Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-06 / 36. szám
NAGYKÁROLY E klvárí'áfó'rtVmal nein állunk egyedül. Ko- lo£svárriíáÍb, de égésé Erdélynek is létér deké éé a vonal. Felsőmagyarországriak nem kíilbnben. Fogjóh Össze Nagykároly város áz érdekeltekkel, hogy ha megcsinálják ä KasSa—kÖlóZsvári Vonalat, mi — ki ne maradjunk belőle. Nem máról-holnapra való politika ez. de mindenesetre a közel jövő legfontosabb vasúti problémája és a mi a fő: nekünk igazán életkérdésünk. Vármegyei közigazgatás. Vármegyei közgyűlés. Szatmármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 12-én rendkívüli közgyűlést tart. Ez a közgyűlés szokatlanul érdekesnek Ígérkezik és tárgysorozatának fontosabb pontjai a következők: Kereskedelemügyi m. kir. miniszter leirata a Fehérgyarmattól Nagyecsed esetleg Bör- velyig vezetendő szabványos nyomtávú h. é. vasút előmunkálati engedélye tárgyában. Versecz város törvényhatósági bizottságának átirata a képviselőház ellenzéki kisebbségének a képviselőbáz működését megbénító állásfoglalása ellen a képviselőházhoz intézett feliratuk támogatása iránt. Versecz város törvényhatósági bizottságának átirata az általános egyenlő és titkos választó jog törvénybeiktatása érdekében a képviselőházhoz intézett feliratuk támogatása iránt. Selmeczbánya átirata az alkotmányos parlamenti munkarend helyreállítása érdekében a képviselőházhoz intézett feliratuk támogatása iránt. Vármegyei alispán előterjesztése a Kecskemét városát ért szerencsétlenség feletti részvét kifejezése és a károsultak segélyezésére adomány megszavazása iránt. Abaujtorna megye átirata a mértékhite- lesités tárgyában kiadott rendelet ellen. Vm. alispán jelentése Firczák Gyula ungvári g. k. püspök 50 éves papi jubileuma alkalmából a vármegye nevében kifejezett üdvözlet tárgyában. — A vm. közig, bizottság ülését szept. 8-ika helyet, mely ünnepnapra esik, szeptember 15-én tartja. A vm. állandó választmánya szept. 16-án Nagykárolyban ülést tart, amelynek tárgya az 1912. évi háztartási költségelőirányzat tárgyalása lesz. Áthelyezett szolgabiró- Csaba Adorján főisE án a csengeri főszolgabirósághoz beosztott lienes Sándor tb. szolgabirót saját kérelmére Nagysomkutra helyezte át. Uj aljegyzői állás a vármegyénél. A belügyminiszter által a f. évi költségvetés terhére a debreczeni kerületi kereskedelmi és iparkamara 1910. évi jelentéséből. A debreczeni kerületi kereskedelmi és iparkamara (amelyhez Nagykároly is tartozik) most adta ki az 1910-ik évi működéséről szóló jelentését. A jelentésből közöljük az alábbi érdekes bevezetést: Az elmúlt év a meddő megkötöttségből felszabaduló közgazdasági munkásság ébredő éve volt. A politikai élet szunnyadó erői egyoldalú lenyügzöttségükből lélekzetet véve, kezdtek felszabadulni, öntudatot venni s egyensulyzó helyett elfoglalni. A nyugodt bizonyosság czél- pontjai kezdtek mutatkozni s e czélpontok irányába nagy bizalommal, eréllyel és munka- kedvvel kezdett a nemzet közgazdasági tevékenysége cselekvő térre lépni. Hogy alapjában és gyökerében tekintve mennyire a politika a végső magva és rugója a gazdasági munkásságnak is, az elmúlt év képéből teljes valósággal látható. A nemzet politikai érzése haragvó akaratosságából higgadt tudatosságra ébredve megfordult és fordultában felszínre hozta a hasznos cselekvések minden erényét s mozgató erejét. Szinte azt kell mondanunk, hogy jó volt a pár évi visszavonultság, mert kényszerű pihenések ideje után fokozott erőből törhetett elő a tenni- vágyás eregiája. A külföld bizalma és megnyugvása derült arczulattal fordult a magyar határok felé. E biztató tekintetet elsőnek sietett felfogni és viszonozni idebenn a pénzvilág, mely nyájas kínálattal nyitotta föl leeresztett korlátáit. A vállalkozások gondolat területe csakhamar benépesült hullámzó, rajzó tervekkel, élénk mozgalom fejlődött ki a cselekvő térre lépett tőke körül s a mozgalmak hullámverése hatása alá kapta a magángazdaságokat. Első sorban pénzügyi, a hitelszervek szaporodása nyomán, azután ipari termelő téren is sürü egymásutánban jelentkeztek az alapítások, melyek munkát adtak a kereskedelem minden nemének. A kollektiv gazdálkodásra hivatott részvénytársasági tömörülések gazdagon jelentkeztek s a magánvagyon tőkéi e részvénytársaságok szárnyai alá helyezkedve nagy tömeggel gyarapították a közgazdasági munkásság tőkeerejét. A tőke és vállalkozó munka megindult együttes cselekvése első sorban azt az országos vállalko?ó kedvet teremtette meg, mely a telek és ingátlati adásvételi mozgalmaiban emelkedett jbagasra s melyből országszerte észté vehetői eg fejlődött, ki a nátalmas építkezési kedv, további fejlődésében pedig útját nyitotta hagyarányú és sürü ipari áíapitásqknak. örvendetes tünetként jegyezhető fel, hogy végre á közgazdasági kérdések iránt az ország közérzése valami természetes érdeklődést kezdett mutatni, úgy, hogy már a konzervatív nemzetképviselet főállomásán, az országgyűlésen is közgazdasági hátterű csoportulások és összetűzések jelentkeztek, széles néprétegekre gyakorolva újszerű hatást. Egyszóval: egy szerencsés gazdasági re- naissancze jegyében indult és folyt le az elmúlt esztendő, örvendetes reményeket keltve a köz- gazdasági élet minden hivatásos katonájában. Sajnos, a kamarák hivatalos hatáskörében csak az általános külső szemlélődés tünetei okozhattak örömet, azokon a tereken azonban, amelyeken a kamaráknak módjukban lett volna a kormány jóindulatának tettekben, illetve javakban megnyilatkozó áldásait közvetíteni és szétosztani, egy passzív zavaros interregnum állt be, igy különösen az iparfejlesztés állami segítő eszközei, a szaknevelés gyámolitó áldozataival együtt valami belső zavar miatt megszabadtak s a nagyerejii és jóindulatú vezér, aki kezébe vette ez ügyek tisztázását, prog- rammszerü utón leendő kifejlesztését és aki e nagy munka alapjainak lerakásánál kezén fogta és munkatársakul hívta meg maga mellé a kamarákat, — csak reményeket és lelkesült bizalmat tudott az iparos közvéleményben kelteni, tervezéseit már valóra nem válthatta, mert röviddel a biztató kezdet után sirba hanyatlott. A kamarákra maradt örökül a kötelesség, hogy a megkezdett munkát abban a szellemben és azon az utón, melyet az együttes tanácskozás felszínre emelt, — befejezzék s a nagy miniszter leendő utódját ehhez megnyerjék. A debreczeni kamara el is tökélte, hogy nem tér le az útról, melyet jónak felismertek s nem retten vissza munkától és nehézségtől, mely végre is sikerhez vezet s amely ut végén kézzelfogható hasznot tud nyújtani a magyar ipari középosztály megroskadt, megszenvedett, ígéretektől és határozati javaslattól megcsö- mörlött ezreinek. Sí Rétről. Öngyilkos lett egy szép leány Élete rózsás tavaszán : — Az élet oly fád, mit se ér! S egy vén koldus, Akit elgázolt a szekér, Remélve szól, hangja remeg: — Ugy-e, hogy még nem halok meg ? — Oh, be kiváncsi! Nem szégyelli, hogy egy szegény leány titkait igy akarja kikutatni? — Daisy, nem tréfálok! Maga se tréfáljon. Holnap elutazom. Engedje, hogy magammal vigyem a reménységet; ha meggyógyulok, a feleségem lenne . . . — Nem, nem! Nem visz semmi ilyesmit magával! Ehhez túlságosan makacs természetű vagyok. — Drága barátnőm, hisz oly kevés reményem van a felgyógyuláshoz. Mily boldogság lenne rám nézve, ha valami megnyugtatót, valami jót mondana nekem . . . — Nem köthetem le magamat előre. Rekedten felkiáltott s tüzes kezét szivéhez emelte. — De hiszen úgy sem gyógyulok meg soha. Daisy, nem látja, hogy a halál már bele költözött a tüdőmbe! Elvesztem s csak egy dolgot kérek magától, egy utolsó illúziót, a mely végső napjaimat megaranyozná! És ezt a nyomorult illúziót sem akarja meghagyni nekem! — Nem akarom, hogy azon a napon, amikor visszatér, Ígéretem betartását követelje tőlem, ha esetleg meg is változtam időközben s beleszerettem valami inasba! Kétségbeesetten nézett a leányra, szerette volna a földhöz csapni s addig verni, amig elhal ajkáról az a kihívó és boldog nevetés. — Es jobban imádta e közben, mint valaha és arra gondolt hogy mennyi könnyet ejtett ő már érette s mennyit fog még sírni miatta ezután is. — Jól van — mondta végre — hát ne kösse le magát. De azt megengedi, hogy Írjak magának, ugy-e bár ? — Amennyit akar! Sőt azt is megengedem, hogy szerelmét tüzbe mártott tollal Írja le! — És felelni is fog a leveleimre ? — Minden levele vétele után egy kis kártyát fog tőlem kapni, amelyben elismerem, hogy felséges személyem kegyes volt az ön levelével foglalkozni s elolvasta azt . . . És aztán, majd visszajön Cosmo, mert maga meg fog gyógyulni, kedves barátom, és azután ismét azt fogja tenni, amit én akarok és talán akkor feleségül is megyek magához, ha Jimmy akkor is megtagadja az engedelmességet! — Oh, köszönöm köszönöm ezt a jó szavát 1 Most már boldogabban távozom, Daisy. Palermóban csak magára fogok gondolni. — Oly egyedül leszek ott! Itt fogom látni lelki szemeim előtt, ebben a kis szalonban, abban a homályos sarokban, ahol először mertem a szerelmemet megváltani magának. Emlékszik még? Maga egy vörös rózsával játszott s aztán az ölembe dobta s azt mondta, hogy nagyon meg van sértve. És másnap irt nekem s kijelentette, hogy megbocsát s látni akar ... De most megyek már. Megcsókol. Daisy? Ez hanyagul odatartotta arczát a férfinak aki remegve közeledett hozzá. A szive őrülten dobogott, amikor erre a finom, baraczkszinü húsra szorította ajkát. És mialatt a férfi csókolta őt, a nő kétségbeesetten nézett ki a pázsitra, a lemenő nap felé. — Mily rövidek még a napok! — mondta naivul. — Nagyon rövidek. De hosszabb napok jönnek nyomukban és maga látni fogja azokat. Maga igen . . . — No, Cosmo, — szólt a leány kissé türelmetlenül — most hát a viszontlátásra. Nettleship hosszan visszanézett a szalonra, a szász vázákra, a bútorokra, a régi földabroszokon látható tengerjáró hajókra. Daisy a kerítésig kísérte őt, kedves mosoly- lyal rázta meg a kezét s miután a férfi még egyszer visszafordult, látta, hogy ő vidáman megy vissza a lépcsőn. Ekkor rettenetes ürességet érzett szivében s sírva fakadt, mert tudta, hogy soha többé nem fogja viszont látni a kedves kis cottaget, sem a kertnek a ezédrusait és gesztenyefáit, sem azt a nőt, aki neki mindene volt. És zokogva ment lefelé az utón. Ezalatt Daisy visszatért barátaihoz. A pergola alatt vártak reá, ahol egy szép szőke leány fehér rózsákat szedett. — Gyorsan, gyorsan, a nap lemegy! — kiáltott Daisy. — Már kár volt vissza is jönnie — dör- mögött a kövér Bumpus. — Mi volt az? — kérdezte hanyagul Jimmy Popham. — Egy cseppet sem fontos látogatás, — felelt Daisy nevetve. Egy barátom, aki hosszú útra indul . . . Jöjjenek gyorsan, végezzük be a játékot 1 Részlet engedélyezett uj vármegyei aljegyzői állásra pályázat van hirdetve. Kérvények f. hó 7-től számított 30 nap alatt Szatmármegye főispánjához czimezve, az alispáni hivatalhoz adhatók be.
