Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-01 / 9. szám

» február 8-án megjelent számunkban megírtuk. Négy napi fekvés után magához kérette Dr. Sternberg Géza és Dr. Starke Antal orvosokat, akik egyértelmüleg constatálták, hogy a beteg főorvos kiütéses, úgynevezett éhtifuszban szen­ved. A nevezett orvosok azután állandóan kezelték is. Amikor a beteg megtudta, hogy mi a baja, elkedvetlenedett és a betegség egész lefolyása alatt csak nagyon keveset beszélt. Megparancsolta, hogy gyermekeit és nejét tá­volítsák el a háztól. A három fiút el is vitték, neje azonban férje közelében kívánt maradni. Betegsége ideje alatt az orvosokon kívül három budapesti ápolónő ápolta. Mikor az egyik ápolónő ina egy hete megjött, maga a beteg figyelmeztette őt, hogy legyen óvatos a vele való bánással, mert a betegség rendkívül ragadós. A három ápolónő most a Terem-utczai járványkórházban 14 napig megfigyelés alatt lesz. Csütörtökön dr. Gerlóczy budapesti or- vostauár jelent meg a betegágynál. Sziverősi- tőt rendelt. Vasárnap hajnalban Dr. Aáron elvesztette eszméletét, haldoklani kezdett és vasárnap délután fél 6 órakor nagy kínok kö­zött. kiszenvedett. A holttest másnap reggelig az ágyon ma­radt. Ekkor megjelentek a hatóság emberei és hozzáfogtak a ház kapualjának és udvarának dezinficziálásához, amely munka Dr. Schönpflug Béla és Dr. Rooz Elemér városi orvosok fel­ügyelete és vezetése alatt történt. Ugyanezek útmutatása szerint történt a holttest felöltöz­tetése és koporsóba helyezése is. A rendes ha- lottkémi szemle megejtése után, a holttestet karbololdatba mártott lepedőbe göngyölték és úgy öltöztették fel, azután újból karbolpldatba mártott lepedővel takarták le. A lezárt érczko- porsót szintén karbolos ruhával csavarták kö­rül és azután egy vastag fabárkába helyezték el, amely karbololdatba áztatott fürészporral és gyaluforgácscsal tömeszeltetett ki. A fabárkát kívülről is leöntötték karbololdattal és egy gyé­kénnyel letakarva hétfőn délelőtt stráfszekeren kiszállították a mesterrészi róm. kath. temető hullaházába. A hullaházból volt a temetés hétfőn dél­után 4 órakor, nagyszámú közönség jelenlété­ben. Ott láttuk Csaba Adorján főispánt, Ilos- vay Aladár alispán vezetésével a megyei tisz­tikart, Plachy Gyula kir. tanácsos vezetésével a pénzügyigazgatóságot, Debreczeni István pol­gármestert, Hetey Ábrahám főjegyzőt, Demi- dor Ignácz rendőrkapitányt stb. stb. A teme­tési szertartás befejezése után Dr Jékel László orvos a következő búcsúbeszédet mondotta: Tisztelt gyászoló közönség! Az orvosi pályának, ennek a magasztos hivatásnak, egy áldozata nyugszik odabent, abban a szomorú koporsóban. Dr. Aáron Sán­dor Szatmárvármegye főorvosa, hivatalos mű­ködése közben megkapta azt a ragadós beteg­séget, melyet ő akart legyőzni, de a mely az ő életét oltotta ki. Igazán, úgy halt meg ő mint egy hős, aki a harcz terén kapott se­bébe pusztul el. Mélyen meg vagyunk döbbenve kartársai s köztünk különösen azok, kik oly odaadó kol­legiális szeretettől gondozták betegségében; mert az orvos, működése közben, bármikor ha­sonló sorsra juthat! De az aggodalmat elosz­latja a humanizmus érzete s a jelen alkalom­mal pedig elfojtja a fájdalom, melyet egy sze­retet kartárs elhunytéval érzünk. Alig néhány éve, hogy Szatmárvármegye főorvosa lett; de e rövid idő alatt is, oly len­dületet adott e vármegye közegészségügyének, oly sok szép alkotás fűződik nevéhez, hogy méltán megérdemli Szatmárvármegye közön­ségének háláját. Mint főorvos, a vármegye közegészség- ügyének érdekeit iparkodott összhangba hozni az orvosi kar érdekeivel, mert tudta, hogy e kettő elválaszthatatlan. Ezért mindig bizalom­mal fordultak hozzá kartársai, mert tudták, hogy minden jó ügy iránt az ő jóakarata előre is biztosítva van. De nem csak mint hivatalos orvos, hanem mint magánorvos is bizalomnak örvendett. Be­tegei szivesen bízták rá egészségűket és életű­ket, mert tudták, hogy egy szakképzett, lelki- ismeretes orvossal van dolguk. Sokat beszélhetnék még az ő kötelesség tudásáról, pedánsságig menő pontosságáról, humanizmusáról, társadalmi tevékenységéről s főleg családja iránti gyöngéd szeretetéről; de NA GYKAROL Y nem akarom szavaimmal mélyebbre vágni, az amúgy is nagyon sajgó sebeket. Még csupán egy pár búcsúszót akarok mondani Szatmárvármegye orvosai megbízásá­ból a szeretett főorvosnak. Nehéz lesz e bucsuzás, mert hiszen én is gyermekkorom óta barátomat, osztálytársamat gyászolom benne, kivel együtt szőttük ifjúkori álmainkat s kivel 25 éves orvosi pályánk alatt nem kereszteződtek utaink soha. De most, sajnos, nagyon messze térnek el utaink. Te mégysz Sándor, a megdicsőülés ut­ján, az örök nyugalom honába. Mi pedig kar­társaid haladunk tovább azokon az utakon, melyeken te jártál. S ha találkozni fogunk, — a mint hogy sokszor fogunk találkozni, — ez utakon a te működésed nyomaival, mindig szeretettel fogunk rád gondolni, mert hiszen te ápoltad bennünk ezt az érzést, barátságod­dal, kollegiális nemes viselkedéseddel. Csak arra kérünk, hogy ne tekints le ránk most szellemvilágodból; mert meglátnád tieid zokogását, kartársaid és tisztelőid igaz bánatát. A te gyöngéd szivednek pedig még a sírban sem volna nyugodalma, ha tudnád, hogy te, a ki életedben készakarva senkinek sem vétettél, hanem mindenkinek csak jót akartál, — most milyen fájdalmat és keserűséget okoztál távo­zásoddal. És most menjünk utolsó utadra! Nem messze vár rád sírod, mégis nagyon fájdalmas és hosszú lesz ez a szomorú ut. Mert velünk kisér távol levő hitvesed imádsága, többi sze­retteid áldása, kartársaid nagyrabecsülése — s velünk kísér Szatmárvármegye közönségének hálás köszöneté! Munkás életed után, legyen neked csen­des siri álmod, nyugodjál békében. Isten ve­led ! Isten veled! A gyönyörű beszéd mélyen meghatotta a jelenvoltakat, kiknek nagyobbrésze a beszéd folj ama alatt hangos zokogásra fakadt. * * * Dr. Aáron Sándor halálhírének elterje­dése után, vasárnap este 6 órakor Debreczeni István polgármester megjelent a városházán, telefon utján magához kérette Dr. Schönpflug Béla és Dr. Rooz Elemér városi orvosokat és Demidor Ignácz rendőrkapitányt. A polgármes­ter részletes utasításokat adott a megjelentek­nek a betegség továbbterjedésének megaka­dályozására vonatkozólag. Hétfőn este táviratilag kértek a budapesti állami fertőtlenítő intézettől két fertőtlenítő gé­pet és két fertőtlenítő közeget. Ezek már meg­érkeztek és a házat, ahol Dr. Aáron betegen feküdt, fertőtlenítették. A ház és a benne levők 14 napig, megfigyelés czéljából zárlat alatt állanak. Városi ügyek. A rendőrség 1910. évi tevékenysége. Nagykároly rendezett tanácsú város ren­dőrkapitányi hivatala most adta ki az 1910. évi ügyforgalmáról szóló statisztikai kimutatá­sát. E szerint az 1910. évben a rendőrséghez 9245 ügy darab érkezett, amely mind elinté­zést is nyert. Ebből rendőri ügy 4084, kihágási- ügy 1004, bűnügy 582, a többi pedig munkás­ügy, cselédkönyvi ügy és kézbesítési ügy. Elzárást szenvedett 151 férfi és 29 nő. Átkelési toloncz volt 243, helyben letar­tóztatott 65, összesen 408. Elintézést nyert 25112 marhalevél-ügy. Kihágási büntetéspénzből befolyt 3166, elkobzott és gazdátlan jószágok árából 319 06, eljárási költségek és bírságokból 365*24, mu­latságok és mutatványok engedély-dijából 2608, marhalevél kezelési díjból 1829'24, összesen: 8287 korona 54 fillér. Engedély kiadatott: tánczmulatságra 22, kabaré-estélyre 12, műkedvelői előadásra 09, zeneestélyre 6, dalestélyre 5, stb. stb Nyilvántartatott feltételes szabadságra bo­csátott egyén 1, politikai jogaitól felfüggesz­tett egyén 12, rendőri felügyelet alatt áll 02, külföldi 48, dajkaságba adott gyermek 02. Nyilvános ellenőrzés alatt álló üzletek: vendéglő 30, kávéház 3, korcsma 15, szálló 6, szikvizgyár 4, sütőmiihely és kenyérsütők 19, mészárszékek és hentes üzletek 24, hussütö- getők 13, fürdő 3, cselédszerzők 4, bérko­csik 26. Közfogyaszrásra levágatott: bivaly 1, bika 10, ökör 29, tehén 2348, borjú 2023, juh 547, bárány 25, kecske 20, sertés 2351, kényszer vágás volt 48. Ragályos betegségben elhullott: ló 21, szarvasmarha 7, sertés (a vész tartott VII/8-tól XI/4-igl 283, gyanús kutya és más állati 21. Képviselőtestületi közgyűlés. A képviselő- testület f. hó 12-én d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Udvarias honfitársak. A lembergi Magyar Klub e hónap folyamán hangversenyt rendez, amelyre Nagykároly város közönségét is meg­hívta. A figyelmes honfitársak 8 tisztelet- jegyet is küldtek, 4 családjegyet és 4 személy­jegyet. Aki el akar menni a lembergi mulat­ságra, annak jegyet készséggel adnak a város­házán. Az Iplestit feilte Kiállítók fogása. „Már Szatmáron kiállitnak erővel, meg­fogják a kiállítót kötéllel.“ Ez a variált nóta jut az ember eszébe, ha azt a szánalmas ver­gődést látja, amelylyel a szatmármegyei gazda­sági egyesület kiállításának szomorúnak Ígér­kező sikerét akarják ellensúlyozni. A nagykárolyi ipartestület vasárnap d. u. tartotta meg ez idei rendes közgyűlését a tagok csekély érdeklődése melletti A testület 680 tagjából mindössze 50-en jelentek meg. A köz­gyűlésen tudomásul vették az elöljáróság jelen­tését. Az 1911. évi költségeket 3515 koronában irányozták elő. Marian János elnök bejelentette a köz­gyűlésnek, hogy az idén lesz 25-ik évfordulója az Ipartestület megalapitásának; indítványára elhatároztatott, hogy a testület az évfordulót megünnepli és ez alkalomból elkészíteti az Ipartestület zászlaját is. A tárgysorozat elintézése után egy idegen ur ment fel a pódiumra. Bemutatkozott, hogy ő Világossy Gáspár, a szatmári gazdasági egye­sület titkára. Egy hosszú beszédet tartott, amelyben az iparosokat arra buzdította, hogy vegyenek részt a szatmári kiállításon. Beszéde közben a hallgatóság egyenként elszállingózott, úgy, hogy mikor a titkár ur befejezte a beszédet, világosan látta, hogy egyetlen hallgatója sincs. Úgy tudjuk egyébként, hogy az a 12 nagy- károlyi iparos, akik eddig bejelentették a szat­mári kiállításon való részvételüket, bejelenté­süket vissza fogják vonni. Modern népdal. Sükjupe-colutte vagy magyarul nadrágszoknya, Nem vagyok én ilyesmihez hozzászokva, nincsen libám, csak gúnárom, tizenhárom ! A tilost majd ilyen toaletben járom. HÍREK. — Katonai kinevezés. A király Bauer Lajos honvédezredest a nagykárolyi helyőrség egykori parancsnokát, nyugdíjaztatása alkalmá­ból tábornokká nevezte ki. — A kassai Rákóczi-bál. Kassáról jelentik: A Rákóczi-vármegyék szombaton megtartott bálja alkalmából Szatmármegyéből is sokan voltak Kassán. A bálra érkezett vendégek pénteken is­merkedési estélyre gyűltek össze. A bálon a tiszti­kar tábornokokkal is részt vett. Szombaton volt a bál és vasárnap morzsa-est volt. Az erkölcsi és anyagi siker fényes, a szoborra 5000 korona jut. — A fögim. ünnepélye. A nagykárolyi főgimnázium ifjúsága folyó hó 15-én, a városi színházban nagyszabású ünnepélyt rendez. A műsor összeállítása most van folyamatban. — Földrengés Genesen. Szombat éjjel 2 óra tájban Genes szatmármegyei községben több földrengésszerű lökést éreztek. A lakosság ijedten rohant ki a házakból. A lökések azonban oly gyengék voltak, hogy semmiben sem esett kár. Ugyanaz éjjel — a fővárosi lapok tudósí­tásai szerint —< a szomszédos Szilágymegyének Szilágycseh nevii községben is földrengés volt. — Dr. Róth Ferencz beteg. A szatmári kir. törvényszék elnöke, Dr. Róth Ferencz — mint részvéttel értesülünk — Nagykárolyban, édes­atya lakásán súlyos betegen fekszik.

Next

/
Thumbnails
Contents