Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-01 / 9. szám
szegény emberek pénze és még tisztességes kamatot is hozna. Ha akadna nálunk is megannyi emberbarátból álló csoport, mely ilyen társaságot országosan szervezne nem volna annyi nyomorúság, nem volna oly nagy arányú a kivándorlás. Sajnos messze állunk attól, hogy országunkban ilyen üdvös és fenkölt eszmék testet öltsenek. Megelégednénk egyelőre azzal, ha törekvő, becsületes kisembereinknek hitelintézeteink kölcsönöket nyújtanának, akár rendes kamatra is. de azután nyújtanának. Csakhogy kétszerte áll az nálunk, hogy szegény embernek szegény a szerencséje. Kiyándovlás februárban. Az alispáni hivatal a múlt hónapban 139 Amerikában szóló útlevelet adott ki. Közigazgatási bizotsági ülés. Szatmármegye közigazgatási bizottsága f. hó 10 én Nagykárolyban ülést tart. A fehérgyarmati választás. Szúnyog Miksa veresége. A Luby Géza halálával megüresedett fehérgyarmati kerületben hétfőn volt a választás. A mandátumért két jelölt versengett: Jármy Béla dr. fehérgyarmati ügyvéd és Szúnyog Mihály dr. budapesti ügyvéd. Hogy milyen programmal az igazán mellékes. Programm, elv? hol van ez azoknál, akik ma az elárult 48-as eszmék lobogójával takaróznak? Jármy azt hirdette magáról, hogy ő Kos- suth-párti, Szúnyog meg azt, hogy ő Justh- párti. Egyik tizenkílencz, a másik egy híja a húsznak. Mindkét párt nagy előkészületeket lett a választásra és vasárnap az egyes községekben népgvülések voltak. A választók nagyrésze még vasárnap este bevonult a községekbe. Úgy vasárnap, mint a választás napján kisebb összeütközések történtek, de a csendőrség tapintatos közbelépése folytán komolyabb baj nem történt. A jelöltek támogatására több képviselő járt a kerületben. A rendet katonaság és csendőrség tartotta fenn. A választás reggel 8 órakor vette kezdetét. Két szavazatszedő küldöttség működött. A szavazást Jármy Béla választói kezdték meg és ezek, daczára a Szunyog-párt hallatlan erőszakoskodásának, mindvégig többségben is voltak. A zárórát este 9-re tűzték ki. A záróra kitűzésekor a szavazatok állása: Jármy 2177, Szúnyog 1430. számláját. Nem is kell mondanom, hogy én ilyenkor egy vagy más ürügygyei elpárolgóm. Az ilyen vásárlásokból aztán busás perezen- teket kapok. — És ezeken a perczenteken kívül a nőcskéidtől is megvan a hunoráriumod. —- Az, barátom, soha! Ha erre az útra csábittatnám magamat, mindent elrontanék. En komoly ember vagyok, szigorúan komoly és nősülni akarok. — Valóban ? — Igen, egy bájos leányka lesz a feleségem, a fehérnemű osztály első elárusitónője. De a manóban. Az idő rohan ... Az üzletem után kell látnom; a viszontlátásra! — mondta. Sokáig nem jártam a Haussmann boulevard tájékán. Bolgárországba küldtek ki. Mikor visszakerültem, a Vivienne-utczában egy napon Morville jött velem szemben, leverten és épen nem elegáns öltözetben. — Hogyan, mondtam neki, hát ebben az időben a Haussmann boulevardon kellenelenned. — Nincs többé ott semmi dolgom, felelte. Oda hagytam a Galeries Taitbout. — Ah és mi okból ? — A konkurrenczia miatt. — Hiszen az jó, mondtad nekem egykor. — De rossz is — felelte sóhajtva. A Quatre-Saisons tulajdonosa valahogy megtudta az ón /urfargomat s annak a csodás eredményeit. És hasonló szolgálatokat rendezett ő is be ? — Sokkal agyafúrtabb volt annál. Okosabbat eszelt ki az állati NA GYKÁROLY A záróra letelte után : Jármy 2230, Szúnyog 1488 s igy a választási elnök Jármy Bélát a fehér- gyarmati kerület 742 szótöbbséggel megválasztott országgyűlési képviselőjévé jelentette ki. A választás eredményét a választók nagy lelkesedéssel vették tudomásul. A fehérgyarmati kirándulás Szúnyog Mihálynak 80,000 koronájába került. AZ iilisz Wise. Újabb megbetegedések Felsőfernezelyen. ő betegség külső jelenségei. Február elseje óta többször voltunk híradással arról a szomorú esetről, hogy a Nagybánya városhoz közelfekvő Éelsőlernezelyen egy pár kiütéses tifusz-esetet állapítottak meg az orvosok. Állítólag hozzánk Beregből, Szoly- váról került ez a rettenetes baj, ahova pedig valószínűleg Oroszországból hurczolták be, ahol állandóan előfordul. A körülmények eleinte megnyugtatók voltak, őrséget állították a két betegház mellé, csendőrt rendeltek ki s az orvosok megtették a kellő intézkedéseket; a múlt hét végén azonban a helyzet veszedelmesen megváltozott és napról-napra fenyegetőbbé válik. A mai napig huszonnégy megbetegedés és több haláleset történt. Az öldöklő nyavalyát úgy hurczolták szét, hogy a szomszédok a ti- fuszbau elhalt embernek a házánál halotti toron voltak, sőt az őrtálló csendőr is bement egy kvaterkára. Megkapták a betegséget mindnyájan, akik részt vettek az összejövetelem. Pénteken érkezett Felsőfernezelyre a belügyminiszter kiküldötte Dr. Hajdú Imre közegészségi felügyelő és megállapította, hogy a veszedelem bizony nagyon komoly. Dr. Hajdú azóta Nagybányán van és naponta kiszáll a fertőzött községbe, ahol az éhtifusz egyre terjed. A jövetele előtt előtt tett intézkedésekkel teljesen meg volt elégedve és meg is dicsérte az eljárást, amilyent mint mondá, kevés községben tapasztalt. A belügyminiszter az egészségügyi felügyelő javaslatára két járványorvost rendelt ki Felsőfernezelyre. A kiütéses tífusz legutóbb 1906-ban, egy esetben fordult elő Szatmármegyében és a beteg halálát okozta. E betegség mikrobája az orvosi tudomány előtt még ismeretlen. Jellegzetes elváltozásokat nem találnak az ilyen be— Ugyan mit? — Egész egyszerűen egy csomó párbajhőst szerződtetett, kik önfeláldozó lovagjaivá szegődtek mindama hölgyeknek, akiket én üldözőbe vettem. Amint valamelyiknek a sarkába vetettem magamat, felbukkant előttem egy ur, ki durván rám mordult: — Mi jogon üldözi őnagyságát? Ön szemtelen, durva alak ! Tanácsolom, hogy hagyja őt bókén! Természetesen hasonló hangon feleltem neki. A másik tanuul hívta a tömeget, mely felzudult ellenem; megtépáztak, sőt lincseléssel fenyegedtek.. Szidalmakat, majd névjegyeket is cseréltünk. És mindennap uj skandalum volt. Oh, barátom, a múlt hónapban tizennyolez párbajom volt és tizennégy sebesülésem, — persze csak könnyebb, mert az ellenfeleim kiméinek. Mindamellett a mesterség veszélyessé vált. A Galeries szemhunyoritás nélkül fizette a párbajok költségeit és kitartásra buzdított. — De tudtam, hogy a Quatre-Saison le nem teszi a fegyvert, koczkára lesz téve az életem, odahagytam tehát az állásomat. — Megmaradt azonban a menyasszonyod — mondtam neki vigasztalásul. — Hajh, nem marad biz az, felelte szomorúan. Alig mondtam le, mikor visszavonta a szavát azzal az ürüggyel, hogy sohasemjesz a ezég belső alkalmazottja belőlem . . . Ő a czipőosztály első segédjéhez megy férjhez. tegségekben elhaltakon, csupán némi bővérü- séget az agyvelőben és tüdőkben. A fertőzés után 5—20 nap alatt tör ki a betegség, átlag 14 nap a lappangási időszak, de néha az érintkezés után azonnal beállanak a betegség tünetei. Hirtelen kezdődik rázó hideggel, általános rosszulléttel, végtag fájdalmakkal, szédüléssel, fejfájással, étvágytalansággal. A beteg arcza duzzadt, -kékes-vörös, szemhéjai kissé megdagadtak, fölzugás, gyengeség, sőt eszmélet zavar jön elő. A betegség 4—7 napja alatt eleinte a hason, majd a törzsön és végtagokon kis, kerek, kissé kiemelkedő piros foltok támadnak, melyek később megsötétednek s igen lassan múlnak el. Öntudatzavar, delirium, el- kábulás mutatkozik stb. A hőemelkedés rendesen 40 százalékot mutat s 10—12-őn következik be. Leginkább a betegekkel vagy ágyneműjükkel, ruházatukkal való közvetlen érintkezés utján jöhet létre a fertőzés, de mivel a tudomány ezt a bajt még kevéssé ismeri, fel kell tenni a fertőzés sokféle lehetőségét, azért a legnagyobb óvatossággal kell eljárni a betegek körül. A fehérgyarmati választás után. Szunyogcsipés nem árt télen. — Konstatálja győzelmesen Jármy - Engem is megcsípett, kérem, Mégis tudok a t. Házba járni. — Éhtifuszban halt meg. — Temetése. — Qr. Jékei László búcsúztatója. —- Óvintézkedések a kiütéses tífuszjárvány meggátlása iránt. — A munkás, akit a gópkerék tép véres czafattá, az arató, akit munkája közben sújt agyon a villám, a kereskedő, aki vasúti szerencsétlenség miatt veszti el életét, éppen ugv önkéntelen áldozata kenyeretadó foglalkozásának, mint Dr Aáron Sándor, aki gyógyítás közben kapta meg azt a rettenetes betegséget, amely halálát okozta. Hogy Dr. Aáron Sándor halála mégis nagyobb szomorúságot, melegebb részvétet váltott ki az emberekből, mint rendes körülmények között, azt a gyászos eset közelsége, de főként az emberek önzése teszi megérthe- tővé. A rettenetes tragédia itt játszódott le szemeink előtt és mindenki tudja, hogy a már sirgödrében nyugvó orvos, embertársainak a kiütéses tífuszjárványtól való megmentésére irányuló törekvése közben kapta meg a betegséget. Dr. Aáron Sándor Szatmárvármegyének tiszti főorvosa volt. Halálának körülményei is mutatják, hogy lelkiismeretesen fogta fel hivatását. Rövid idő óta állott a vármegyei közegészségügy élén és már is jelentős alkotásokat produkált. Szabályrendeletet készített a tüdővész elleni védekezésről, legutóbb pedig a fertőtlenítésről, stb. Buzgón munkálkodott azon, hogy a megye területén egy tüdővészesek szanatóriuma létesitessék. Ötvenegy éves korában szakította félbe munkálkodását a halál. Családja Biharmegyéből a 60-as években került Szatmármegyóbe. Édesatyja, József, a Gr. Károlyi család kasznárja volt. Folyó év január 30-án jelentés érkezett a vármegyéhez, hogy a nagybányai járásban, valami ismeretlen járvány lépett fel. Másnap már Dr. Aáron Sándor a helyszínén volt és megállapította a kiütéses tífusz jelenlétet. Megtétette a szükséges óvintézkedéseket és haza jöttNagykárolyba. Három nap múlva bágyadtnak érezte magát. A Nagykároly munkatársa február 7-én kereste fel lakásán, hogy a felsö- fernezelyi járványról kimerítően informálhassuk olvasóközönségünket. Munkatársunk már ágyban fekve találta a főorvost. — Bocsáson meg — mondta Dr. Aáron, — hogy nem fogok önnel kezet. Óvatosságból teszem. Gyanús tüneteket vettem észre magamon. Most megfigyelem magam. Lehet — szólt mosolyogva — hogy megfertőzött a kiütéses hagymáz.— Azután elmondta munkatársunknak a fernezelyi szemle eredményét, úgy amint azt Dr, Aaron Sándor
