Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-15 / 11. szám

NAGY K-Á ROLY

Idősebb Madarassy István, akit a csendőrök állítólag szintén megvertek, a fővárosi lapoknak küldött tudósítás szerint a következőket panaszolja:

Márczius 5-én, vasárnap megjelent a községházán négy csendőr: egy őrmester, egy őrsvezető és két tizedes A kisbiróval felhivattak a községházára. Én találkoztam Pesti Pállal, a kit szintén hívtak a csendőrök és vele mentem. A mint odaértünk, egy szőke csendőr behívott egy külön szobába, a hol már jelen voltak Gáspár József, Tisza Károly, Szabó István és Tisza. István, a ki jelenleg Szatmáron szolgál. Erre a szőke káplár igy szólt hozzám:

— No te vén disznó, most meg fogsz halni.

Puskatussal ütni kezdett, a hogy csak tudott. Mellemen, karomon, kezemen, fejemen. Én kértem, kogy ne bántson, de ő tovább szitkozódott és mintegy húsz perczig ütött a puskával. Jelenlétemben kétszer pofonverte Pesti Pált és legalább tízszer pofonütötte Szabó Istvánt, Tisza Istvánt négyszer pofonvágta. Szabó, a kinek mintegy harminczezer korona vagyona van, most is ágybanfekvő beteg.

Mig ez történt, a jegyző és a segédjegyző a szomszéd szobában voltak és hallották a jajgatást. A községi biró az ablak előtt járkált az utczán hogy senki közel ne jöhessen.

Még furcsább dolgokat ad elő Gáspár József. Elmondja, hogy a szőke csendőrkáplár élesre töltött fegyverrel állt a szobában és igy kiáltott:

— Látjátok, kutyák, ha megmozdultok, keresztüllőlek!

Leültettek és az őrsvezető megparancsolta :

— Ha megmozdulnak, valamennyitlődd le:

Ezt a liihetetlen; esetet Szúnyog Mihály

a bukott fehérgyarmati képviselő-aspiráns testvére, Kovács Gyula, interpelláczió alakjában hétfőn a képviselőházban is szóvá tette.

A Nagykároly tegnap megjelent a nagykárolyi csendőr szárhyparancsnokságnál, hogy a matolcsi állítólagos' csendőrbotrány ügyében a való tényállást megtudjuk.^ Imreh Eerencz százados, szárnyparancsnok ur azt mondotta, hogy a matolcsi állítólagos botrányról hozzá jelentés nem érkezett s igy hivatalosan nincs értesülve. Pedig ha az e hó 5-éről datált dolog megtörtént volna, úgy már régen tudna róla.

A „Magyar Király“ kávéházból.

— Ottani lapokban olvasom, hogy Szatmáron nyilvános illemhelyeket állítanak fel. Éppen ideje van. Most már odaát megtanulhatják, hogy nem illik állandóan a testvérváros ellen áskálódni.

pozsonyi gAbor.

1865-1911.

Különös szokásuk van az embereknek. Akkor jajgatnak, sírnak és lázadnak fel a Végzet ellen, amikor valakijök meghal, örvendenek és ujjonganak, ha gyermekük születik és akiknek telik erre, lakzinak beváló keresztelőt csapnak Holott akkor kellene igazán keseregniük és zokogniok, mikor a nyivákoló poronty megszületik, mert amely pillanatban életre hivatott, abban a pillanatban a halál már el is jegyezte magának.

A halál soha el nem maradó természetes következménye mindennek a mi él. Ezer halál les ránk minden perezben mig önkéntelen végig éljük rövid létünket, azt sem tudva, hogy miért, azt sem tudva, hogy meddig. Engem a halál soha semmiféle formájában nem rendit meg, a megsemmisülés gondolata nem rémit. Bizonyos esetekben csupán meghat a halál és lirai szentimentálizmust vált ki belőlem.

Meghatott akkor is, mikor a négy gyászhuszár a halottas kocsira helyezte a koporsót, amely Pozsonyi Gábor a tüdővész által meggyötört, kiaszott testét foglalta magában. Sohase fogjuk többé Czigányországban, gyöngyözve csillogó piros bor mellett, czigarettáink sötétkék füstfelhőibe burkolva együtt átvirrasztani az éjszakát!

Csodálatos éjszakák, színes, világos, misz- tiriummal teljes éjszak voltak ezek Két vén gyermek! Álmodtunk gyönyörű álmokat, amikről tudtuk, hogy soha életre kelni nem fognak. Be sok ember volna boldog, be sok ember adná érte vérrel és könynyel áztatott aranyait, a világ előtt tiszteletet, becsülést szerző gazdagságát, ha sivár életében csak egy órán át olyan álmokat tudna álmodni.

Mors imperátor kiszakította az emberek köréből, akiket annyira szeretett, akikért meggyőződése szerint dolgozott és akiknek egész életét szentelte. Az összesség öröme: az öröme volt, az összesség fájdalma: az ő fájdalma volt. A végtelen oczeán minden jelensége megnyilvánul a hegytető rengetegében levő tengerszem tükrén. Az emberiség minden vágya, minden törekvése visszhangot adott,az ő kopottas kabátja alatt dobogó szivében. Érzelmi anyagát a tömegszenvedés kötötte le magának és igy nem törődött önmagával, elfeledte, hogy van szükebb értelemben vett családja. A világ ezt gonoszságnak bélyegezte, ő azonban nem tudta, hogy vét az átlagember erkölcsi törvényei ellen és boldog volt. Csak néha ébredt fel benne az önös czélokért har- czoló, a szubjektív örömökre vágyakozó ősember. Ilyenkor szétfoszlottak lelkének rózsaszínű látomásai, gyarló emberatomnak érezte magát, ijesztő sötétnek látta az ő külön életútját és kétségbeesése ellen ,az alkohol mámorában keresett menedéket. És az emberek, akik miatt ez történt: megbotránkoztak . . .

A kétéves katonai szolgálat. — (\ választójog reformja.

Mivel a képviselőház előreláthatóan néhány hét alatt végezni fog a költségvetéssel, a kormány már összeállította azt a munka- programot, melyet a parlament ülésszakának hátralevő idejére szánt. E munka-program két főbb pontját lapunk egy budapesti barátja beavatott helyről szerzett értesülése alapján a következőkben közli velünk:

Hazai Samu honvédelmi miniszter még április hó folyamán, valószínűleg a költségvetés vitája közben beterjeszti

a kétéves katonai szolgálatról szóló törvényjavaslatot, a katonai büntető perrendtartás reformjával együtt. Ez a reform- javaslat még nem készült el egészen, még van eltérés a kormány követelése és a hadügyminiszter álláspontja között, de a kormány reméli, hegy az e hó vége felé folytatandó tárgyalások teljes eredményre vezetnek és sikerülni fog diadalra juttatni a magyar álláspontot.

A belügyminisztérium legnevezetesebb föladata

a választójog reformjának

előkészítése. Khuen-Hédervári gróf miniszter- elnök és belügyminiszter intézkedése folytán a statisztikai hivatal most dolgozza fel azokat az adatokat, amelyek az idei népszámlálással kapcsolatban a választási reformhoz szükségesek. Mihelyt ezek az adatok a belügyminisztériumhoz jutnak, sürgősen hozzáfognak az eddigi tanulmányok egybevetésével a javaslat szövegezéséhez.

A közvéleménynek módja és alkalma lesz hozzászólni ehez a korszakalkotó javaslathoz, mert mihelyt főbb elveiben elkészül a javaslat, Khuen-Héderváry gróf ankétszerü megvitatásra fogja azt bocsátani.

A kereskedelmi minisztériumban is egész sora a fontos reformoknak készült el.

A idles lir.

Felültették a fővárosi sajtót.

Illetékes helyen nem tudnak a matolcsi botrányról.

Egyes fővárosi és megyénkbeli lapokban az a hir látott napvilágot, hogy Matolcson csendőrbotrány történt.

meg van az álhatatlanság. S ha kiürítettük, rendesen elvetjük a poharat is, összetörjük jó kedvünkben: más ne élvezhessen, amiből mi élveztünk.

Ez is emberi! Irigység, haszonlesés, a „szeresd magadat, nem felebarátodat“ elve teszi az embert. A „szeresd felebarátodat, mint ten- magadat“ elvét csak isteni szellem sugall- hatta, fejezhette ki és követelte, ember csak hangoztatja és az ellenkezőt követi.

Nincs tehát szerelem nemes értelemben?

Yan, s az érzéki is az, ha nem áll egyedül és az érzéki szenvedélyen ész uralkodik.

Nemtelen érzés-e, ha egy kép tetszik, nemtelen-e, ha egy rózsa illata elbájol? így a szerelem is bár érzéki, lehet nemes. Az eszköz, melylyel az érzékiséget kielégítjük, legyen nemes, okos; az észnek engedjünk parancsszót felettünk, akkor nemes minden érzéki élvezet és nemesitő.

Ha egy kép látását, ha egy virág illatát, egyúttal nemtelen eszközökkel tesszük magunk részére elérhetővé, maga a kielégítés erkölcsileg nemtelen, erkölcstelenné lesz. Ha a szerelem kielégítését erkölcstelen utón tesszük lehetővé, maga a szerelem is mentelen.

Viszont mi sincs nemesitőbb hatással a szerelemnél, midőn érzéki vágy ösztönöz, de érdemes, méltó tárgy iránt, melynek méltóságát nem a szenvedély, de az ész állapította

meg. Az ilyen szenvedély felmagasztal tárgyának magasztosságáig, nemesit és javít.

De itt ész és szenvedély kell, hogy párhuzamosan haladjanak: ha a szenvedély kerül felül, vége az eszközök választásának, vége az ész-adta nemességnek.

A szenvedély vak, de nem egészen: látja a czélt, csak az eszközöket nem és azért nyúl minden eszközhöz válogatás nélkül, azért válik nemtelenné, vagy ami egy az érzelmek életében: erkölcstelenné.

Örök szerelem tehát nincs s ha egy házasság tiszta szerelmen alapul, boldogtalanná teszi mindkét felet. Ott a szenvedély uralkodik, mely a végső eszközt vette igénybe kielé- gittetésre és ha ki van elégítve, megszűnik, a házastársak megunják, sőt mi több, mert nem látnak mást egymásban életük lelánczólójánál, mint életük boldogságának megölőjét: megutálják, meggyülölik egymást.

De azért a házasságot nem ítélhetem el, ha alapja nem a szerelem. Itt is — hogy ne csaljuk magunkat — az érzéki szerelem, a szenvedély kielégítése után megszűnik, a házastársak egymásba rövid idő után nem szerelmesek többé soha. De megmarad az, hogy egymást tisztelik, becsülik, szeretik; megmarad a a szeretetnek nyugodt érzelme, mely szilárd alapon áll, azon, hogy egymás jó

és nemes tulajdonait ismerik, becsülik. Ezt a nyugodt, mély érzést vihar meg nem döntheti, mig a szerelem ingatag építményét egy erősebb szél elsodorja, összetöri, romba dönti.

Ég és föld a különbség a két érzés között! Egetverő, törő, romboló, futó szenvedély és szalmatüz az egyik, csendes, áldást hozó, mély, boldogító érzés és állandó a másik; a a szerelem: egy pillanatig tesz boldoggá, mikor a czél el van érve; azelőtt boldogtalanná tesz, mert a czél még nincs, utóbb mert már el van érve és kezd értéktelenedni; a másik érzés: a szeretet és becsülés érzete, boldogsága tartós, mert maga is tartós s lehet: ha nem is örök, de halálig tartó.

Mig a szerelem, mint romboló vihar az élet bármely évszakában, még a tavaszát sem véve ki, hirtelen feltűnhet és végig vonul a tájon dühét éreztetve, a szeretetre csak már megállapodott kedély, megtisztult érzés, megerősödött szív képes, mely azonban erejét abba önti és erejével védi utolsó lehelletig.

Hát a „plátói szerelem?“ mondják majd sokan. Az nincs! Lehet lepel, mely alá az érzéki rejtőzik; lehet önámitás annak ki a valótól álszeméremből, vagy tán más okból irtózik, de nincs és nem is lesz, mig férfi fogja a nőt s nő a férfit szeretni és mig az ember is csak állat lesz.

A lomig nliwomji.