Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-06 / 36. szám
Nagykároly, 1911. szeptember ^6. VI. évfolyam. — 36. szám. Sxerkesztöség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-utcza 4. sz. Előflzetés-i árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ (Megjelenik minden szerdán reggel. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. ft hirdetések kailési dija előre Illetendő. — Egyes siámok nem adatnak el. vasutügyi politikája. Hosszú ideig tartott kunyorálás után, végrevalahára épül már a nagykárolyi vasúti állomás uj pályaháza. vagy mint a hivatalos elnevezés mondja: felvételi épülete. Igaz, hogy idegen vállalkozók, idegen munkásokkal csináltatják és igy a helyi iparnak az egész, hosszú évek óta sivárgott építkezésből egy íillérnyi haszna sincs, de ez — bár szégyenletes dolog és a nagykárolyi ipart érzékenyen sújtja — más lapra tartozik és egyelőre csak örvendenünk lehet, hogy nemsokára megszabadulunk azoktól a közegészségügyi veszélyektől, amelyek a mostani szűk és bűzös állomási épületben a hegyén-hatán egymásra zsúfolt embertömeg által az emberi életet fenyegették. Uj vasúti állomásunk tehát már lesz, de vasutügyi politikánk ujjáalapozása érdekében egy lépés se történik. Ez még most is a régi, élhetetlen és nem a köz, hanem csupán egyesek érdekét szolgálja. Úgy áll a dolog, hogy a viczinálisaink száma — megint szaporodni fog. A legközelebbi vármegyei közgyűlésen fogja Uosvay alispán a kommunitásnak bemutatni a Börvely—fehérgyarmati helyiérdekű vasút előmunkálati engedélyét, melyet csakhamar a munkálatok tényleges megkezdése is követni fog. Hát hiszen — szó sincs róla — tudjuk mi is azt az .igazságot, hogy „több vasút, több kultúra,“ de erről az újonnan épülendő vasútról azt tartjuk, hogy az Nagykároly város sorsán nem fog sokat lendíteni. Kis területű és kis jelentőségű vidéken halad majd az uj vasút, mely igazán nincs egyébre hivatva, minthogy néhány lápi birtokos specziális magánérdekét előmozdítsa és hogy egy pár falusi parasztgazda szekér helyett kimustrált vasúti kocsikon tegye meg az utat a szomszéd község határáig. Nagyon helyeseljük mi, hogy a vármegye vasúti politikát csináljon, de — nekünk Nagykároly város szószólóinak — mégis csak másodrangu jelentőségű. Sokkal hatalmasabb vasúti vonal az, a mely ennek a városnak a jelentőségét emelni képes volna. A mi ideálunk az volna, ha a Kassa—kolozsvári vonal — a melynek megvalósítása elvégre is csak idő kérdése, Nagykároly bevonásával építtetnék meg. Úgy az erdélyi, mint a felsőmagyarországi érdekeltségnek elsőrangú érdeke, hogy hazánk eme két egymástól távollevő vidéke a lehető legrövidebb útvonallal legyen egybekötve. Északmagyarországot Erdélylyel pedig a legideálisabban Nagykárolyon keresztül a Csap—nagykárolyi viczinális vonalnak és a Nagykároly—zilahi ugyancsak helyiérdekű vonalnak fővonallá való tétele által lehet összekötni. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara már régebben ankét keretében foglalkozott a Kolozsvár— kassai vonalnak fővonallá való tételével. A kamara elhatározta, hogy felír a miniszterhez a terv megvalósitása érdekében Ha van e vonal mentén fekvő város, a melynek létérdeke volna, hogy ez a vonal kiépüljön, úgy Nagykároly föltétlenül az. Kiváló földrajzi fekvése a Kassa—kolozsvári vonal középpontjává teszi városunkat és csak a ki sokat utazott, tudhatja azt, hogy mit jelent, ha egy város vasúti gócz- pontja egy országos jelentőségű vonalnak. Pénzben ki nem fejezhető hasznot jelent az egy városnak. Kezdve a vasúti vendéglőtől, a melynek tekintélye s élelmiszer szükséglete oly sok termelőnek teremt piaczot, végig a vasúti hivatalnokok és munkások lakáskoloniájáig, minden vonalon csak fejlődést jelentene a városnak, ha vasúti, góczpont lenne. Ez az a vasúti politika, a mely Nagykároly város jelentőségét felfokozni képes volna. A kis viczinális vonatok sokkal kisebb helyi jelentőségűek, sem hogy Nagykárolyon lendíthetnének. A Kassa— kolozsvári fővonal azonban képes volna egyszerre Nagykárolyt a fejlődés sorába belekapcsolni. Van nekünk mindenféle bizottságunk, szobrokat csináltatunk, színházat építünk, a városi bizottságoknak se szeri, se száma, de a város vasúti politikájának sorsát egy bizottság sem munkálja. Meg kell alakítani sürgősen a vasúti bizottságot, mely az összes érdekeltek bevonásával állapítsa meg azokat a teendőket, melyeket a Kassa—kolozsvári vasúti vonal érdekében tennie kell. Egyet jegyezzünk meg magunknak. Isten hozzád. Irta: Edmond Jaloux. A szobaleány bezárta az ajtót. Cosmo Nettleship egyedül találta magát a kis szalonban, ahol annyit beszélgetett Daisy Fairless sei. Jól ismerte ezt a kis szalont és mégis úgy nézett reá, mintha először látná vagy talán utoljára . . . Az ablakból Hampstead Heathet és a londoni füstöt lehetett látni és közelébb egy ter- raszt, mely két pázsit között haladt felfelé. Jobbról egy pergoláról fehér rózsák hullottak alá, fürtösen. A szobában ugyanazokat az angol bútorokat és vieux saxe-vázákat látta viszont. A falakon nem képek függenek, hanem régi földabroszok, amelyeken sokáig ismeretlen helyek valószínűtlen nevet viselnek, s amelyeken a tengerek közepére bálnák és hajók vannak festve. Miközben ezt az inventárt némán és a szemével elkészítette, véletlenül a tükör elé ért s meglátta benne a maga arezát, viaszszin bőrével, kiálló és vörös pofacsontjával, karikás szemeivel. Megrázta a fejét. Nem való Isten hozzád elmondása végett jönni egy barátnőhöz, aki boldog, amikor az ember tüdősorvadásban van s nincsenek már illúziói a saját állapota felől . . . E pillanatban egy nagy, karcsú, magas fiatal leány lépett be; gyönyörű arczbőrü gesz- tenyehaju s nagy, szürke szemű teremtés, a kinek tekintete szinte hideg volt, mint az aczéi. Fehér flanellbe volt. öltözve s kezében egy tennisz-rakettet tartott. — Oh, Daisy, játszott? Talán zavartam is... — Do nem, igazán nem — felelte lanyhán miss Fairless. És aztán hozzátette, mintha megbánta volna engedékenységét: — Ott van Jimmy Popham, Mary és az öreg Bumpus ... De mégis el akartam búcsúzni magától, mert hallom, hogy elutazik. — Igen, Palermóba. , — Tudom, — felelte szórakozottan Daisy — És sokára ? Cosmo ránézett a fiatal leányra, de ő nem értette el a tekintetet. Ő az ablakra szegezte szemeit, a terraszra meg a pázsitra. És Nettleship tudta, hogy ez a nő, akit ő szeret s aki tudja ezt, a félbenhagyott tennisz-pártijára gondol az ő bucsuzásánál. — Nem nagyon sokára — felelte végre, fejét rázva. — Hallgasson rám, Daisy. Nem tudom, mikor fogom magát viszontláthatni. Egy Ígéretét szeretném magammal vinni. — Mondtam magának, hogy szeretem s maga se nem bátorított, se vissza nem utasított. Talán bizel- gett magának a szerelmem, mert tehetségem van s maga ezt sokat hallotta dicsérni maga körül. De ma az igazat akarom tudni: azoknak, akik távoznak, tartozik ezzel. Nem kérek nagy dolgot, nem is kérdem, mik az érzelmei irányomban, csak azt mondja meg; szabad-e nekem továbbra is szeretnem ? Daisy kétségbeesetten nézett a pázsitra s felkiáltott: — Cosmo, maga a világ legjobb fia s én igazán elégedett vagyok, hogy szeret engemet. Ez nagyon kedves magától s én imádom, ha tetszem az embereknek. Sajnálom, hogy elmegy, mert maga sohase tett ellenemre, — mindig kedvemet kereste és az a kiállhatatlan Jimmy pedig mindig az ellenkezőjét teszi annak, amire vágyódom. Ma még nem tudom elhatározni, hogy vájjon bele tudok-e szeretni valaha magába, de ha maga tovább is szeretni akar engemet s ezt koronként megmondja, azzal nagy örömet fog nekem szerezni. Nettleship felsóhajtott. Daisy Fairless huszonegyéves volt s a világon senkinek nem volt az övéhez hasonló szép arczbőre. Két év óta szerette őt s szenvedélyesen megvallotta ezt neki időről-időre. Gyönyörű verseket irt hozzá, melyekbe beletette egész lelkét, szenvedélyét, fájdalmát és örömét. A hivatalos kritikusok kigunyolták, de volt körülötte tiz olyan fiatal ember, aki tudta róla, hogy zseniális s hogyha valamikor eléri, hogy a halhatatlanok közé kerüljön, akkor a Daisy Fairless neve is halhatatlanná válik vele együtt. És most egyszerre valami rettenetes, valami félelmes fenyegette ezt a dicsőséget, e szerelmet s zseniálitást és Cosmo Palermóba készült, hogy a napsugártól kikoldulja a gyógyulást. — Daisy, — szólt, kezeit összekulcsolva köszönöm e szavakat. De ha meggyógyulok : hozzám jön feleségül ? _____________________ Na gykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint; arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. NAGYKÁROLY
