Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-30 / 48. szám
Nagykároly, 1910. november 30 T lévfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre----- Megjelenik minden szerdán reggel.-u tcza 4. sz, 2 K. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek _ „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunkWi<!(s2ä. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem Serényi földmivelésügyi miniszter a jövő évi költségvetésbe 400.000 koronát vett íöl arra a czélra, hogy a városok közélelmezesi berendezéseinek létesítését, vagy azoknak javítását támogathassa. Négyszázezer korona nagy összeg. Kérdés: mennyit fog ebből Nagykároly város kapni? Mert fel kell tételeznünk, hogy a támogatásra szánt ezen összegből kizárólag csak olyan városok fognak részesülni, amelyek erre szegénységük és az abból folyó magas községi pótadó miatt nagyon is rá vannak utalva. A szegény városok sorában, ahol a lakosság aránytalanul nagy pótadóval van megterhelve, Nagykároly — sajnos — az első helyen áll. A közélelmezési berendezés javításáról nálunk beszelni se lehet. Mert ilyen berendezéseink egyáltalában nincsenek. Ezeknek hiányát már évek hosszú sora óta érzékenyen nélkülözzük. De különösen nélkülözzük most, amidőn a drágaság országos csapássá vált és olyan városok is, melyeknek régi és bevált közélelmezései berendezései vannak, szintén feljajdulnak az élelmiszerek példátlan és alig megmagyarázható megdrágulása miatt. A városok széleskörű autonómiája lehetővé teszi, hogy a lakosság közélelmezési ügyét maguk a városok vegyék kezükbe. Mindazok a városok, amelyek már régebb idők óta közélelmezési berendezéssel bírnak: a haladó és fejlődő városok között vannak. Kétszeres haszon származik abból, ha valamely közszükségletet képező élelmezési czikk kereskedelmét a város szabályozza, illetőleg annak beszerzését és forgalomba hozatalát maga eszközli. Először: megvan a kellő garan- czia arra, hogy a kommunizált élelmezési czikk az egészségre nem káros állapotban és rendszeresen olcsóbb állapotban kerül forgalomba; másodszor: a város által űzött kereskedés szerény haszna a lakosság javára esik, amennyiben nagyban csökkenti a közterheket. Már akkor is, amidőn a marhaárak mégnem ambiczionáltak maguknak bleriot-i dicsőséget, már akkor is, amikor a száj- és körömfájás nem akadályozta meg a marhák levágatását: több magyarországi rendezett tanácsú városban hatósági mészárszékek létesítésével igyekeztek a mészárosok túlkapásait ellensúlyozni. A pékek garázdálkodásait hatósági kenyérgyárak szorították meg. Most pedig Temesvárról jön az értesítés a tej elárusitásának községi kezelésbe vételéről. A feladat nem könnyű, de tekintve a tej jelentőségét, alig képzelünk szebb munkát a községi közigazgatásban, mint ennek a nagy horderejű kérdésnek a megoldását. Maga az az ambiczió, hogy egy város olcsó és egészséges tejjel láttassák el, oly tiszteletre méltó, hogy a gondolat megvalósítói nagy elismerésre tarthatnak számot, még az esetben is, ha a vállalkozás nem járna azzal a teljes sikerrel, melyet megérdemel. Azonban a kérdés'hg^ ezzel a részével foglalkozni egyelőre korai dolog lenne. Ma az a lényeges, hogy a tej és egyéb ilyen élelmi czikkek kommunizálása megszűnt akadémikus kérdés lenni, mert ime, egy nagy város vezetősége besegítette a megvalósulás stádiumába. Temesvár tanácsa központi városi tejcsarnokot létesít, maga vesződik a tejtermelőkkel s a tej csarnokban egyelőre húsz fillérért méri a tej literjét. Az elhatározás már csak azért is számottevő, mert a tejmizériával küszködő városok figyelembe felhivatott az uj intézményre. Az ott szerzett tapasztalásokat haszonnal értékesíthetik majd az ország többi városai. Nálunk a tejszükséglet csak tizedrangu kérdés. Csupán azért hoztuk fel a temesvári elhatározást, hogy rámutassunk arra, hogy még egy olyan gazdag városban is a hatóság tartja kötelességének, hogy polgárait olcsó és egészséges táplálékkal lássa el. Ismételjük, hogy Nagykárolyban ez idő szerint semmiféle közélelmezési berendezés nincs. De itt van az alkalom reá, hogy ilyeneket létesítsünk. Nem a saját pénzünkön, mert erre nem telik. Hanem el kell követni mindent, hogy a földmivelésügyi minisztérium által a városok közélelmezés czéljaira felvett 400.000 koronából a vagyontalanságunkkal arányban álló tekintélyes összeget kapjunk. Kérnünk kell, mert: szemérmes koldusnak üres a tarísznyaj a. Az általános drágaság országos baj és azon csakis radikális intézkedésekkel lehet Víziók a börtönben. Irta : Gorkij Maxim. . . . Egyszerre csak valami különös dolog történt. Az ablak elmosódó üvegtáblái kékes, foszforeszkáló fénytől világosodtak meg, mely nőttön-nőtt és tovaterjedt a börtön falain. S ebben a fényben, mely lassanként az egész czellát betöltötte, sürü, fehéres, gomolygó füsthöz hasonlatos felhő lebegett, amelyben emberi szemekre emlékesztető szemecskék sajátságosán rezegtek, villogtak, mintha titokzatos erő mozgatta voina őket. A felhő kavargóit, összefolyt, szétomlott, foszlányokra szakadt, mind átlátszóbb lett, végtelennek és fenyegetőnek tetszett, majd haragos susogás kelt benne. Testemet fagyasztó hidegség és félelem járta át. Aztán egyes foszlányok leváltak s határozottabb alakot öltöttek, körvonalaik tisztábban bontakoztak ki. Lassan kerengtek, mintegy úszva az egész czellát elárasztó kékes fényben. — Micsoda árnyak ezek s honnan jöttek ide ? — kérdem magamtól csodálkozva és rémülten. — Kik vagyunk és honnan jöttünk ? — szólalt meg egy lassú, komoly, hidegen csengő hang. — Gondolkozzál csak egy kicsit. Nem ismersz ránk ? Hallgatagon ráztam fejemet, megtagadva ezekkel az árnyakkal minden ismeretséget. S ezek csak tovább imbolyogtak a levegőben, széles, ritmikus mozdulatokkal, mintha ünnepélyes tánczot lejtenének. A mégmindig meglehetős homályos, átlátszó silhouettek nesztelenül kerengtek, forogtak körülöttem. Egyszerre csak tisztában vált ki közülök egy aggastyán, ki egy öreg, roskatag asszony övébe fogódzkodott. Vakítón csillogó hópelyhek takarták rongyos köntösöket; borzongó hidegség áradt ki belőlük. Tudtam, hogy kik voltak ; de minek jöttek ide? —■ Ránk ismersz-e hát? Nem tudtam, vájjon a künn tomboló vihar hangja szólt-e hozzám, vagy a lelkiismeretemé ; de a hang parancsolóan csendült meg s valósággal leigázott. — Tehát tudod már, kik vagyunk! S a többiek is elbeszéléseid hősei: gyermekek, asz- szonyok, férfiak, akikre szenvedéseket mértél, hogy szórakoztasd olvasóidat. Nyisd ki szemeidet, nézd, elfognak vonulni szemeid előtt s ítéld meg, mily számosak és siralmasak fantáziád szülöttei. S az árnyak rendre ehonultak előttem! Az első pár egy fiatal gyermek s egy kis leányka volt — hasonlók két nagy, hóból formált virághoz; olyan világosságot árasztottak mint a hold fénye. — Ezt a két gyermeket te ölted meg egy ház ablaka alatt, ahol karácsonyfa ragyogott. Emlékszel ? Sóvárgó szemekkel nézték s aztán ott maradtak a havon a hidegtől megdeumedve, megfagyottén. Kis hőseim elvonultak szótlanul s belevesztek a kék fényözönbe. Helyükön egy sápadt, kimerült asszony tűnt föl: ______________________ — Ezt az anyát is te gyötörted meg. — Karácsony estéjén sietett haza falujába gyermekeihez, czipelve a szegényes, mesziről hozott ajándékokat s az utón összerogyott. Rémülten és szánakozva néztem az árnyat. A menet tovább tartott. A könyörtelen hang egyenkint felsorolta szomorúságban fogant hőseimet. Az utolsó, a vak aggastyán, csonttá fagyott rongyaiban, megállt előttem s rám meresztette tágranyilt, üveges szemeit. Szakálla csillogott a zúzmarától, szája körül jégcsapok csüngtek alá. Az öreg asszony arczán a gyermekek mosolya látszott; de ez a mosoly merev volt, bele volt dermedve az arcz megkeményedett, mozdulatlan ránczaiba ... Végre elült a vihar, a kisértethősök eltűntek s csak a sürü, átlátszó felhő gomolygott szemeim előtt. A vízió ott lebegett a levegőben, mintha valami titokzatos jelre várna. S ón is vártam szenvedélyes türelmetlenséggel, összeszedve elgyöngült lelkem minden erejét. — Dehát miért van ez ? — kiáltám végre. — Mit jelentsen ez ? Ekkor fölcsendült újra az a lassú, — komoly, hideg hang. — Felelj te magad a kérdéseidre. Miért írtad le azt a sok szomorúságot?Nem elégedtél meg a létező bajokkal, az élet látható és kézzelfogható szerencsétlenségeivel, hanem még uj kínokat is találsz ki s úgy adod elő az embereknek gyászos fantáziádat, — mintha valóban léteztek volna. Mi czélod van velük ? Ki Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyNagykároly, Könyök-utcza II. hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. fogtechnikus. n ^ a'V* lilirely Hím.
