaméta aztán kitanitja mindenre. Az a fontos — mondja az első pasz- szus, hogy a kivándorló túl legyen a magyar határon. A legtanácsosabb, ha úri ruhát vesz magára, keztyüt húz s egyenesen Bécsbe megy. Ha véletlenül az élesszemii határrendőrök felismernék benne útközben a parasztot, erre is kiterjed a hajóstársaságok figyelme. A jámbor atyafi, aki egyébként azt se tudja, hogy Bécs- ben merre lakik az Isten, kap egy hamisítatlan bécsi czimet. „Ez az a rokonod, — igy szól a kilanitás, — akit a császárvárosban meglátogatsz.“ A czim tényleg létezik, a parasztot feltartóztatni nem lehet s a jó, naiv magyar tényleg akadálytalanul túl van a határon. Bécsből baj nélkül visz a gőzös Hamburgba, vagy Brémába. A kivándorló bejelentkezik a hajóstársaság irodájában, persze nagy örömmel fogadják, egy kicsit megsimogatják, egy kicsit körülhizelgik s amikor már egészen beleszédült a jóba, gérokkot adnak rá, szép csikós nadrágot, lakktopánt, sőt talán szegfűt is tesznek a gomblyukába, ujjaira gyémántos gyűrűket húznak, a mellényét vastag óraláncz- czal ékesítik föl s akkor odaállítják a fényképező masina elé. Tetszik tudni, mire jó ez a fényképezés? Olcsó pénzen ez a legkamatozóbb befektetés, amit valaha emberi furfanggal kieszeltek. A kivándorló kimegy Amerikába, nem a gérokkban, az ékszerekkel, az órával, mert azokat a fotografálás után szépen leszedik róla. Boldogul-e, nem-e az uj hazában, kevés gondja van arra a ravasz hajóstársaságnak. Félesztendő múlva, amikor a szegény kivándorló már talán elpusztult valamelyik bányában, az a bizonyos fénykép hazakerül a szegény magyar szülőfalujába. Amerikában adatják postára. A gérokkos, lakkczipős, mosolygós arczu atyafi még Hamburgban, hajóra- szállás előtt sajátkezüleg ráírta a magyarázatot: „így nézek én ki — Amerikában!“ Ügy-e, ez a fénykép aztán a legkitűnőbb reklámnál is többet ér? A faluban, mint a legyek, hullanak rá az emberek — azt mondják: „Gróf lett a Varga Andrásból!“ s a következő napokon, ahány épkézláb ember csak akad, mind úri ruhát szerez a vásáron, mind Bécsbe vált jegyet, mind ellenőrzés nélkül szökik át a határon. így szereznek kivándorlókat maguknak a Pool-szerződés érdekelt felei. S akik azt mondják erre, hogy mindez csak mese és fantázia, ám kérdezzék meg azokat, akik hivatalosan foglalkoznak a kivándorlás ellenőrzésével s hitelesen meggyőződhetnek róla, hogy mindez — szóról-szóra igaz. Semmiesetre sem ártana, ha a Pool-szerződés gyakorlati alkalmazásánál az ilyen visz- szaélések szanálására is kiterjedne a magyar kormány figyelme. ■ ■ Ünnep után. Záp volt a legtöbb húsvéti tojás Társadalomban, politikában, Lekopott róluk mind az olcsó máz: Csak szaguk van az ország orrában. Az agráriusok hogyan oktatnák a népet? Hogyan oktatnák? Hát természetesen úgy, hogy a hasznot ők fölözhessék le, ám az oktatás nekik egy krajczárba se kerüljön. A Magyar Gazdaszövetség a minap hosszabb fölterjesztést intézett a honvédelmi miniszterhez a katonaság mezőgazdasági és szövetkezeti oktatásának a küszöbön álló véderőreform keretében való törvényes szabályozása érdekében. A katonaság gazdasági kiképzésével párhuzamosan megoldandónak tartja a szövetség föl- terjesztése a szövetkezeti oktatás kérdését is. Evégből szükségesnek jelzi, hogy az egyes helyőrségekben rövid ideig törtó szövetkezeti tanfolyamokat állítsanak föl, amelyeken külön szakelőadók a tisztikar és az altisztek részére népszerű modorban adnák elő a legszükségesebb szövetkezeti tudnivalókat. A szövetség szerint a gazdasági akadémiát végzett tartalékos tiszteket a téli hónapokban kellene behívni, amikor a gazdasági előadásokat is elláthatnák. Az altiszti olvasószobákat mezőgazdasági könyvekkel kell állitni. ügy tudjuk, a katonaságnál már vannak analfabéta tanfolyamok is s úgy tudjuk, hogy ezeknek a fölállítását nem az agráriusok kérték. Minél tudatlanabb a nép, annál jobb nekik. Az olyan kultúrából, amelyet a maga javára is fölhasználhat a nép, ők nem kérnek, az olyanból ellenben, amely — ha nem kizárólag nekik, de nagyrészben nekik — használ, minél nagyobb adag kiszolgáltatására kérik — a nép adófilléreivel gazdálkodó minisztert. A gyermekek oktatását nem kérik, mert ez nem jelent a számukra szakképzett munkaerőt. Milyen szépen hangzik a fölterjesztés: gazdasági tanfolyamokat a kaszárnyába, de nem ami pénzünkön ... Egyébként a fölterjesztés megvitatására a jövő héten értekezletet hiv össze Hazai honvédelmi miniszter. ' Slégia. — Énekli-. L>r. Luby László. — A nagy természetben csak én vagyok káros ! Ágyö, vig Nagykároly! Üdv Avasujváros ! Készüljünk az útra, alsók, felsők, ászok: Avasi járásban várnak az oláhok. E hely, hol ezentúl én közigazgatok, S a stüszi vadásszal lövöm majd a Saccot. .. Kliien-Hédervári újabb nyilatkozata a választójogról, A politika húsvéti csöndjébe váratlan érdekességet harangozott be gróf Khuen-Héder- váry Károly miniszterelnök egyik nyilatkozata. Egyik nyilatkozata, mert mint husvétkor szokás, több lap is szolgált olvasóinak miniszterelnöki interjúval, legérdekesebb azonban ez intervjuk között a Pester Lloydé, amelyben félig nyíltan, félig a sorok között bejelenti a miniszterelnök, hogy a mai kormány a választóreformot belátható időn belül nem akarja megvalósítani. A miniszterelnök természetesen nem mondja ezt ki ilyen nyíltan, hanem a következőképen : Elmondja először is, hogy miket akar a kormány a közel jövőben a képviselőházzal végeztetni. A költségvetés és kisebb javaslatok elintézése után következnék a véderőreform és a katonai büntető perrendtartás és ezek vitája eltart a közbeeső nyári szünettel és az őszi delegáczióval együtt jövő tavaszig. De tavaszra nyélbe .kell ütni az 1912-iki költségvetést is és újból delegácziós ülésszakra kell összehívni a képviselőket és főrendeket. A kormány végre rendezni akrja az államháztartást úgy, hogy a jövőben a kormánynak ne kelljen indemnitással dolgoznia. Ebből az következik — mondja a miniszterelnök, — hogy még 1912. első felében sem lesz a kormány abban a helyzetben, hogy a „nagy reformokkal“ foglalkozzék. Ezt az utolsó mondatot kiegészíti Khuen- Hédervárynak egy bécsi lapban megjelent az a nyilatkozata, hogy e reform előkészületei különben is még hosszú időt vesznek igénybe. Beszél még Khuen sok egyébről, kisebb- nagyobb törvényjavaslatokról, melyeket a Ház elé fog terjeszteni, de seholse beszól arról, hogy a választóreformot a közel jövőben tárgyaltatni akarná. Ennél furcsább beismerést még nem halottunk a miniszterelnök szájából. Az a kormány, mely bemutkozásakor legfontosabb feladatának mondotta a választóreform megvalósítását, most majdnem egy esztendei kormányzás után bejelenti, hogy még annyi „fontos“ dolga van, hogy nem ér rá törődni a választóreformmal.
