Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-16 / 33. szám
NAGYKÁROLY dolgozott ki egy év előtt a belügyi kormány számára. Áz értekezleten a kormány kiküldöttei is résztVettek. A javaslat első sorban azt kívánja, hogy országossá kell tenni a mentést. Rendszeresíteni kell az egész ország területén a betegek szállítását. Országos mentő-központot, illetve központokat kell létesíteni, szoros kapcsolatban a vasúti intézményekkel. Egy ilyen mentési központul van kiszemelve Szatmármegye székhelye, Nagykároly is. Az első segítség ügyét orvosokra kell bizni, de a szervezés munkájába be kell vonni az egész társadalmat. Evégből ajánlatos volna országos mentő-szövetség alakítása. Az értekezlet megbízta Kovách Aladár dr. igazgató-főorvost és Békésy Géza dr. közegészségi főfelügyelőt, hogy a szervezési mozgalom megindithatása végett részletes tervezetet dolgozzanak ki a minisztérium számára. Vármegyei közigazgatás. Zemplénmegye a vármegyék pótadójáért. Zemplénvármegye közgyűlése fölirt a belügyminiszterhez, hogy a vármegyei pótadók kivetésénél és beszedésénél követendő eljárásra fönnálló 1883. évi XV. törvényczikk szakaszait módosítsa. A föliratot megküldte Szatmárvár- megye törvényhatóságához is. Kép i IM|p Ml. A százholdasok. Nem kell könyv. A Népszava Írja: a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa statisztikát készíttetett arról, hogy az egyes községi elöljáróságok milyen segélyezésben részesítik a „népkönyvtárakat“. A statisztika számadatai nagyon szomorú világot vetnek a magyar állapotokra. Igaz, hogy a minisztérium által létesített népkönyvtárak minden egyebet szolgálnak, mint az igaz kultúrát, ámde a községi elöljáróságok nem ebből a szempontból fogják föl a dolgot, nekik nemcsak a miniszter által adományozott könyvtár nem kell, nekik nem kell semmiféle könyvtár. Nemcsak az ezer hold kulturellenes nálunk, hanem a százhold is. Mint a Tanács panaszolja, a legtöbb községi elöljáróság azt hiszi, hogy eleget tesz kötelezettségének, ha a népkönyvtárt valamely községi épületben jól- rosszul elhelyezi s ha a tanítót, vagy valamely más alkalmazottját ingyenes kezelésre kirendeli, így például egy kis felsőmagyarországi város népkönyvtárának a vezetője csak hosszas küz— Az uram. Amerikába vitt és csak későn tudtam meg . . . — Claire, mondta az anya, Claire, mondd nekem, az urad, a gróf volt, aki . . . — Nem, nem tudom, nem láttam őt. — De azt hiszed, hogy ő volt 1 És te éretted Jaquesot, a fiamat, te voltál a . . . — Nem, megesküszöm, hogy nem voltam a szeretője soha, de szerettem és még most is szeretem! — Tehát az urad ölte meg a gyermekemet! Oh, csak sejtettem volna! De még nem késő, és én . . . — Igen — kiáltotta Claire gyűlölettől teli hangon, boszuld meg, boszulj meg bennünket. De mi az ott?! Vad hangok hallatszottak, félig ugatás, félig üvöltés volt. Egy leány is hangosan kiáltotta folyton: „Blakk, Blakk, ide gyere!“ Amint Jeanna meglátta az anyját, odakiáltott : „Oh mama, nem tudom, hogy mi baja van Blakknak! Talán megveszett! . . . Ruhákat talált itt a barlangban és darabokra tépte és most . . . Vissza akartam őt fogni, de feldöntött. Nem ütöttem meg magamat, oh nem . . . Oh, mama nézz oda kérlek! . . .“ Nyitott szájjal, vadon csillogó szemekkel keresgélt a kutya a homokban, kereste a tengerbe fürdő férfinek a nyomát ... A viz szélén megállt egy kissé, felugrott egy sziklatömbre és körülnézett. Hirtelenül megpillantotta az úszó férfit, aki hatalmas tempókkal úszott vissza a part felé. delmek után tudta rávenni az elöljáróságot arra, hogy télviz idején hetenkint egyszer befüttessen a könyvtár-helyiségül szolgáló községi tanácsterembe. Pedig ez a város erdő közepette fekszik, ahol egy egész szezonra való tüzelőfa alig kerül egy pár krajczárba. Gazdag alföldi városok a tanyákon elhelyezett vándorkönyvtárak kezelőit elutasították azzal a kérésükkel, hogy némi tiszteletdijban részesítsék őket. Nagy számmal vannak olyan városok és falvak is, ahol csak mindenféle álutakon sikerül néhány koronát belecsusztatni a költségvetésbe a legszükségesebb kiadások födözésére. A számadatok szerint 552 könyvtár közül mindössze 28 részesült községi segélyben, amelynek összege 4104 koronát tett ki. Ezek a segélyek nagyon kicsik, sőt 5—6 koronás szubvenczióval is találkozunk. A községnek eme mostoha bánásmódja miatt fölvetődött az a terv, hogy a községi segély egy minimumától kellene függővé tenni a könyvtárak adományozását. Igen ám, de ha a községek ezt a minimumot se akarják majd megszavazni, ami nagyon valószínű: mi lesz akkor? Akkor nem lesz könyvtár. Persze, hogy olyan könyvtár nem lesz, aminőt a miniszter küld, az még nem volna nagy baj ; de hogy nem lesz semmiféle könyvtár, az bizony szomorú. Angol iró a magyarok eredetéről. Újabban majdnem minden hónapban megjelenik egy-egy érdekes könyv az angol könyvpiczon, mely Magyarország és a magyar nép ismertetésével foglalkozik. Es meg kell jegyeznünk, hogy az egyetlen félrevezetett és ma már szinte nevetséges Scotus Victor a hírhedt tótbarát pamphletjeit kivéve, valamennyi munka elfogulatlanul és tudományos alapon ismerteti meg a müveit világgal az annyit rágalmazott magyar nemzetet. Legújabban Townleg-Fullam igen érdekes czikket irt a „Westminsteri Review“ julius számában a magyarok eredetéről. A czikk érdemes szerzője saját személyére semmiféle álláspont mellett sem kardoskodik. Hü tárgyilagossággal közli Kézaitól kezdve (Popeon és Emperoron át) Vámbéryig és Zichy Jenő grófig az összes ismeretes föltevéseket, tagadhatatlan rokonérzéssel népünk iránt. A czikk magán a kérdésen nem lendít ugyan, arra azonban kitűnő szolgálatot tesz, hogy olvasóit közelebb hozza a magyarság megismeréséhez. Dühös vonítással a vizbe vetette magát Blakk és az úszó felé igyekezett. A fiatal leány kaczagva mondta: — Buta Blakk 1 Azt hiszi, hogy az az ur beleiül a vizbe! — Csak valahogy meg ne bántsa... Vissza kell hívni, mama! Blakk, Blakk! Jössz vissza! — Hallgass Jeanne! — Oh mama, hogy mondhatsz ilyet . . . és az a hölgy elájul! — Hallgass, édes gyermekem! Blakk jól tudja, hogy mit csinál. Az újfundlandi elérte a férfit és kiemelkedve a vízből, nyitott szájjal vetette rá magát. A férfi visszalökte, de körülöttük hirtelen pirosra változtak a hullámok. Blakk kifújta magát egy pillanatig, újra visszatért és ekkor gégéjébe kapaszkodott a férfinak. Kemény küzdelem volt. Darvayné gyűlöletének parokszizmusában, meredt szemekkel követte. Az elalélt asszony mellett a homokban guggolva, remegve bujt el Jeanne és folyton ismétli: — Blakk ! Oh, undorító Blakk 1 Végre megszűnt a férfi és kutya egymásba markolt testének küzdelme, közel értek a parthoz. A dagály első hulláma partra vetette mindkettőjük holttestét, — egymást fojtották meg . . . Az anya kiszabadította a gróf öleléséből Blakk holttestét, lehajolt hozzá, átölelte és halkan ismételgette többször: — Köszönöm neked, Blakk! . . . Megérthetik belőle, hogy öntudatos, a magunk utján járó nép vagyunk, s bárhonnan származtunk légyen is, bevándorlásunkkor nem kerüjt és lenézett barbárok voltunk, hanem államalkotásra született energikus, czivilizáczióra éhes hóditói Pannóniának. A kis baráti közlemény, melynek bevezetése színesen vonzó, néhol talán túlságosan tömör. Szinte vágyunk valamit abból is hallani, amit a czikkiró brit polgár, Magyarországon élvén, e sok kombi- náczióból igazságként kiérez. Kár, hogy ezzel adósunk maradt, mert a gondos kis munkából két-három oldallal többet is szívesen olvastunk volna el tőle. A „Magyar Király“ kávéházből. — Szegény képviselőnk, a íüle alatt egy súlyos vágást kapott. — Na, én még súlyosabb vágásba is belenyugodtam volna. Városi ügyek. Nagykároly város parlamentje. Vasárnap, Szent István napján gyűlést tart Nagykároly város képviselőtestülete. A gyűlés tárgysorozatába két meglehetősen fontos közügy is fel van véve. A kórházorvosi lakás és az „Északkeleti szinkerület“ színigazgatójával megkötendő szerződés tervezetének bemutatása. Mindkét ügy olyan, amelyen a városatyáknak nem szabad a sablonszerű módon keresztül siklani. A nagykárolyi városi közkórház jóhirne- vének és a közegészségügynek elengedethetlen kelléke, hogy a kórházi bizottság előterjesztését a^kórház közelében megszerzendő telken kórházorvosi lakás létesítése iránt: a képviselőtestület a magáévá tegye. Ha pedig az uj lakás építése pénzügyi szempontból akadályba ütközne, úgy a kórház régi helyiségében kell egy szobás orvosi lakást berendezni. Benlakó orvos nélkül azonban a kórház egy perczig se maradhat tovább. Elég botrányos dolog, hogy eddig igy volt. A színházi szerződés úgy szövegezendő meg, hogy a színigazgató köteles társulata tagjainak névsorát, azok leszerződése előtt a szinügyi bizottságnak jóváhagyás végett bemutatni. Csakis igy volna elérhető, hogy a színtársulat a közönség művészeti igényeinek megfelelő tagokból legyen szervezve. Ez a kötelezettség pedig már most lépjen életbe, mert Neményi uj társulatának több tagja ellen művészeti szempontból jogos kifogások merültek fel. A közgyűlés tárgysorozata egyébként a következő. A város módisitott szervezeti szabályrendeletének kihirdetése. Az 1910. évi városi összes zárszámadás megvizsgálása. Az 1911. évre 15.000 korona városi segélynek a tisztviselői fizetések pótlékaként leendő felhasználása tárgyában határozat hozatal. A város részére 3 holdnyi ingatlanvétel ügyének tárgyalása. Előterjesztés a városi színházba gőzfűtés berendezésének elrendelése iránt. Az „Északkeleti szinkerület“ (melyhez Nagykároly város is csatlakozott) szervezési szabályzatának jóváhagyása, a kerületi szinügyi választmányba 2 tag kiküldése s a színigazgatóval megkötendő szerződés-tervezet bemutatása. A Nagykárolyi vas- és lemezárugyár kérelme a városi segélyezésre vonatkozó határozat megváltoztatása iránt. A kórházi bizottság előterjesztése a kórház közelében megszerzendő telken kórházorvosi lakás létesítése iránt. Az Attila-utczának a vasúti leadó raktárig leendő meghosszabitása, ezen uj utcza részletének a vámos közutak közé leendő felvétele s kiépítésének ügye. A jog- és pénzügyi bizottság pénteken d. u. 3 órakor a szokott helyen ülést tart. Védekezés a kolera ellen. A belügyminiszter Tudnivalók a koreláról czimen utasítást adott ki, hogy miként óvhatja meg magát mindenki a kolerabetegségtől. Ézt az utasítást megküldte Nagykároly város tanácsának is, hogy ezt az utasítást a legszélesebb körben hozza nyilvánosságra. A tanács e fölhívásnak
