Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-25 / 43. szám

N A G Y K A R 0 L Y Ä belügyminiszter Szatmármegyéhez, Mint ismeretes, manapság már csaknem minden községben van népkönyvtár, amely vagy a kormány, vagy valamelyik kulturegye- sület gondoskodásának köszönheti létezését. Ezekben a könyvtárakban sok jó könyv szóra­koztatja és oktatja a népet, de nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy talán egy sem szolgálja annyira a nép érdekét, mint az a könyvecske, amely most hagyta el a sajtót több százezer példányban. Ezt a könyvecskét egyik leghu­mánusabb társadalmi intézményünk, a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület Íratta meg és adta ki épen a nép számára. Czime: „A tüdővész és az ellene való védekezés ismertetése.“ Ennek a szörnyű betegségnek egyik legalaposabb ismerője, Geszti József dr. A József-Szanatórium igazgató főorvossá irta a füzetet abból a „őzéiből, bogy a nép, amely­ből a legtöbb áldozatott szedi a tüdővész, megtanulja belőle, miként lehet okos szabá­lyokkal védekezni a fertőzés ellen. Bár az egyesületnek ez a könyvecske rengeteg pénzébe kerül, mégis ingyen juttatja el a községekbe, mert maga a belügyminiszter rendeletben utasította a közigazgatási hatósá­gokat, hogy a füzetet elterjessze a nép között. Az az elv vezérli az egyesületet, hogy mivel annyi szanatóriumot nem létesíthet s annyi tüdőbajos szegény ember van az országban, tehát a mostani és a jövendő generáczió egészségét kell lehetőleg biztosítani a kórság ellen. Ezt pedig el lehet érni, ha mindenki megtartja azokat az óvórendszabályokat, ame­lyeket Geszti dr. füzete előír. Éppen időszerű ez az ajándékfüzet, mert halottak napján, mint minden évben, országos gyűjtés indul meg a szegénysorsu tüdőbajosok számára a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület égisze alatt. Amidőn tehát az egye­sület a társadalom támogatását embermentő munkájához kéri, egyúttal maga is nagy anyagi áldozattal hasznos könyvecskével viszonozza a közönség áldozatkészségét. Szinte szükségtelen a társadalom jó szi­vébe ajánlani az egyesület aktióját, amidőn a halottaknak szánt koszorúból egy virágszálat, illetőleg ennek árát kéri szegénysorsu betegei számára, mert hiszen ezt megtette maga a belügyminiszter amidőn a Szatmárvármegye alispánjához intézett minapi rendeletében a bizonde császár, akihez nem ment feleségül a herczegnő, aranyos vázákban vitette el a part egész pázsitját, s rajta heverészve álmodozott az elveszett boldogságról. A parton elnyujtózva napsugár kisasszony a kék vízre bámult s amint nézegette, végtelen vágy fogta el, hogy megfürödjék benne. Mivel, hogy hasonlított az égboltozathoz méltó volt rá, hogy csillag ragyogjon benne. Mily szép fehér csillag lenne a viz árnyában. Nem is habozott volna talán, ha ott nincs a kis apród. Az ember, ha herczegnő, végre is nem vetkőzhetik le egy olyan kis személyiség előtt! S aztán jó nevelésben részesülvén, való­színű, hogy nem tette volna még meg a leg­előkelőbb nagyur előtt se. Elküldje az apródot? Gondolt rá. De csak nem mehet vissza egyedül a palotába? Le is mondott volna talán a fürdésről, de a parthoz közel egy nagy fekete szikladarabot pillantott meg. Tapsolt örömében s odaszólt az apródnak: — Kis apród, azt hiszem meg fogok fürdeni ebben a tóban, mely legszebb tava a világnak. Az alatt maga ott lesz a fekete szikla mögött, amott ni. De ne mozduljon ám! — Úgy lesz amint parancsolja fenség! telelt a kis apród. S nyomban a fekete szikla mögé vonult, mig a királyleány hozzáfogott a toalethez. Egyenként került le róla a sárga szatin, az aranyozott mousseline, a sok drágakő s az ezüsttel áttört harisnyák, mely utóbiakkal ugyancsak meggyűlt a baja mivel, hogy minden­áron ott akartak maradni a rózsás lábakon s csak az erőszaknak engedtek. Nehéz volna kifejezni az apród kétségbe­esését. Oly közel volt az édeshez, a legbájo- sabbhoz, mit ő valaha láthatott s mégis mi­következőket mondja a „Virágszálgyüjtésről“ és az egyesület ingyenes füzeteiről: — Minthogy a társadalom minden rétegét pusztító tüdővész ellen, az egyesület évek óta folytatott küzdelmével a legnemesebb czélokat szolgálja, mely működésében az egyesület az egész társadalomnak kötelessége a lehetőség szerint támogatni s minthogy a közigazgatási tisztviselőknek a nemes czél támogatása és a könyöradomány gyűjtés irányitása terén kifej­tendő önkéntes fáradozására részemről is nagy súlyt helyezek, ennélfogva felhívom a Czimet, hogy hatósága területén a nevezett egyesületet a legmesszebbmenő támogatásban részesítse és a közigazgatási hivatalok vezetőit ily irány­ban utasítsa. Minthogy pedig a nevezett egyesület az ország legkülömbözőbb részeiben levő fiókjainak jelentéseiből arról értesült, hogy a közönség nagyrésze éppen semmit, vagy alig védekezik a tuberkulózis ellen elhatározta a tuberkulózis elleni védekezés szükségességének országszerte a legszélesebb keretekben való propagálását és e czélból a közönség körében a tüdővész és az ellene való védekezésről szóló füzetes munkát kíván szétosztani. Ennélfogva még arra is felhívom Czimet, intézkedjék aziránt, hogy a hatósági közegek az egyesület gyiijtőiveinek körülhordozása alkalmával a tüdővész és az ellene való véde­kezést ismertető füzetet — melyet az egyesület gyüjtőiveivel egyetemben kellő mennviségben fog megküldeni — a közönség közt osszák szét.“ Az a könyvecske tehát, amelynek terjesz­tését maga a belügyminiszter is szükségesnek tartja, hamarosan hasznos olvasmánya lesz a népnek, mert hiszen legjobb kincsét, az egész­ségét szolgálja. Ez a kincs pedig megér min­denkinek anyit, hogy nehány fillért áldozzon érte halottaknapján az egyesületnek. \?árosi ügyek. — Nagykároly gyáripara. Dr. Thirring Gusztáv, a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatója a magyar --városok statisztikai év­könyvének egybeállításával foglalkozik s nagy munkájának befejezéséül a városok gyáripa­rára vonatkozó adatokat gyűjti. Városunkat is megkereste az adatok közlése iránt s kiváncsiak vagyunk, hogy milyen adatokat fognak vele közölni. Van nálunk szódavizgyár, téglagyár, eczetgyár ... de minek folytassuk tovább, hiszen nem tőlünk, hanem a várostól kérték az adatokat. lyen messze. Hallotta a lecsúszó selyem suhogását; a nap előtt csakhamar a legmesésebb kincsek tárultak föl. Gömbölyű karok, csábitó vállak, a habfehér test minden pompájában. Az éneklő madarak csudálkozva hallgattak el, egy színes pillangó rózsabimbónak nézte az üde kebleket. Csak a szerelmes apród nem gyönyörködhetett benne. Ott gubbasztott a fekete sziklatömb mögött, melynek komor sötétségén még a napsugár se hatolhatott keresztül. Szó se róla, tudta a fiú, hogy nem neki termett az isteni testű herczegkisasszony. Hogy megcsókolja, megölelje, álmába se mert eszébe jutni. De legalább — alkalom lévén rá — megnézhette volna. Mily kisértés ! Csak egy lépést kell tennie, csak erősebben kihajolni. Am az apród nemcsak szerelmes, sajna, hűsé­ges cseléd is volt. Megígérte, hogy ott marad s bizony nem is fog mozdulni, ha mindjárt a szive repedne meg belé. — Ott gubbasztott tehát s forró könyei a fekete sziklára hullot­tak. Siratta a gyönyörűséget, mely csak egy lépésnyire van tőle s amelyben sohase lesz része. De mégis 1 A fekete szikla, mely tulaj­donképpen alvó kristály volt, felébredt köríveire s megértve bánata okát: lassan kivilágosodott s ragyogóbb lett a gyémántnál s a tó vizénél átlátszóbb. S a visapouri rajah, ki később férje lett a napsugár herczegnőnek, alaposan tévedett, ha azt hitte, hogy elsőnek gyönyör­ködött a rózsaillatu test szüzfehér kincseiben, mikor nászéjszakáján lehullott róluk a lepel. Igaz, a kis apród nem igen dicsekedhetett a kaland következményeivel. Meghalt fájdal­mában, amiért a kincs nem lehetett az övé. De nem vitte magával csukott szempillái alatt egy örök szendergésre való édes álmot ? A városok segítsége. A belügyminiszter az 1911. évi állami költségvetésben a városok segélyezésére előirányzott három millió koroná­ból csak két millió koronát utalványozott ki azzal, hogy a fenmaradó egy millió koronából az egyes városoknak jutó segélyösszegeknek megállapításánál az állami segély hovaforditá- sáról rendelkező törvénv lesz már irányadó. Tegnap délben a képviselőház miniszterelnöki fogadótermében Tisza István gróf vezetésével a városok küldöttsége jelent meg Khuen-Hé- derváry Károly miniszterelnöknél. A küldöttség nevében Tisza István gróf a miniszterelnököt arra kérte, hogy a városok számára előirány­zott harmadik millió korona állami segélyt, tekintet nélkül a tervbe vett törvényjavaslatia, még ez év folyamán utalványoztassa ki. A mi­niszterelnök kedvező választ adott, mit a kül­döttség köszönettel és megelégedéssel fogadott. Ä vasúti állomás épiíési vállalkozói ugyan­csak beszéltetnek magukról. Már az építkezés alapozásánál nem tartottak be olyan rendsza­bályokat, amelyek több munkás sebesülését von­tak maguk után. A munkásviszonvok az építke­zésnél olyanok, hogy a munkások lépten-nyomon strájkolni kénytelenek, miről pedig most van szó, az közvetlenül a közönség sérelme. Az építkezés vezetői egy pár nap előtt téglával és homokkal rakták tele az építkezés előtt elnyúló és a va­súthoz vezető gyalogutat és a közönség pél­dául kedden és ma csak nyakig érő sárban juthatott a vasúthoz ki és a vasúttól a városba. A rendőrség emberei nem járnak a vasúthoz ? Felhívás a részvételre. Csaba Adorján főispánhoz és Szatmár- vármegya közönségéhez a debreczeni egyetem érdekében a kormány elé járuló monstre-kül- döttség szervező-bizottságától a következő meg­keresés érkezett. Magyarország keleti vármegyéire és városaira, valamint Debreczen városára is kiszámíthatatlan jélentőséggel és nagy hord erővel bir az, hogy a felállítandó harmadik egyetem Debreczenben, az iskolák városában létesüljön. Ennak érdekében folyó év október hó 26-ik napján járulunk a nagymélt. m. kir. közoktatásügyi miniszter ur elé oly küldött­séggel, mely a nagy czélhoz méltó és im­pozáns legyen. Tisztelettel arra kérjük föl Czimedet. hogy e küldöttségben velünk résztvenni, eset­leg minél nagyobb számban csatlakozni mél- tóztassék. A különvonat október hó 26-ik nap­ján reggel 6 órakor indul Debreczenből a nagyállomástól, melyre érvényes igazolvá­nyok a hivatalos órás alatt a polgármesteri titkári hivatalban válthatók csak. A jegy ára 14 korona. Debreczen, 1911. október 20. Tisztelettel: Kovács József, polgármester. A küldöttségben Szatmárvármegye részé­ről Csaba Adorján főispán, Ilosvay Aladár al­ispán, Debreczeni István nagykárolyi és Dr. Vajay Károly szatmári kir. tanácsos polgár- mesterekkel az élén mintegy 25—30-an vesz­nek részt. A küldöttség szatmármegyei tagjai a képviselőházban gyülekeznek. Az összküldöttség holnap délután 1 óra­kor Domahidy Elemér főispán vezetésével tisz­teleg a kormány tagjainál. Ä „Magyar Király“ kávéháziból. — Azt mondják, hogy a szatmári püspök nem szereti a zsidókat és mégis . .. — Micsoda mégis? — Egy Jordánt nevezett ki nagy­károlyi esperessé. äz eiüal liie-lpÉOÉ. Efiy hasznos lei.

Next

/
Thumbnails
Contents