Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-16 / 33. szám
NA GYKAROL Y eleget is tett és megkereste az egyházakat hogy az iskolákban is hirdessék ki. Az utasítás különösen arra hivja fel a figyelmet, hogy a legjobb óvszer a tisztaság és óvakodás minden olyan dologtól, amely megfertőzné az embereket. A tisztaság, mértékletes élet, a mosdás, friss ételek élvezete, a fertőző anyagok eltávolitása ezek az óvszerek, amelyeket az utasítás a lakosság figyelmébe ajánlja. Nagykárolyban. Kártyán alapuló exisztencziák. Ezen a héten ismét nagy kártyázás volt Nagykárolyban. Ötvenezer koronán felül van az összeg amit vesztettek, illetve nyertek. Ketten vesztették és egy valaki nyerte el. Ez a kártyázás nem úgynevezett nyílt titok, amiről mindenki tud. Csak négyen tudnak róla: A két vesztőfél, a nyerőfél és e sorok Írója, aki az egyik vesztőfél elszólása utján tudta meg az esetet. A kártya, ime, újból tönkre tett egy embert. Mert a vesztőfél vesztesége sokkal több, mint a mennyi vagyona van. A vesztő vagyoni romlása, akár milyen ügyesen palástolja is, két-három hónapon belül feltétlenül nyilvá- nossságra jön. Aki azt hiszi, hogy most banálitásokat fogunk leírni a kártyázás káros voltáról, a hatóságok és a társadalom közbelépéséről, stb., az alaposan csalódik. Elsősorban azért nem, mert az ilyen kifakadásoknak nem szokott semmi hasznuk lenni, másodsorban pedig azért nem, mert semmi közünk az egész dologhoz. Mindenki szabadon rendelkezik a saját pénzével és ha akarja akár elkártyázhatja, akár a kútba dobhatja. Az újságírónak az ilyen dolgokba való beleszólási és bírálati joga csak akkor kezdődik, ha a kártyázok, illetve a vésztők nagyobb hatáskörű közhivatalt viselnek, avagy hivatásuknál fogva közpénzt kezelnek. Mert az olyan fontosabb hatáskörrel megbízott hivatalnok, aki vagyonával arányban nem álló összegeket vészit, könnyen kerül olyan helyzetbe, hogy megvesztegessék vagy más szabálytalanságot követ el anyagi előnyökért. Ez pedig határozottan a köznek van kárára. Ezúttal azonban nem ilyen esetről van szó. A szóbanforgó kártyázás szenvedő hőse csak egyedül, illetve csak családjával fogja veszteségének következményeit viselni. Ezt a kártyázást csupán azért említettük meg, miszerint rámutassunk, hogy Nagykárolyban sokaknál a kártyázás már régóta nem szórakozási eszköz, se nem játékszenvedély kielégítése, hanem szilárd exisztencziális alap. A mi szereplő egyéneink jelentékeny részénél a kártyázás az úri jólétet, a házbért, a feleség modem ruháit, a nyári fürdőzés és utazások költségeit és a német nevelőnőt jelenti. Ismerünk embereket, akiknek a hivatal, az üzlet csak üres czégér, csak látszat az úgynevezett világ vakitására; teher, amit unottan hordanak és amelyek jövedelme még szivarra se elég az illetőknek. A főüzlet: a kártya. Ismerünk vagyonokat, amelyeknek alapja nem a munka, hanem kizárólag a kártya. íme egy a sok közül: Nyolcz-kilencz évvel ezelőtt egy tehetségtelen gyakornokot protezsáltak be az egyik bankba. Nehezen ment és a protektorok csak azzal értek czélt, mert azt mondták, hogy a gyakornok mindennapi kenyeréről van szó. Telt az idő, a gyakornok előlépett, de soha annyi fizetést nem kapott, mint amennyit ismert életmódja, nyári utazásai igényeltek. Az illető ma szereplő ember, bankigazgató. Egy bírósági tárgyalás alkalmával nem régen maga adta elő, hogy 50.000 korona vagyona van. Az illető ur egész életében nemcsak, hogy egy tudományos munkát, hanem még talán egy regényt sem olvasott, ellenben kártyázott, haj- nalban-hajnal előtt és ma — ismételjük — gazdag ember és bankigazgató. Városi színház. Már is csalódás. Neményi Lipót színigazgató már kiadta az „Északkeleti szinikerület“ tagjainak névsorát tartalmazó kommünikét. Elolvastuk ezt a névsort s nem mondhatjuk, hogy szivünknek ő gyönyörűsége valami nagy volna. A névsorban előttünk ismert nevek is vannak: Komáromi Gizi, N. Szelényi Ilonka, Szelényi Emilia, Homokai Gabriella és Bay László baritonista. Nemcsak a neveit ismerjük ezeknek, de a szinjátszási képességüket is és nyomban megállapíthatjuk, hogy ezekből következtetve Neményi társulatának nívója nem fogja elérni a Heves társulatáét. Pedig Heves Bélával azért nem lett újból megkötve a szerződés, mert valami jobbat akartunk. Neményi társulatának többi tagjainál meg éppen fordítva áll a dolog. Náluk az a baj, hogy nem ismerjük őket. Új hangzású nevek, amiket a vidéki színészet jobbjai között nem igen emlegettek eddig, joggal következtetjük tehát, hogy ezek se elsőrendű tehetségek. Azután Komáromi, Szelényi — eltekintve művészetüktől — már meglehetősen közömbösek a nagykárolyi közönség előtt, amely az uj szinigazgatóválasztással a színházban uj idők, uj irányzatok beálltára is gondolt. Úgy látszik azonban, hogy alaposan csalódott és ezért egyáltalán nem néz érdeklődéssel a nálunk első téli sziniszezon elé. Szinügyi bizottsági ülés. Nagykároly város szinügyi bizottsága f. hó 18-án, d. u. 3 órakor a polgármesteri hivatalban ülést tart. Szent István nap. Jön a Szent István nap, ne félj! Idén is lesz népünnepély. Amikor, — mint minden évbe’ — Kimehetsz a Lövöldébe. Ez ünnepély szép mulatság, A plakát is, ha olvassák. Bár a Jóizlés múzsája Sürü könnyet hullat rája. Rezesbandán a szív vidul, Bokrokban szerelem virul. Zsákfutás, szamárverseny és Dalárdadal, lepényevés. És a sorsjáték, az se füst, — Egy evőeszköz, mely ezüst, Lesz, kérem, a főnyeremény. Nem nyered meg se te, se én! Helyzetkép. Egy hirdetés, amely vádol. A szomszédos Szatmárnémetinél jóval nagyobb kiterjedésű Nagykárolyban nincsen közúti vasút, ellenben egy pár hónap előtt társaskocsi vállalat alakult. Éz a vállalat két társaskocsit szerzett be, hogy a város belterületén a személyforgalmat lebonyolítsa. A héten az egyik helyi újságban egy hirdetés jelent meg, arról, hogy a társaskoesi vállalat összes felszereléseivel eladó. Virágnyelven ez azt jelenti, hogy a vállalat nem vált be, hogy a vállalat nem tud megélni. Ez a hirdetés, amely vádol, egyszersmind szomorúan jellemzi a mi alvó közállapotainkat, ami helyi és idegenforgalmunkat, ami — nincs, vagy legalább is oly beteges és gyenge, hogy nem képes két társaskocsi üzembetartását lehetővé tenni. Igaz, hogy a társaskocsi vállalat egy kissé elhanyagolta az üzletet. A járatokat czélsze- rütlenül osztotta be, meghatározott menetrendje nem volt, a közönség legalább nem ismert ilyet, a kocsik rázósak, de mégsem ezek miatt eladó a vállalat, hanem a forgalomhiány miatt. Egy másik vállalat, az „Apolló Mozgó“ szintén abban a stádiumban van, hogy feloszlatják. Persze, hogy pártolás hiánya miatt. Apró, látszólagosan érdektelen dolgok ezek, de kitünően jellemzők arra nézve, hogy Nagykároly alvó város. Éppen ideje volna már felébreszteni! A Társaskörből. Az egyik iparos: Félek, hogy a zászló - szentelési ünnepélyünket valami baj éri. A másik iparos: Már miért érné. Az egyik iparos: Mert a védnöke, Gróí Károlyi József, vasárnap még magát se tudta megvédeni. Irodalom, művészet. A Kölcsey-Egyesület és a Zenemükedvelők Egyesülete most még nyári szünetet tartanak. Ez a szünet azonban remélhetőleg nem sokára végett ér és mindkét egyesület vezetősége megkezdi működése programmjának összeállítását. Ennek a programnak azonban lényegesen el kell térni az eddigiektől. A két egyesület ugyanis felolvasó estélyeit, hangversenyeit és zeneestélyeit rendszeresen a téli hónapokban január, február és márcziusban tartotta meg. Azonban most a jelzett időben, sőt még áprilisban is színházunk lesz. A nevezett két egyesület tehát, ha hivatásukhoz hűen a kultúrát és a közönség igényeit akarják szolgálni, ez idei estélyeiket január 1. előtt szeptember, november és deczember havában kell, hogy megtartsák. Annál is inkább, mert a már megszokott őszi sziniszezon elmaradásával a közönség valósággal rá lesz utalva ezekre az estélyekre. HÍREK. — Tüzoltógyakorlatok. A nagykárolyi Önkéntes Tűzoltó Égyesület vasárnap délután a Gróf Károlyi-téren érdekes tűzoltási gyakorlatokat tartott. A gyakorlat tárgya a következő feltevés volt: az égő pénzügyigazgatósági palota megmentése. Iskolaszereléssel kezdődött a gyakorlat, azután rendes támadás volt két géppel. A támadáshoz a gépes tolólótrát és az uj- rendszerü gráczi dugólétrát is használatba vették. Több ezer ember nézte végig a gyakorlatokat, amelyeket nagy szakértelemmel és körültekintéssel Demidor Ignácz főparancsnok személyesen vezetett. A gyakorlatok befejezése után Demidor Ignácz a tűzoltókat Kun István vendéglőjében ozsonnával vendégelte, meg. — Tűz az Ecsedi-lápon. Csütörtökön jelentés érkezett Szatmárvármegye alispáni hivatalához, hogy a volt Ecsedi-láp területe Tyúkod körül újból tüzet fogott. Az alispán távirati intézkedésére Szatmárról egy zászlóalj honvédség lett kirendelve a mentési munkálatokhoz. Mire azonban a katonák a helyszínére érkeztek, a talajtüzet a tyukodi lakosság már elfojtotta. A tűz 10 hold területen pusztított. — Felfüggesztett jegyző. Az alispán Vida Ignácz nagymadarászi községi jegyzőt állásától felfüggesztette s helyettesítésével Fekete Rudolf alsóhomoródi közs. aljegyzőt bízta meg. — Áthelyezés. A földmivelésügyi miniszter Kiima Rezső avasi járási m. kir. állatorvost Nagyszebenbe, helyére pedig Bori István állatorvosgyakornokot Máramarosszigetről áthelyezte. — Hadgyakorlat. A Nagykárolyban állomásozó honvédség f. hó 23-án utazik el a Sárosmegyében tartandó őszi hadgyakorlatokra. Ezen a gyakorlatokon a király is részt fog venni. — Betörés. Weisz Lajosnak a Széchenyi- utczán levő fűszer nagykereskedésébe hétfőn éjjel betörtek. A betörő a Hétsastoll-utczára nyíló raktárajtó fölötti világitó ablakot betörve, elébb a raktárba jutott. Onnan az üzletbe és az abból nyiló üvegfalú irodába ment. Itt áll a Wertheim-szekrény, amit a betörő három fúrással megnyitott. A meglehetősen fáradságos munka után 430 koronát és egy női aranylánNi iipesztei
