Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-20 / 38. szám
Nagykároly, 1911. szeptember 20. VI. évfolyam. — 38. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. sz. Előfizetési árak! Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.------- Megjelenik minden szerdán reggel. = Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „nyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak «I. Kongresszusok Irta: Nagy Zoltán, kir. törv. bíró. Lombhulláskor, madárvonuláskor szoktak megkezdődni nálunk a kongresszusok. A külföldön mindezeket nyárban rendezik, számolva a lateiner, hivatalnok osztály szabadság idejével, mint amely osztályból szoktak kikerülni rendesen a kongresszus tagjai, résztvevői. Az anversi gyermektanulmányi kongresszus, a brüsszeli csecsemővédelmi kongresszus, a drezdai bygeniai kongresszus stb. mind-mind nyár idejére esett. A közel napok eseményei közül a bírák küszöbön álló pozsonyi kongresz- szusa és a most vasárnap Kassán tartott patronage kongresszus nagyobb emócziót keltettek a társadalmi körökben is. Közülük a bírói kongresszus azért jelentős, mert tárgysorozatul a titkos minősítés eltörlése és az automatikus előléptetés tárgyában való állásfoglalás is íel van véve és mind a kettő vitális, mondhatni létérdekét képezi a bírói státusnak. Mig a patronage kongresszus vezéreszméi dominálok társadalmi életünkben és a jövő társadalmi berendezkedése ezeknek az elveknek a gyakorlati megvalósításán sarkal. Önkénytelen is felmerül e kongresz- szus kapcsán az a kérdés, vájjon a czél- szerüségtől eltekintve megvan-e nálunk az a képesség, a mely az alkalomszerüség felismerése mellett eredményes lehet? Más szavakkal: létezik-e nálunk olyan társadalmi érzés és gondolkozás, gyűjtő néven úgynevezett társadalmi politika, a mely sikerrel kecsegtet ? Mert, hogy más czélja nincs és nem lehet a kongresszusoknak, az ezeken lefolytatott diskussióknak és megtartott felolvasásoknak, az anynyira elemi, tudott megáliapitás, hogy bővebben erről beszélni felesleges. Sajnos, e kérdésre a felelet csak nemleges lehet. Nálunk hiányzik a készség, sőt még a felismerési képesség is egyetemes társadalmi életfelfogásokat illetőleg. Helyi csoportosulásokról, egyéni érdekkörökről hallunk, tudunk, de ezentúl nem birunk terjeszkedni, egyetemes életfelfogások megvalósítására alig gondolunk. Hány emberbaráti intézményt, társulást és egyesülést ismerünk csak saját körünkben is és mennyi, de mennyi újabb alakulásról, tervezgetésről és kísérletezésről tudunk ? Vájjon csak egy is, egy lépéssel is előbbre vitte az általános, egyetemes és közös czé- lokat, melyek az egész társadalom érdekeben szükségesek? Bizony nem. S vájjon mi az oka? Egyszerű reá a felelet. Nincs társadalmi érzésünk, hiányzik társadalmi gondolkozásunk s végső eredményként nincs társadalmi politikánk. Nem alkalmazkodunk az adott tényezőkhöz és nem is tudjuk kihasználni azokat, amelyek ily czél és törekvés megvalósítására szükségesek. De azért összegyűlünk kongresszusokra. Ki-kivágunk egy-egy hangzatos frázist, meggyujtjuk a haladás úgynevezett szövétnekét, azzal a biztos tudattal, hog^ az a szó elhangzik, a láng kialszik es csak újabb csalódással leszünk gazdagáb- bak. Az az oka, hogy tengődünk, lengő- dünk. Átható érzésünk nincs, felfogási képességünk hiányzik, erő, kitartás és következetes munka nálunk ismeretlen fogalmak és életünk nem más, mint csak az érzés és emésztés visszatérő proczes- susa s kiváltság számba megy, aki kérődzik eszméken, terveken, hogy megbá- inultassék. Ám tessék! Az összeülő kongresszusok szolgálnak tárgyul kérődzésre is, ha még nem kopott el az állkapocs és nem őrlődtek meg a fogak. Vármegyei közigazgatás. Az őszi közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága ez idei őszi rendes közgyűlését f. évi október hó 12-én fogja megtartani. Kevés a bába. Régi és a Nagykároly által már évekkel ezelőtt is sokszor felpanaszolt nyomorúsága Szatmárvármegye községeinek a bábahiánv. Egyik fő oka ennek, hogy az 1908. évi XXXVIII. törv.-czikknek a bábaügyre vonatkozó része Szatmárvármegyében még nincsen végrehajtva. Dr. Schönpflug Béla tiszti főorvos előterjesztésére az alispán most intézkedett aziránt, hogy minden községben a bábái állás mielőbb szerveztessék és betöltessék. Számonkéröszók. Csaba Adorján főispán a vármegyei tisztviselők félévi tevékenységét megvizsgálandó, okt. 5-én számonkérőszéket tart. hajnal. Irta . Peterdl Andor. A hajnal kél, már lassan elterül Az alvó Budapest fölöttt. A konflis haza dübörög S a paloták alatt Az első sugarak Körülcsókolnak két bus alakot: Az egyik én vagyok. Fehér arczunkon a hajnal ragyog, S a lelkünk bánatos, sötét, Látjuk, a halál köntösét O, sob se pihenünk, Nem tudunk, nem merünk. Nappal a munka pusztítja erőnk, Éjjel a gond a szeretőnk. A hajnal kél, a városra terül És ott a paloták alatt Öreg anyóka fáradtan halad. Már ősz, szegény nagyon: „Hová szép anyjukom, Ilyen korán minek kél föl, minek ?“ „Fiamnak früstököt viszek. A malomban ma durchmarsot csinál, Szegény nem bírja már beteg... Oszt a fertály is közeleg“ És megy tovább szegény, Mint egy bus tünemény, És a tündöklő hajnal-sugarak Áldott fejére hullanak... Hanka. Irta: Cholnoky László. Négy liter bor négy embernek nem sok, csak akkor, ha mind a négy szomorú. Akkor megárt, mint minden, ami a közönyt elzavarja. Ilyenkor veszedelmes haragudni, veszedelmes másnak a baján sajnálkozni és főként a szép múltra visszagondolni. Ezért árt meg hamar a bor, mert abban ott fekszik belefultan, holtan mind a három, de valamennyi felébred, ha valaki leissza felülök a bort és egyenesen a meg- mentőjüknek rohannak neki legelőször. Valami örökre télbemaradt preezeptor turkálta fel bennem mindezt, ő beszélt ilyesmit a harmadik liternél. És a bevezetés után igy szólott: — Mindenesetre különös, hogy Maróthy a színekről beszél. Sejtelme sincs a színekről és árnyalatokról. Azt sem tudja, hogy a hétköznapnak is háromféle árnyalata van. Van szürke, sötétbarna és fekete nap. A szürkék a legjobbak, ezeken az ember még eszik. A sötétbarnákon már problematikussá válik a kifli is. Ezeken a napokon elborul az ember. De az elborulása csak külső, kívülről jön. Beüt egy forint és áll az ünnep. De jönnek a fekete napok! Ezeken végtelenül kicsinynyé zsugorodik a pörkölt vagy a vesevelő kérdése. Ilyenkor az emberben önmagában olvad fel a beléfagyott undor, az mérgezi meg az ember nyálát. Vár- jatok csak: én nem vagyok részeg. Én már azon is túl vagyok, hogy hamar elbutuljak a bortól. Kegyetlen bizonyossággal, tudom mindazt, amit mondok. — Veczkó Kristófról fogok beszélni. Ki volt, mi volt ő ? Mindenki és minden. Irodatiszt volt a nyolczadik kerületben, de azon felül szállodás, korcsmáros és uzsorás. A Lónyai-utczában lakott, négy szobás lakásban, de ők csak egy szobát laktak. A többi hármat titokban kiadta napilakóknak. Bizonyosan pak- tált a gazember a házmesterrel. Az úgy volt eleinte, hogy valaki az ismerősök közül beosont hozzá estefelé és azt mondta, — amiközben óvatosan kitett az asztalra egy hatost, hogy szívesen meginna egy fröccsöt. — No mondhatom, magának is szerencséje van 1 — mondta Veczkó éppen tegnap kaptam az apósomtól egy átalag vinkót. Odatette a bort, Óvatosan elvette a hatost és közben folyton beszélt, hogy feltűnő ne legyen a dolog. Később úgy kilencz óra felé a jövevény azt mondta: Messze lakom, édes Veczkó ur, nem megyek én ma már hazai --És ismét kitett óvatosan harmincz krajczárt. És ott hált. Utóbb persze ezek a kis finomságok is elenyésztek. Valami állandó, biztos társaság került be a Veczkónál. Néha már az is megesett, hogy puffra aludhatott egyikünk, vagy másikunk. Voltak rendes bentlakók és voltak bejárók. A bejárók közt volt valami vén tót asz- szony, aki csak úgy egy-egy snapszra szokott benézni. A karján midig ott ült az unokája, az apró kis Hanka. Szőke kis kobakját odahajtva az öreg asszony vállára, többnyire aludt szeNagykároly, Könyök-utcza II. Készitek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben..................... fo gtechnikus.
