Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-26 / 43. szám
NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.- " ■ -■ Kfc'egjelenik minden szerdán reggel. - ........ Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A lóhus és a husdrágaság. Eleinte, amikor szerény bátortalansággal megnyílott az első budapesti lóhusmé- szárszék ajtaja, kicsit mosolyogtunk és kicsit megborzongtunk, mert akaratlanul is idült konflisparipákra kellett gondolnunk, amelyek reszketősen, nyomorék lábakkal, majd, hogy mankóval állnak a standon. Azóta tessék körülnézni! Ami kezdetben mosolygásra indító kísérletnek látszott, az ma .hatalmas, virágzó iparaggá erősödött a nyomor jóvoltából. Ezen azonban nincs mit szégyenleni. Amilyen tétovázó lépésekkel telték be lábukat az első vevők a lómészárszékbe, ma olyan természetesnek találják, hogy ne menjenek, mert a szegénység kellemetlen ugyan, de nem megbecstelenítő valami. Biztató kezdetnek elég szép az a statisztika, amely most jelent meg a budapesti lóhusfogyasztásról és a lómészárszékek szaporodásáról. Amit úgy értünk, hogy nem a szegénységnek örülünk, amelynek kétségtelen jele a lóhus nagy meny- nyiségében való fogyasztása, hanem annak, hogy végre is merjük enni azt a húst, amely nem gourmandoknak való, de éhes gyomornak majdnem úgy megteszi a szolgálatot, mint a marhahús. Ez különben tudósok dolga, akik összehasonlíthatják a kétféle hús tápláló erejét, de annyi tény hogy lóhustól nem halt meg még senki, ellenben igen sok ember jóllakott már belőle. íme, virágzik a lóhus-mészárosság ipara a fővárosban, természetes, hogy a munkásosztály szükséglete révén. Pedig a budapesti munkás átlag többet keres, mint a vidéki. A budapesti gyomornál nem finnyásabb a vidéki sem. Csapáskéntnehezedik most az országra, első sorban a szegény emberekre a husdrágaság. Semmi kilátás nincs arra, hogy belátható időn belül olcsóbbá váljék a hús. Erre csak egy mód van : a határoknak az argentínai fagyasztott hús előtt való megnyitása. De agrár állam vagyunk s e szempont által vezéreltetve a gróf Károlyiak és társaik semmi szin alatt sem hajlandók megengedni, hogy argentínai húst hozzanak be az országba. Pedig Argentina nagy, gazdag ország, amely ipari czikkek tekintetében milliárdnyi bevételre szorul. Ha mi beengednénk az ő húsúkat, ők bőséges rekompenzácziókat nyújthatnak, ami ekszportczikkeinek portálása révén. De erről kár is beszélni. Az illetékes körök hallani sem akar erről a módusról. A marhahús ára pedig minden héten emelkedik Nagykárolyban is, J Ami Budapesten sikerült, a lóhussal való kísérlet, miért ne sikerülhetne a vidéken is, miért ne sikerülhetne ami városunkban is ? Akármilyen furcsán is hangzik a ló- husvágatás nálunk is sikerrel kecsegtet. Párisban a kommün alkalmával patkány- húst ettek az emberek. Szükség törvényt bont. A szükség pedig itt van. A marhahús ma már nem a szegény embernek való, mert nem tudja megfizetni. Ugyanígy vagyunk a sertéshússal is. A lóhus ha megszokják s leküzdik az előítéleteket, egész becsületes eleimi cziklt, nemkevésbé tápláló, mint a marhahús. Mért ne adnánk módot nálunk is a szegényebb néposztálynak, hogy olcsó lóhushoz jusson. ? Ajánljuk az eszmét illetékes köreink figyelmébe. Ami a világ minden nagy városban oly jól bevált, nem lehet az tossz nálunk sem — Bodóné. A helybeli néppárti újság saját külön Bodónéja is mást beszél, mikor a bor árát kérik. A szatmármegyei klerikális veszedelemről irt múlt heti vezető czikkünkre reflektálva, furcsának mondja, hogy most a klerikálismus terjeszkedését tartjuk Szatmár- megyére veszedelmesnek, holott máskor az ezerholdasok politikája ellen irtunk. Igaza van. Irtuk ezt. Egyebet is,, mást is, oly igaz az egyik, mint igaz a másik. És ezután is fogjuk irni. A kastélyt és a paplakot okozzuk a tömeg- nyomoruságért. Mind a kettőt, de nagyobb részben a paplakot. A nagykárolyi Törvényszék ügye. Küldöttség a képviselöházhoz. A nagykárolyi Törvényszék visszaállítása, illetőleg uj Törvényszék létesítése érdekében a súlyos érvek egész tárházát hordották már össze, amely érvek kétségtelenné teszik, hogy Nagykároly város e tekintetbeni törekvései úgy tradiczionális, mint igazságszolgáltatási szempontból méltányosak és jogosultak. Árverésen. Első tétel: egy ócska fringia. Csorbult. Egy forint a becsértéke. Harsány hangon szól a kikiáltó : „Itt van a tárgy, ki ad többet érte? I“ Kézről-kézre jár a rozsdás jószág És mosolyog a hyena-sereg: „Szép gescheit 1 Adok érte tiz krajczárt, Megörvend neki a Dolfi gyerek“. „Húszat adok s én leszek vevője, Hadd csüngjön otthon konyhámnak falán; Ha ezt meglátja a feleségem, Egy kissé respektálni fog talán“. De az alperes ősz, öreg ember, Bár büszke fenség ragyog szemében, Könyörög, kezeit összetéve: „Jó uraim! ezt hagyják meg nékem. Ne vegyék el legszentebb kincsem is, Mert ez a kard az életem fele . . . Mondhatatlan drága, dicső emlék: A szabadságért küzdöttem vele! \ A harczmezején villogott kezembe. Midőn hajam még hollószinü volt. Valahányszor lesújtottam véle, Mindannyiszor egy ellen maradt holt. ■ „Színházba való érzelgős beszéd. Nyugdijt kap, ha küzdött a hazáért. EÍső a gscheft . . .“ És a rozsdás kardot Megveszik ogy fényes koronáért. S aztán mintha mi sem történt volna, Nem gondol reá többé senki sem ; Pereg a dob . . s tovább árvereznek . . . Csak az öreg zokog keservesen. Rósenfeld Zsigmond. Nők a tudományos és művészi pályákon. * Alig múlik nap, hogy ne hallanánk hirt a feminista hölgyek valamely agitácziós gyűléséről. S el kell ismernünk, hogy szívósan és ügyesen szervezik mozgalmukat s tudják azt, mivel nyerhetik meg legbiztosabban a magyar közönséget. A leghatásosabb eszköz e czélra külföldi hírességek ide hívása, mert közönségünk még mindig olyan, hogy külföldi tekintélyek jobban imponálnak neki, mint az idevalók. Az elenyésző kisebbségben levő feminista nőkkel szemben a magyar nők túlnyomó többsége nem gyülésezik, nem agitál, nem biv ide idegen tekintélyekét, egyáltalán nem fejt ki ellenmozgalmat és igy könnyen az a látszat támad, mintha a magyar nőmozgalom egészen feminista jellegű lenne. Mondanunk sem kell tán, hogy ennek még súlyos következményei lehetnek. E következmények közül ez alkalommal csak egyre akarjuk a szülők figyelmét felhívni. Ez a legidőszerűbb, mert máris nagyban érezhető. Felserdült leányaink ezerszámra tódulnak az úgynevezett tudományos és művészi pályákra.” Nemcsak azokat az iskolákat végzik el, amelyekben műveltséget szerezhetnek, hanem tovább tanulva, a legkülönbözőbb szakbeli okleveleket szerzik. Midőn aztán az oklevelek birtokába jutottak, tudásuknak és képesítésüknek alig vehetik hasznát. Nagyrészük visszakerül a szülői házba, s ugyanott kezdi a dolgát, ahol a felsőbb szakintézetekbe való lépés előtt kezdhette volna, t. i. várja a jó szerencsét, illetve a vőlegényt. A különbség a múlthoz képest csak az, hogy az okleveles hölgyek a szerencse-vásárt több év terhével gyarapodva kezdik, vagyis már-már elvirult állapotban. Helyzetük kellemetlenségét is erősebben érzik s már alig képesek az otthon való várakozásba beleszokni. Ezer ilyen okleveles kisasszony közül — ha sokat mondunk — legfölebb száz jut valamely alkalmazáshoz. A többi Kilenczszáz vagy úgy él tovább otthon, mintha nem végzett volna szakiskolákat, vagy férjhez megy. Ha már most az ügyet a szülők szempontjából tekintjük, a következő számvetést állapítjuk meg, természetesen csak úgy nagyjából. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint; arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. fgaíi műterein. Nagykároly, Könyök-utcza II. LáSZlí ]» foatechnikus.
