Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-02 / 31. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-uteza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ ■ • ....... Megjelenik minden szerdán reggel. --------— Fe ieiősszerkesztőésiaptuiajdonos: HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. Rf '-NFFI n 7<íirMnWn ..nyílt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. * n* C.LU Z-OiUlílUPt U. ft hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. . V lU 0-- " ."l ' — ....................................................................................................................................... ............................ ...............» *• '11 1 * 11 lói fő(|$etlensÉji. Irta: Nagy Zoltán kir. törv.-széki bíró. A polgári perrendtartás életbe léptetéséről szóló törvényjavaslat két rendelkezése az érdekelt szakkörökön túl és minden homloktérbe állított vederőjavaslatok mellett is, nem kis mértékben foglalkoztatja a sajtót. Ez a két rendelkezés a javaslat 78. és 79. §-a, ameiy a bírák áthelyezésére és nyugdíjazására vonatkozik. Az egyik feljogosítja a kormányt, hogy az életbeléptetési törvény kihirdetésétől kezdve a per- rendtartás életbeléptetését követő 2 éven belül bármely első íolyamodásu bírót nyugdíjazzon : a másik rendelkezés pedig szabad kezet ad a kormánynak arra, hogy teljes 4 esztendeig, ugyanezen időtől kezdve szervezési okokból az első íolyamodásu bíróságoknál alkalmazott birákat akaratuk ellenére is áthelyezheti. Mindezen rendelkezésekhez azt a következményt íüzi a javaslat, hogy az a biró, aki az ilyen áthelyezés elfogadása iránt 15 napon belül nem nyilatkozik, állásáról lemondottnak tekintendő. Tudva tudott dolog, hogy a bírói függetlenség cosolarina a bírói áthelyezhetet- lenség közjogi biztosítékában rejlik. Tételes törvényen kívül maga az elv szabja ezt elő, ha bírói függetlenségről csak beszélünk is. Ennélfogva a javaslat vonatkozó rendelkezése tulajdonképen nem más, mint a bírói függetlenség felfüggesztése. Már maga ez az elv és az elven a javaslat által tervezett módon ütni szándékolt csoroa megköveteli, hogy ezzel a kérdéssel necsak a közvetlenül érdekeltek foglalkozzanak, hanem az egész nemzet érdeklődése kisérje azokat az érveket és felszólalásokat, melyeket úgy az igazságügyi politikai, valamint a bírói status exi- gencziális érdeke érvek formájában felvonultat. Szükséges, hogy minden ember tisztában legyen e kérdés érdemével, világos képet nyerjen, hogy ekként nézete, véleménye kialakuljon. Tételként áll az, hogy nem tehető kifogás a kormánynak időleges korlátolt nyugdíjazási joga ellen feltéve, ha ezt szervezeti változás teszi szükségessé. Már pedig a polgári perrendtartás alapvető intézkedései közzé tartozik a járásbirósági értékhatár felemelésével kapcsolatos szervezeti változás, amely a birákat, illetőleg tetterős fiatal munkabíró és minden tekintetben arra való erőket kíván meg. Kétséget nem szenved pedig, hogy a mai bírói kar tagjai között akadnak idősebbek, kevésbbé munkabírók, miért is a szükség parancsolta helyzet előállott, a javasolt intézkedés: a korlátolt nyugdíjazási jog helyt foghat. A helyes igazságügyi politika érdekével függ össze az is, hogy a szervezeti változások keresztülvitele végett engedtessék meg egy időre a bírák áthelyezése is. Ámde, eléggé nem hangsúlyozható fontossággal bir az, hogy e kivétel a lehető legrövidebb időre szorittassék és az esetenként történt áthelyezés mindenkor a valódi bírói függetlenség és ezzel kapcsolatban az igazságszolgáltatás jóságának és pártatlanságának közjogi garancziái csorbítása nélkül történjék. A javaslat azon indokolása, hogy a miniszter csak a felügyeleti JaaÍQr ságok meghallgatása után és hogy a • legszigorúbb szükség esetén fog élni az helyezés kivételes jogával: kell, hogy szószerinti értelemben mindenkor betartassák. Mert ha ez a kivételes jog hosszú időn át keresztül a mindenkori miszter Damokles kardjaként lebegne a magyar bírák felett, valóban súlyos alkotmányjogi veszélyeket rejtene magában, amelynek az igazságszolgáltatás jósága, pártatlansága talán az ebbe vetett hit megrendülése adná meg az árát. Elvégre is elsősorban emberek vagyunk, telítve gyarlóságokkal és tökéletlenségekkel és mindezeken felül átitatva az átkos politika nedvességével. Már most el lehet képzelni azt az önállóságot függetlenséget, amelyre évekre terjedőleg ily módon csak béklyóz a kivételes jog. Az időhatárokat kell elsősorban jelen- jékenyen megrövidíteni s azok kezdőpont- tát is határozottan megszabni. Másodsorban pedig az egész nemzetnek ellenőrizni kell, hogy a kivételes jog gyakorlásával a javaslat szerint mondott indokolás ne csak papíron legyen meg, hanem be is tartassák. így és ekkor nem válik megsiratottá már eleve a bírói függetlenség. Vármegyei közigazgatás. A közigazgatási bizottság ülése. Szatmár- megye közigazgatási bizottsága f. hó fl-én Nagykárolyban ülést tart. A mértékhitelesitós ellen. Abauj-Tornavár- megye föliratot intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy tegyen előterjesztést az uj mértékhitelesítő törvény módosítása iránt. A. Vándorlás. 0, nincs egy párna, hol fejem lehajtsam, És nincsen zug, hol megpihenhetek, Idegenek közt ér utói az alkony, Mely eltemet . . . Csupán az álom varázsol elébem Egy aranyhaju női alakot, Vigasztal, csokol forró szerelemmel, Bárhol vagyok . . . És bárha mindenkitől elhagyottan A világon egyedül maradok: O el nem hagy, velem marad sírig, Mig meghalok. S ezért nem hallja senki zokogásom, Dalolásom sem vész nyomtalan, S ezért bár idegenek közt a lelkem, Nem hontalan! . . . Peterdi Andor. Az én patakom. Irta: Pakots József. A patak ott folyt el a kertünk végén. Sövény kerítés választotta el tőle, de az a kerítés mintha ott sem lett volna. A liczium virágok és granátpiros szemű liczium-bogyók mintha csak az ezüstszínű, csevegő kis patak kerete lettek volna. Az öreg körtefánk is akár csak egy hiú, tetszelgő személy, áthajolt az eleven sövényen és lombjaival ott himbálta, kergette magát a szaladó habocskák tükrében. Oh, az a kis patak ! Hozzáfüződnek a gyermekkori legszebb omlékek. Nyáron át benne lubiczkoltunk reggeltől-estig. Kis testünket czi- gányfeketére égette a nap tüze, de mi álltunk rendületlenül s ha nagyon égetett a nap, hát enyhe ölelésével lehűtött az ezüstszínű patak. Lányok, fiuk együtt lubiczkoltunk pőrére vet- kőzötten és bizony nem szégyeltük magunkat. A pubertás még nem kelt öntudatra bennünk. Még a hajó eregetésnél tartottunk és a patak fövényében gyűjtögettük a szép színes kavicsokat. A nagy fahíd volt a főtanya. Itt találtunk egyszer az egyik hidláb mellett mélyen a patak fövényében régi rézpénzeket, nagy vörös rézgarasokat a Mária Teyézia idejéből. Ez a lelet óriási esemény volt. Évek múlva is erről beszélt az egész falu gyermeknépe, sőt ha jól sejtem, ez a lelet még az öregeknek, a szülőknek is szeget ütött a fejébe. Akkori gyermekeszemmel nem tudtam megítélni a dolgokat, csak abból következtetek erre, hogy a mi leletünk után a patak medrét egészen felásták a temető-uteza lakói. Nagy kincseket kerestek ott. _____Aminthogy nem volt ebben semmi különös, me rt a nagyanyám mesélte nekem, mialatt nagy- szemű olvasóját az ujjai közt pörgette, hogy Szeben alatt igy találtak rá egy földalatti üregre, ahol halomba volt rakva a drágaság, ott volt Mária Terézia királyné aranyszobra is s az egészet valami drótháló borította. Meg volt boszorkányozva azonban ez az üreg, mert aki a kincsekhez akart jutni, mihelyt a dróthálóhoz ért, holtan esett össze. Megütötte a villám, amely a dróthálóból csapott ki. Míg aztán valaki rájött, hogy selyemkeztyüt kell huzni s igy nem történhetik semmi baja az embernek. Hogy mi lett aztán a sok kinccsel, azt sohsem tudtam meg, mert az én nagyanyám, kilepczven éves volt már szegény, — rendszerint élaludt a története végén. Szóval a hid alatti rézpénzlelet nagy esemény volt. Gyermekkoromra éveken át dicsőséget árasztott az a körülmény, hogy én találtam ott az első rézgarast. Azt hiszem, még a mostani generáczió is úgy emlékszik ez eset révén rám, mint ahogy mi nagyok szoktunk megemlékezni valamely történelmi hősről. Ha majd lemegyek egyik nyáron a falumba, a fiam majd csodálkozva fogja tapasztalni az apja hírnevét. A hid alól intéztük a nagy vizi csatákat. Innen indultunk ki, hogy tenyerünkkel vizet verve fel, a szétlövellő vizsugarakkal megfutamítsuk egymást. Itt építettük a kis vizimal- mokat s a fövényes parton itt ástunk a kezűnkKészitek: (a és (vulkánit) gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyNagykároly, Könyök-utcza II. hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. László lenó fogtechnikus. r NAGYKÁROLY
