Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-12 / 28. szám
I Lesz ipar, lesz kereskedelem és lesz idegenforgalom: majdhalesz Nagykárolyban vízvezeték, csatornázás, rendezett közegészségügy és rendőrség; ha lesznek olcsó lakások, becsületes közvilágítás, felsőbb ipariskolák és főleg ha lesz egy kis kultúra, a minek az említésére is már borsódzik a háta, ami régi módi szerint gondolkodó, vagy talán abszolút gondolatmentes városatyáinknak. — Az alkohol ellen. Csengerbagosé az elsőség érdeme Szatmármegyében, hogy elhatározta a korcsmák vasárnapi zárvatartását, most pedig Méhtelekről kapjuk a hirt, hogy a község bölcs képviselőtestülete szintén elhatározta, hogy a kézségben szombat este 8 órától hétfő reggel 6 óráig az italmérések zárva tartassanak. A hajóstársaságok jelentik. A szatmármegyei adatok igazolják. A nagy hajóstársulatok kimutatásaiból arra lehet következtetni, hogy a legutóbbi hónapok folyamán az Amerikába bevándorolt munkásság, nagy tömegekben hagyta el az Egyesült Államokat és tért vissza szülőhazájába. Ezzel kapcsolatban azt is megállapítják ezek a kimutatások, hogy az Amerika felé irányuló kivándorlás ugyanezen időben feltűnően nagy csökkenést mutat. Ennek az esztendőnek az első öt hónapjában, januártól júniusig 50 ezerrel több kivándorolt tért vissza Amerikából szülőhazájába, mint a megelőző évnek ugyanebben a szakában. Ebben az évben a föntem- litett öt hónap alatt 130 ezerrel kevesebbet tett ki a kivándorlók száma, mint tavaly ilyenkor; azt lehet tehát mondani, hogyha ez a félév kivándorlás és visszavándorlás tekintetében hasonló maradt volna , a múlt esztendő első feléhez, az Egyesült Államok népessége 180 ezer lélekkel többet tenne ki, mint igy. A hat legnagyobb hajótársulat mindegyike megfigyelte a visszavándorlásnak ezt a növekedését, amit a szatmármegyei állapotok is igazolnak. A vármegyei közigazgatási bizottság pénteki ülésén is jelentette az alispán, hogy junius hónapban csupán 77 emerikai útlevél adatott ki, mig mester másra lapozza a kottát: ligeti nótát fütyülve eléje ugrik a tánczos. II. Lányokról álmodok. Most mindig lányokról álmodok. Otthon, vagy az utczán, vagy tükrös kávéház márvány asztalánál: most mindig lányokról álmodok, mintha tizenhat éves volnék. Mintha nem láttam s nem éltem volna semmit, én a zaklatott, utolsó ember, most mindég lányokról álmodok. Már tulnan vagyok, előttem csúfos és örök homály s mikor igy álmodok (bolond egy dolog) úgy látom: előttem még az élet. Mint sóhajtva elhaló, távoli hang egy most elhagyott ócska zongorán, idegen hegyekről, messzi messzeségből bus, öreg emberek szava száll felém. Valami intés, valami tanítás. De ez mögöttem van s én magambiztában, büszkén úgy érzem: előttem az élet. Hogy előttem még minden, hogy előttem egy homályos hosszú ut: örömök, lányok s szomorúság útja. És mindig lányokról álmodok. Nézd: ez a barna . . . Milyen a szeme, az a két drága, busán ragyogó . . . Milyen az arcza s milyen a haja . . . Hogy tudna sírni ez a leány, vívódó, nászt látott terhes éjszakán, hogy tudna sírni a fekete, a csöndes, a halott sötétbe. Hogy tudna sírni, ahogy kérdené felriva, karomba fogózva s felülve az ágyban: NAGYKÁROLY ellenben ugyanezen hónapban 76 visszavándor- lási esetet jelentettek be. Az amerikai viszonyok állítólagos ismerői a kivándorlás csökkenését annak tulajdonítják, hogy a nagy vasuttársulatok takarékoskodnak és csupán olyan helyeken építkeznek, ahol azt a szükség sürgősen parancsolja: ezeknél a vasúti építkezéseknél túlnyomó nagy részben bevándorolt munkásokat szoktak alkalmazni. Mivel a vasutak nem bővítik vonalaikat, természetes, hogy az ezzel kapcsolatos iparágakban is jelentékenyen csökkentették a termelést, amely iparágaknál szintén igen sok bevándorolt dolgozott. A külföldiek ezek folytán vagy elvesztik munkájukat, vagy nehezen tudnak foglalkozáshoz jutni. Mi azonban azt hisszük, hogy inkább a koaliczió pusztulásával egyidejűleg elpusztult népgyilkos politika megszűnése és a honi munkaviszonyok lényeges jobbrafordulásának biztató reménye és máris megnyilvánuló jelentőségei tartják itthon az embereket. Maszlagot „a Hátha ennénk párt!“ Dal egy kommünikéről. Szombaton több fővárosi újságban a következő közlemény jelent meg: A véderöjavaslatok ellen és a választójogért. Szatmárvármegye függetlenségi és 48-as pártjának intéző-bizottsága ülést tartott, amelyen egyhangúlag állást foglalt a a véderőjavaslatok ellen és a választójog reformja mellett. Elhatározta az intéző-bizottság, hogy a vármegye-közgyűlése elé indítványt terjesztenek; amelyben felhívják a törvényhatóságot, hogy határozatban mondja ki, hogy tiltakozik a véderőjavaslatok ellen és követeli az általános, egyenlő és titkos választójog mielőbbi törvénybeiktatását. Ez a szatmármegyei függetlenségi és 48-as pártot fenemód radikális színben feltüntető kommüniké komolytalanságában, kicsiben méltán sorakozik azokhoz a handaban- dázásokhoz, amit az úgynevezett anyapártok a fővárosban visznek véghez. Igaz, hogy az önmagát szatmármegyei függetlenségi és 443-as pártnak nevező zártkörű társaság néhány tagja szerdán, ma egy hete Szatmáron valamiféle értekezletet tartott. Ilyen értekezletre minden megyegyülés előtt való napon összeszokott jönni egy pár a hatalom nyergéből kipottyant bizottsági tag. Lehet az is, hogy tényleg elhatározták a fenti kommünikében jelzett indítvány beadását, de a kivitelre eddig nem került sor és amikor arra esetleg — Itt vagy ? Jaj én félek . . . Én istenem, hogy mondanám, milyen melegen és boldogan én, mig átkarolnám a bársonyos, édes, drága nyakát, hogy mondanám én: — Igen, itt vagyok . . . S mikor hozzám simulna boldog meg- nyugodtan, mikor vállamra tenné a fejét s csókot nem látott arczom megcsókolná .. . Talán meghalnék . . . * És mostan ott ül tiz lépésre tőlem. Talán megérzi, talán tudja is, hogy mellette zakatol egy bus és egy könyteli szív. Talán megérzi és talán tudja is. Ha odamennék hozzá és megállnák szép könyörgőn, alázatos szerényen és mégis parancsolva előtte és szólnék: — Most eljösz velem . . . Talán riadtan nézne halovány sápadt szomorú arczomba, de tudom, ha a szemem is meglátná (olyan szemek, mint az övéi,) tudom, akkor fölkelne szépen és odaadná kezét a kezembe és jönne, ahová vezetem. Valami idegen, boldog zokogó muzsika ülné meg a lelkét s félszemmel tán még visszanézne látná, hogy repül valami ködös bizonytalanság felé, előle minden, ami volt: gyereki játék, anya, testvér és a fehér kékágyas szoba s talán még sírna félig visszavágyón, de jönne velem. sor kerülne, már a véderőjavaslatok rég lelesznek tárgyalva és a választójogi reform is nagyon közel fog állani a megvalósulás stádiumához. Az a bizonyos intéző-bizottsági értekezlet, amelyről a kommüniké kiadatott f. hó 5-én, szerdán volt, megyegyülés pedig a rákövetkező napon: f.hó 7-én, csütörtökön tartatott, amikor és ahol egy szó se hallatszott a fenti indítványról; ellenben megtörtént az a bátran botrányosnak nevezhető dolog, hogy a magukat radikális színben feltüntetni akaró, úgynevezett függetlenségiek : ellene szavaztak a vármegyei telefonhálózat létesítésének. Hogy mennyire az ország megmaszlago- lására voít szánva az e ezikkünk elején leközölt kommüniké, legjobban igazolja az a körülmény, miszerint a „párt“ vezetői jól tudják, hogy őszig, amikorra a véderőjavaslatok már rég lelesznek tárgyalva, nem lesz megyegyülés; továbbá az, hogy a párt hivatalos lapjának titulált „Szatmárvármegye“ czimü újságban egy betű se jelent meg az egész országban szétkürtölt határozatról. Egy helyi politikus sóhaja: A föld megrendült, borzalom! Kecskeméten jaj és rom. Nálunk nem rendült meg a föld: Mégis minden összedőlt . . . Miért oly későn ... Választójogi liga Nagybányán. Nagybányán, ebben a szinte boszorkányosán fejlődő és a kultúra utján hétmértföldes csizmákban haladó városkában egy kicsit későn ébredtek fel két urak, akik az országos szövetségnek Nagybányán alakulandó választó- jogi liga ideiglenes bizottsága nevében egy alakulásra vonatkozó felhívást adtak ki a minap. A most alakulni kívánó urak bizonyára akkor is léteztek, amikor az általános választójog propogálására tényleg szükség volt és amikor a honhazafias felfogás vakmerő bűnnek minősítette a választójog követelését. Akkor azonban ezek a nagybanyai bácsik hallgattak, mint dinnye a fűben. Most azonban, amikor minden virág nyílik . . ., most amikor Khue n-H é d e r v á r y miniszterelnök hozzájárulásával a képviselőház a múlt héten egy olyan ellenzéki oldalról jövő törvényjavaslatot fogadott el, amely a statisztikai hivatalt arra kötelezi, hogy a népszámlálásnak a választójogi reformra vonatkozó adatait még e nyáron feldolgozza, szóval most amikor dolgoznak a reformon, előállanak és a készhez jönnek a nag}’bányai népmentők is és részt kémek az apostoli dicsőségből és követelik a választójogi reformot. Az élelmes urak felhívása a következő: Nagybánya város és vidéke közönségéhez! Zaklatott életünk ezer sebeivel lépünk Nagybánya város és vidéke nagyrabecsült közönségének szine elé. Oh és ha meghallgattatására és visszhangra találunk, megnyugtató érzésektől eltelt szívvel hordjuk tovább a reánk alig birhatóan nehezedő társadalmi kötelezettségek tömkelegét, mert vágyó szemeink látni vélik azt a legalkotmányosabb megoldást, mely mint gyógyír, a leghatásosabb intézmény volna társadalmi fekélyeink pusztítására. Akarjuk, követeljük az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választójogot! Ebből kifolyólag ezennel felszólítunk minden önzetlen, gondolkodó, igaz embert: ki tudatában él annak, hogy egy ország sorsa népének fejlődéséhez van lánczolva; ki tudatában él annak, hogy jogtalan, szolga-, koldus-néppel müveit államot képzelni is nevetséges; ki tudatában él annak, hogy emez üdvös czél érdekében minden személyes természetű eltérést és rangkülönbözeteket mellőzni kell s csupán a felebaráti szeretete és hazája iránti kötelezettsége kell, hogy vezényelje: Gsölhen i üáirlás
