Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-29 / 13. szám
NAGYKÁROLY gunknak kell. a kebelünkből az ilyen alakokat kivetnünk. Hogy idevonatkozólag csak egy példát említsek: a bortörvény sem vetette végét a borkereskedelem terén leginkább érvényesült visszaéléseknek. Különben magát ezt a törvényt nem lehet végrehajtani. A visszaélések fennmaradtak s a törvényhozás csak azt érte el vele, hogy a szolid borkereskedelmet megölte s ezek a kereskedők Ausztriában kénytelenek kiutazni, mert nem tudják el viselni ások vexaturát. A 2-ik szempontja, programmja az 0. M. K. E-nek az egyes kereskedők társadalmi súlyát, társadalmi megbecsülését emelni. Nincs ország, ahol oly kevéssé becsülik meg a kereskedőt, mint nálunk. Szeptember táján a lapokban szép vezérczikkek, szavalatok Íródnak arról, hogy a szülők ne adják gyermekeiket latainer pályára, hanem neveljék kereskedőkké, és ennek daczára mit látunk? a magyar társadalom nem tekinti úri foglalkozásnak a kereskedést, mig a külföldön a kereskedők a társadalmi és politikai életben vezérszerepet játszanak. Az 0. M. K. E. feladata tehát, hogy a kereskedőket önérzetre, önbizalomra, önbecsülésre nevelje. Az 0. M. K. E. 3-ik feladata, hogy fejlessze az általános közgazdasági életet, azt a munkát folytassa, amelyet a magyar kereskedelem, már évszázadok óta folytatott. Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás és sok más dicső király alatt virágzott a magyar kereskedelem. így Nagy Lajos idejében e téren is vezető szerepet vittünk és akkor 2 Ízben volt Magyarországon nemzetközi konferenczia. Magyarországon át bonyolódott le az egész külkereskedelem. Hogy ez keresztül vihető volt, nagy királyaink okos politikájának köszönhető, kik minden kiváltsággal felruházták a kereskedőket és megvédték a támadásokkal szemben. S mihelyt nálunk a kereskedelem hanyatlóban volt, e hanyatlással, e pusztulással együtt járt a gazdasági élet visszafejlődése és ezzel együtt természetesen Magyarország hanyatlása; elkövetkezett a mohácsi vész. Mélyen tisztelt Uraim 1 Ugyanebben a pusztuló helyzetben van ma is a magyar kereskedelem és nagyon sokat kell még tenni, hogy visszanyerje azt a vezető szerepet, amelyet a középkorban vitt. Főkivá- nalma tehát az 0. M. K. E-nek, hogy a keres kedők élete megkönnyittessék, a kereskedelem szabad mozgása biztosittassék. Mélyen tisztelt Uraim! Még csak egy körülményre óhajtok kiterjeszkedni, még csak egy dolgot akarok körvonalozni. A nagyközönség gyakran hall vádakat az 0. M. K. E. ellen. Azzal vádolják különösképpen, hogy túlságosan agresszív, hogy a társadalmi osztályok közötti egyetértést megzavarja. Igen, készséggel elismerem, hogy az 0. M. K. E. tényleg harczol eszméiért, de hisz Önök uraim, ugyebár nem csupán azért léptek be az O. M. K. E-be, hogy tagdijat fizessenek, hanem főképpen azért, hogy ez Egyesület az Önök érdekeit minden vonalon megvédje. És ez a védelem mindenkor a harc felidézésével jár. Csak ott van fejlett kereskedelem, ahol harcz is van. (Itt igen ügyesen állítja szembe a szónok Angliát Spanyolországgal.) Ilyen erős, agresszív harczot fejtett ki az O. M K. E. az adótörvények tárgyalása alkalmával. Sarkunkra álltunk ez esetben is és el is értünk anynyit, hogy a javaslat legkereskedőellenesebb pontjai nem ikíattattak törvénybe. Ez alkalommal is az O. M. K. E, ezen tevékenysége, akti ója harczot idézett elő, de hiszen a harcz megszűnése a társadalmi haladás megszűnésével volna egyenlő. És a midőn az O. M. K. E. ezt a harczot hirdeti, nem akarja a társadalmi osztályok közötti összhangot megbántani, de kénytelen működése közben szembeszállni minden agrárius támadással szemben. Ezekben óhajtottam általános szempontokból megvilágítani az 0. M. K. E. tevékenységét, ezen irányú működéséért bírja a kereskedőosztály nagy táborának bizalmát. Az éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után a tisztikar választása következett. Megválasztattak elnökké: Brichta Miksa, alelnö- kökké: Weinberger Ferencz és Pucser Károly. Választottak még egy 30 tagú választmányt is. Az alakuló gyűlés befejezése után az idegen vendégek a Gróf Károlyi kastély megtekintésére indultak. Este 6 és fél órakon a „Magyar Király“ éttermében társasvacsora volt. Kiosztották a segélyeket. Fizetik a korcsmakontót! A közérdeklődés vasfüggönye ezen a héten legördült az ököritói tragédia előtt. A tragédia fináléja hétfőn játszódott le az ököritói községháznál, ahol Képessy László, a csengeri járás főszolgabirája befejezte a segélykiosztást. Ilosvay Aladár alispán ugyanis a kezeihez kiutalt összegeket a csengeri, a fehérgyarmati és a mátészalkai járás főszolgabíróinak adta át kiosztás végett. Képessy főszolgabíró a járása területén lévő azon községek jegyzőit, amely községekben segélyre jogosultak laknak, az e’mult szombatra Ököritóra rendelte és ott egy összegben adta át nekik kézbesítés végett az illető községekben lakók részére jutott segélyösszeget Ököritón a pénz kiosztását Képessy maga végezte. Ellenőrzés ezéljából megjelent a községházánál Csaba Adorján főispán és meghagyta, hogy a kiosztás szigorúan a segélyezőbizottság által a múlt év október 28-án felvett és a belügyminisztérium által is jóváhagyott jegyzőkönyvben foglalt mérvben történjék. A kiosztásnál jelen voltak még: Madarassy Dezső, S z u h á n y i Ferencz, Német h Jenő, Péchy Manó, Dr. Kápolnay Kálmán, Farkas Ernő, Kiss Májer, Kovács Gusztáv ref. lelkész és az ököritói helyi bizottság több tagja. A legnagyobb segélyösszeg 965 korona, a legkisebb 50 korona volt. Minden segélyezett a következő szövegű nyugtát irta alá. Nyugta . . . . korona . . . fillérről, azaz . . . . . . mely összeget az ököritói tűzvész se gélyre szorultjai részére begyült segélyek kiosztó bizottságától a mai napon hiánytalanul felvettem. A kiskorúak részére megállapított segélyt az árvaszékhez utalják be. Kilenczezer koronát meghagytak a segélypénzekből. Ez az összeg arra szolgál, hogy az esetleg még jelentkező károsult segélyezhető legyen, vagy ahol kevésnek bizonyult a már adott segély, ez pótolható legyen. Okos dolog, mert például egy Székely Károly nevű 13 éves fiút még most is a szatmári kórházban ápolnak s egyelőre meg nem állapítható, hogy általában felgyógyul-e és milyen mérvben lesz munkaképes. * Végig néztem a kiosztást és ennek eredményeként, azt az elhatározást szűrtem le, hogy soha többet közvetett utón könyöradományt nem adok. Csak akkor, ha magam látom, hogy szükség van rá. Óköritó tekintetében is félre lett vezetve a közvélemény. Nyomornak még hire sincs. Négy-öt eset kivételével, csupa jómódú ember kapta a segélyeket. A szövetkezeti korcsma belső szobájában ebédeltem szombaton. Kérdem, a csaplárosnét: — Nagy szükség volt itt a segélyekre? Az értelmes, Amerikát is megjárt menyecske bosszankodva mondja: — Vót az ördögöt! Gazdag község ez, kérem. Jobban tették vón az urak, ha abból a pénzből oskolát csináltak vón a szegény gyerekeknek. Megisszák azok, akik kapták. Mondta is olyik, hogy csak italra szánta. Sokan mán hónapok óta kontóznak rá, hogy majd megadják a nagy pinzekből 1 — Tetszik látni, ahun gyünnek is már a korcsmába. Ha itt most czigány vóna: csak úgy szólna a banda! Csakugyan jöttek. Vidám arczu jól öltözött emberek és hosszunyaku üvegekből valamiféle zöld szinü pálinkát ittak. A korcs- máros egy nagy darab krétával számolt az asztalon. Egy év óta nem volt zeneszó a faluban s igy halálbál egyedüli anyagi károsultjai a muzsikus romák. Mert bár nem ők muzsikálták a szomorú bált, mégis alaposan leégtek . . . Nem szűnt meg a kiütéses tífusz. Újabb megbetegedések Felsőfernezelyen nagybánya vészkiáltása! Nagybánya város tanácsa tegnap jelentést küldött az alispáni hivatalhoz. A jelentésben a tanács közli, miszerint tudomására jutott, hogy Felsőfernezelyen (Firizén) kiütéses tífuszban újabb megbetegedések történtek, jóllehet a legutóbbi hivatalos jelentések arról szólanak, hogy a veszedelem megszűntnek tekinthető. Az újabb megbetegedések okozója az volt, hogy az elkülönítés alatt állott családtagokat a beteg házakhoz haza bocsájtották, anélkül, hogy a dezinficziálás megtörtént volna. A járvány elfojtása ügyében Nagybánya tanácsa kéri azon óvintézkedések sürgős visszaállítását, amelyeket még néhai Dr. Aáron Sándor rendelt el s egyáltalában a legerélyesebb intézkedéseket kérik, nehogy a város azon kényszerhelyzetbe jusson, hogy határait a fertőzött vidék előtt elzárni legyen kénytelen. így a jelentés, amiben csak az a megdöbbentő, hogy nem a minisztérium által kiküldött járványorvos tette meg. Hol jár a járványorvos ? Nagykárolyban nincs talajuk HALLER István menti a hazát. A katholikus népszövetség nagykárolyi szervezete szombaton délután, gyümölcsoltó. Boldogasszony ünnepén a városháza nagytermében népgyülést tartott. Egy pillantást kellett csak vetni a nép- gyülés közönségére és nyomban meg volt állapítható, bogy a népszövetségi eszméknek Nagykárolyban való elhintése meddő fáradozás. Nagykárolyban a kath. népszövetségnek nincsen talaja. Jóllehet, hogy ünnep volt és igy az emberek ráértek volna a gyűlésre menni, mégis a vidékről berendelt jámbor svábok, helybeli rózsafüzéres asszonyok és sok gyermek (hat éven aluli is) képezték anépgyülés közönségét Az intelligenseb osztályokhoz tartozó közönségből alig 10— i2-en voltak jelen. Ez annak a jele, hogy a műveltebb katholikus is át lát a népszövetség szent szitáján és jól tudja, hogy a népszövetség apostoloskodása nem egyéb, mint jól jövedelmező üzlet Üzlet, aminek a révén gyorsan képviselő is lehet az ember. Példaként itt van, mindjárt Haller István, a szombati népgyülés szónoka. A művelt és felvilágosodott katholikus ember jól tudja, hogy Magyarországon a katholikus vallást senki se támadja s igy az nem is szorul Hallerék védelmére. Tudja azt is, hogy a népszövetség nem egyéb, mint a vallás leple alatt folytatott szentségtörő üzérkedés és ezért éppen úgy elitéli működését, mint a nem katholikus. Haller István ugyancsak zavarban lehetett szombaton. Mielőtt a szónoki emelvényre lépett, hirtelen megvillanhatott agyában, hogy nem a községekben van, ahol ellenőrzés nélkül lehet a legrosszhiszemübb felekezeti gyűlölködést hirdetni. Itt a városban veszélyes lett volna a betanult izgató beszédet elszavalni és ezért, mint ama bizonyos tojás a borleveshez, olyan kapóra jött neki a Nagykároly legutóbbi számának vezető czikke. Két óra hosszáig tartott beszédén a Nagykároly vörös fonalként húzódott végig. Vörös fonalként és ez szörnyen izgatta a néppárti hontatát. Folyton a nép- mentésről, a katholiczizmus védelméről beszélt, de üres szólamokat mondott, akácsak a Bazilikát akarná gerendákkal megtámasztani. Távol áll tőlünk, hogy lehetetlen érveivel vitába szálljunk. Olyan komolytalannak tartjuk az egész erőlködést, hogy nem érdemes rá szót pazarolni. A népgyülésről, amelyen a hatóságot nagyszámú rendőri és csendőri segédlettel Ököritó fináléja. Uh. népstti ülés.
