Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-23 / 34. szám

NAGYKÁROLY

ségü testületeket intézetünk ily irányú munkásságára figyelmeztetni és az alkoholizmusnak saját hatáskörükben való leküzdésére ser- kenteni szíveskedjék.

______________________

Au

gusztus végén.

Sárgult levél hull már a fárul, Ooldmann esöernyöket árul,

A légben az ökörnyál úszik,

A bor uj káposztára csúszik ... Mindezekből láthatja ön:

Hogy jön az ősz, hogy az ősz jön !

A fecskék útra készülődnek,

Az első őszi vers ma jött meg,

S hogy Mertsnek szerezzen örömöt:

A Tátrából Tetzák hazajött.

Nyaralni most már nem reeon:

Itt a szezon! Itt a szezon!

A níMgi imitem

zászlószentelési ünnepélye.

A pusztuló helyi ipar.

Az ipartörvény életbeléptetése után alig egy-két évvel alakult meg a nagykárolyi Ipartestület, megelőzvén ezzel Szatmári, ahol még ma sincsen.

Vasárnap, augusztus hó 27-én lesz 25-ik évfordulója az Ipartestület fennállásának, amely alkalomból zászlószentelési és avatási ünnepélyt tart.

Az ünnepély sorrendje a következő:

1. Reggel 8 órakor gyülekezés a városháza tanácstermében.

2. Reggel fél 9 órakor a küldöttség Deb- reezeni Istvánné zászlóanyáért és Debreczeni István és Gróf Károlyi József védnökökért megy.

3. Reggel 9 órakor a zászlóanya és védnökök megérkezése és fogadtatása, ugyanakkor felvonulás a róm. kath. templomba bevont zászlóval, ünnepélyes szent mise és a zászló felszentelése.

Isteni tisztelet után felvonulás a városháza tanácstermébe, ahol az ünnepély sorrendje a következő:

a) Himnusz. Énekli a városi dalárda.

b) Ipartestületi díszközgyűlés, melynek keretében az ipartestület keletkezését és rövid történetét előadja Néma Gusztáv iparhatósági biztos s alkalmi beszédet tart Debreczeni István polgármester;

c) Szegek beverése, előre megállapított sorrendben;

d) A zászlóanya átadja a zászlót az ipar- testületi elnöknek, aki bezáró beszédet tarf,;

e) Szózat. Énekli a városi dalárdái

f) Délután 1 órakor társas ebéd a Polgári Olvasókör kerthelyiségében.

4. Délután 3 órakor a zászlószegek folytatólagos beverése a városháza tanácstermében.

5. Este a Polgári Olvasókör kerthelyiségében 8 órai kezdettel zártkörű tánczmulatság, melyre a belépő-jegy ára személyenként 2 korona, család-jegy 5 korona.

Amint láthatjuk lesz minden a mi a csillogó külsőséghez és a vigassághoz szükséges.

Pedig a nagykárolyi Ipartestület fennállásának 25-ik évfordulóján nem tánczolni és vigadozni kellene a nagykárolyi iparosságnak, hanem gyászolni és keseregni. Mert az elmúlt huszonöt esztendő a nagykárolyi iparra a pusztulás időszaka volt. Nagykároly város hajdan virágzó és hires ipara az Ipartestület megalakításának ideje óta teljesen tönkre ment és kö- vetkezésszerüen tönkre mentek az iparosok is. Az országos hírre szert tett nagykárolyi lakatos és asztalos iparról ma alig iehet beszélni. Egyes iparágak teljesen megsemmisültek, a hajdan vagyonos iparosok hivatalszolgák, tűzoltók, rendőrök lettek.

Nem az Ipartestület megalakítása az oka ezeknek, hanem inkább azok nagy része, akik a zászlószentelési ünnepélyen az ipar fontosságáról, az ipar nemességéről, az ipar hivatásáról fognak komoly ábrázattal színes és nagyhangú frázisokat elmondani és akik szükségleteiknek idegen helyről való beszerzésével maguk is jórészben hozzájárultak a helyi kisipar pusztulásához.

Egy püspök a papi

és főúri vagyonról.

Mit szól ehhez az »Északkeleti Újság“ ?

Az uj temesvári püspök, Glattfelder Gyula dr. Szent-István napja alkalmából czikket irt a „Tememesvári Ujság“-ba. A többek közt ezeket Írja:

— A tettrekészség jellemezte a középkori magyar egyházat. Le kell törni a féktelen oligarchák hatalmát: — nem haboz a legszigorúbb büntetések alkalmazásában sem. Meg kell menteni szívtelen szipolyozó rablóhadától a népet: — nem húzódik még a gyámoltalan hatalom alapjainak megingatásától sem. Fel kell emelni az aláhanyatló tudományt és művészetet: — lefoglalja javadalmát, leköti szer- zetesrendeit, ami kezében van vagyon és ősi lemondás révén önfeláldozásig fokozott munkaerő, mindazt szolgálatára állítja a szellemi munkának és egy háborús korszakban a művelődés csodáit valósítja meg. Könyeket kell felszántani, nyomorúságot enyhíteni: nem iilés- sez, nem jajgat, hanem bátor elhatározással megvalósítja az emberi szeretet intézményeit, a melyek nem apologétákból, de Voltairekből is kiváltják a hódolat adóját. Nagy és dicsőséges volt a magyar kereszténység, mely az evangéliumot nemcsak prédikálta, hanem hivatása értelmében, neki tettekkel is becsületet szerzett. Valóban keserves sírással kellene megünnepelnünk Szent-István emlékét, ha az a tevékeny erő, mellyel ő a magyarság fájába a keresztény kultúrát beleoltotta, kihalt volna belőlünk s a mai korunk nem venne többé részt ezen a drága földön a haladás munkájában Arra volna szükséges egy uj Szent-Ist- ván, hogy azt a néhány ezer Koppány-fóle oligarchát, akik az intelligenezia és vagyon jogczimén több kiváltságot élveznek, mint a mennyi kötelességet teljesítenek, nem eltiporná, — hanem jól megrázná és a nemzeti erőkifejtésnek jogban és munkában is első képviselőivé formálná.

Szegény Glottfelder püspök 1 szerencsétlen órában jutott eszébe ennek a czikknek a megírása. A nagykárolyi „Északkeleti Újság“ nagyon fog rá haragudni. Szegény Glottfelder püspöki

Hogy mer Eminencziád ilyen elveket hirdetni, mikor az „Északkeleti Újság“ éppen az ellenkező véleményen van! Szegény Glatt- felder püspök 1 Igazán nem szeretnénk méltóságod bőrében lenni 1

Ml ük Mali.

☆

A párisi hölgyvilág mélyen meg van bot- ránkozva. Hallatlan 1 Erőszak 1 Középkori eljárás 1 Ezek és ehhez hasonló kifakadások hallhatók a női ajkakról. A nagy fölháborodásnak oka egy bírósági ítélet, amely érthető föltünést és meglepetést kelt abban a Párisban, amely tudvalévőén mindig igen előzékeny és gáláns a hölgyekkel szemben.

Egy orvos felesége elhatározta, hogy nem lakik tovább együtt az urával. El is hagyta és a vidékre költözött az apjához. A szülői házból aztán válópört indított a férje ellen. Válóokul sok mindenfélét sorolt elő, sokat csak sejtetett, de sem a nyílt, sem a burkolt vádakat nem találta a bíróság elég nyomósaknak a válás kimondására. Az asszonyt elutasították keresetével. Erre a férj ráüzent a feleségére, hogy térjen hozzá vissza. Az asszony azt nem akarta megtenni, mire a férj port indított ellene. A bíróság a férjnek adott igazat és arra ítélte az asszonyt, hogy minden napért, amelyet az ítélet kihirdetésének órájától a férjétől távol tölt, száz frankot tartozik fizetni a férjének. A férj, aki ilyenformán feleségének ellene irányuló és bizonyára legyőzhetetlen ellenszenvéből évi harminczhatezerötszáz franknyi járadékot biztosit magának, bizonyára nemmindekinek szimpatikus, de joga van hozzá és az asszony most nem választhat csak két dolgot: visszatér férjéhez, vagy anyagilag tönkre megy.

Természetes, hogy az elmés és ravasz párisi nő, majd csak talál valami módot, hogy ebből a súlyos dilemmából kiszabaduljon. Mit vei manapság szokás, hogy az újságok kérdéseket vetnek föl, a melynek legjobb megfejtőjét- dijjal tüntetik ki, az orvos felesége is igy próbál jó tanácsot szerezni és egy nagy hetilap máris föladta olvasóinak a fogas kérdést: Mit tegyen az orvos felesége, hogy kijátszhassa a bíróság ítéletét?

Égyáltalán úgy látszik, hogy a nagy hőség és a törvénykezési szünet nem válik a párisi nők hasznára. Legalább nem azoknak, akik a burzsoához tartoznak. Az utczai leány, a ki kedvesét boszuból vitriollal önti le, nem egyszer több elnézésben részesül, mint az úgynevezett femme du monde. Lehetséges az is, hogy a nyári birák ezúttal azért olyan szigorúak, mert példát akarnak teremteni és a fran- czia főváros modern nőinek észrevehetően tudtára akarják adni, hogy van az asszonynak más dolga is, mint a ruhával való törődés.

Egy Doraizon r.evü embert épen most választották el a feleségétől az asszony hibájából, mert a fiatal asszony a következő sok bűnt követte el. Amikor a szegény férj hazajött a hivatalból, csak ritkán találta otthon a feleségét. O nagysága azonkívül megfeledkezett arról, hogy a szakácsnőnek utasítást adjon az ebédre nézve. A szabónők egymásnak adták a kilincset: ő nagysága ruhát próbált; ő nagysága bevásárolt; olyan emberek látogatását fogadta, akiket a férj nem szívesen látott; elfogadót meghívást olyan helyre, a hová a férj nem járt; a kikkel érintkezett, a kiknek a társaságát kereste, azok többnyire nem az ő társadalmi köréhez tartoztak, hanem előkelőbb körbe valók voltak, a mi sok fölösleges kiadást okozott ő nagyságának, illetőleg a férjnek. Szóval: ő nagysága nem a házának élt, nem a férjének, hanem a látszatnak, a cziczomának és haszontalanságnak.

A bíróság kimondta a válást és a férj meg nyerte a port, anélkül, hogy az asszony elkövette volna a válópörök szokásos okát, a nélkül, hogy hűtlen lett volna, vagy elhagyta volna házi tűzhelyet A nő rossz háziasszony volt, a cziczomázására való hajlandósága, mint válóok: ez egészen uj dolog. Érthető a párisi hölgyvilág forrongása.

A „Magyar Király“ kávéházitól.

— Furcsa! Az uj vasúti állomásnak még csak az alapgödrét ássák és egy teremi munkás már a másvilág felé utazik onnan.

HÍREK.

— Dr. Adler Adolf gyásza. Hosszú halódás után hétfőn reggel meghalt Nagykárolyban Adler Ernő, egy rokonszenves 25 éves fiatalember, Dr. Adler Adolf lapszerkesztő és ügyvéd fia. Már évek előtt súlyos szívbaj gátolta meg a tehetséges jogszigorló tanulmányainak folytatását, mig végre a halál megváltotta szenvedéseitől. Az elhunyt régebben az újságírás mezején is tehetségre valló szárnypróbálgatást végzett. Egyetlen fia volt Dr. Adler Adolfnak, kinek mélységes gyászában az elhunyt édesanyja, nővére és nagyszámú rokonság osztozik. A temetés a közönség széles rétegének részvéte mellett, ma délelőtt volt. A halálesetről a következő gyászjelentést adták ki. Dr. Adler Adolf és neje Kaufmann Her- min, leányuk Margit és ennek férje dr. Sternberg Zoltán, a kiterjedt rokonság nevében is, mély fájdalommal tudatják, a forrón szeretett, feledhetlen jó gyermek, testvér, sógor és rokonnak Adler Érnő jogszigorlónak élete 25-ik évében folyó hó 21-én d. e. 7 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos elhunyták Drága halottunk hült teteme folyó hó 23-án d. e. 10 órakor fog a Kossuth-utcza 3. számú gyász- házhól a helybeli izr. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Nagykároly, 1911. augusztus 21.

— Áthelyezés. A Nagykároly—csapi h. é. vasút nagykárolyi osztálymérnökségéhez beosztott Kelen Jenő mérnök saját kérelmére a debreczeni üzletvezetőséghez lett áthelyezve.

— Székely Mihály repülése Szatmáron. Bizonyos tartózkodással Írjuk e hirt, mert az olvasó joggal Jesz bizalmatlan, ha szatmármegyei re-