Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-07 / 36. szám

NA GYKÁROLY kiosztva. A támadás minden alapot nélkülöz. A katasztrófa rögtöni segélyre utalt áldozatairól közvetlen a szerencsétlenség után történt meg­felelő gondoskodás. A végleges segélykiosztáá eddig azért nem történhetett, mert a a beje­lentett adományok nagyobb része csak mosta­nában érkezett meg és ezek hiányában a mél­tányos és egyenlő elosztás megvolt nehezítve. A nagy körültekintést igénylő előmunkálatok azonban már betek óta folyamatban vannak és a végleges segélykiosztás e hó végén fog eszközöltetni. Vármegyei közigazgatás. — Szatmármegye a múlt hóban. Szatmár- megye közigazgatási bizottsága szeptember hó 9-én, d. e. 10 órakor Nagykárolyban ülést tart. — A megyei virilisták névjegyzéke. A tör­vény értelmében a megyei viririlisták ideiglenes névsorát még a jövő hóban össze kell állítani a megyei igazoló választmánynak. Az alispáni hivatal e tekintetben ideje korán intézkedett is s most érkeznek be az egyes városokból, községekből a hivatalos adatok, amelyek alap­ján összeállították az ideiglenes névjegyzékét. Ezt felülbírálja az igazoló választmány s a jövő hó végén 30 napi közszemlére lesz kitéve. Szatmármegye hódoló felirata a királyhoz. Két botrányosan 6gy ügvédjelölt összetákolt kör- stilus gyakorlata, mondatból áll Szatmárvármegye közönsége legutóbb tar­tott törvényliatóságj bizottságának közgyűlése elhatározta, hogy 0 császári és apostoli királyi Felségét — születésének 80-adik évfordulója alkalmából-hódoló felirattal üdvözli. A felirat megszerkesztésével az alispánt bizta meg. A felirat nagysokára elkészült. Hangzik pedig emigyen: Ö Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk ! Szatmárvármegye törvényhatóságának köz­gyűlése határozatából kifolyólag tolmácsolom vármegyénk közönsége hódolatát Felséged előtt, születése 80-ik évfordulója alkalmából. Szatmárvármegye, mint szervezeténél fogva ezer éves alkotmányunk egyik utolsó rangú biztositéka, szivét teszi le Apostoli királya több nemzettől támogatott trónja, mint ősi alkot­mányunk legelső és legfőbb védbástyája elé, hogy ebből is sugározzák felé az ország egy része bizalmának és szeretetének melege, megerősítendő Királya szeretetét és bizalmát is magyar nemzetében, mely ezer éven át hü oltalmazója volt a Királyi Trónnak, melyet szabad akaratból, közjogi érzületének természetes folyamányaként helyezett önmaga felé s a melyeben minden időben alkotmá­nyos élete létének erejét, föltételét látta. Fogadja Királyi Felséged Szatmárvár­megye szivének állampolgári öntudatából fa­kadó eme hódoló megnyilatkozását kegyesen s alkotmányos érzülete, melyről félszázados ural­kodása tanúskodik, viszonozza magyar népe mindenfelől megnyilvánult ragaszkodását azzal, hogy Istentől eredő bölcsességével és országa alkotmányának megszilárdításával erősítse meg a homlokát övező szent koronát, hogy ebben a magyar nemzet s többi népei is megerősödve, a magyar Trónt, mint Feleséged uralkodó há­zának megdönthetetlen várát egy újabb ezred év után is Feleségedet áldva vehessék körül. Kelt Nagykárolyban, 1910. s‘,b. Szatmárvármegye közönsége megbízásá­ból Ilosvay, alispán. Ezt a botrányosan összeeszkábált és Szatmármegyére szégyent hozó „Írásművet“ nem az alispán fogalmazta. Előttünk érthetet Jen okból, egy helybeli ügyvédjelölttel csinál tatta meg. Szeptember. Szeptember van, a levelek Csendes zizegéssel hullnak! Három uj pénzintézetek Nagy serényen alakulnak. A virágok hervadoznak S üres már a fecskefészek, fim teremnek direktorok És röpködnek az ügyészek. A sok tőkés részvényt jegyez, A munkába majd megkergül És a kölcsönvevők sánta Kamatlába tánczra perdül. Városi ügyek. A képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly város képviselőtestülete va­sárnap délelőtt tartotta meg rendes őszi köz­gyűlését. A napirendből a város jövő évi költség­vetése és a városi rendőrségi teendőknek csendőrséggel leendő ellátásának ügye emelkedik ki. A tanácsi, illetve a jog- és pénzügyi bizott­sági javaslatokat minden vita nélkül fogadták el. A Lözségi pótadó a jövő évben 98% lesz. A képviselőtestület elvileg kimondotta, hogy a rendőrségi szolgálatnak a m. kir. csen­dőrséggel való ellátását óhajtja. Polgármester bejelentette, hogy a borital- és busfogyasztási adó megváltásáért a város a jövő bárom évre az eddigi összegnél évenkint négy ezer koronával többet tartozik fizetni. A közgyűlésről — mely alig egy óra alatt nyert befejezést — részletes tudósításunk a következő: Ő császári és apostoli királyi Felsége, születése nyolczvanadik évfordulója alkalmából az ország minden részéből kifejezett szerencse- kivánatokért — legmagasabb köszönő kéziratá­nak kihirdetése, tudomásul vétetett. A városi hatóság kezelése alatt álló pénzek, valamint a városi gyámpénztár pénzkészlete gyümölcsöző kezelés végett öt helybeli pénz­intézetbe rendeltetett elhelyezni. A közgyűlés megbízta Debreczeni István polgármestert, hogy a Korparéten felállítandó állami elemi iskola elhelyezése czéljára 600 korona vételárért egy katasztrális hóid földet vásárolhasson. Megáilapittatott az 1911. évi házi-pénztári és a községi közmunkára vonatkozó költség- vetés, amely szerint a jövő évi községi pótadó az állami adó 98 százalékát teszi. Lőbl Jakab városi állatorvos fizetése vég­legesen évi 2000 koronában lett megállapítva. Kimondotta a közgyűlés, hogy jövőben a városi állatorvosi állás a következőleg lesz dotálva : az első négy évben 1400 kor., a második négy évben 1600 kor. és nyolcz év után 1800 korona. Ezzel szemben a husszemle dijak a várost fog­ják illetni. A rendőri szolgálatnak a m. kir. csendőr­séggel leendő ellátására vonatkozólag tett elő­terjesztés folytán a képviselőtestület megbízta a tanácsot, hogy a tárgyalásokat tegye folya­matba és a feltételek megállapítása végett a m. kir. belügyminiszterhez kérvényt intézzen. A nagykárolyi önkéntes tűzoltó-egylet ré­szére évi 8Ó0 korona segély szavaztatott meg. A Könyök-utczának kövesuttal leendő ellátása s a Kölcsey-utczán kövezet vízlevezető árok létesítésére vonatkozó előterjesztés érdemi tárgyalása egy későbbi közgyűlés idejére ha- lasztatott. A községi választók névjegyzékének ösz- szeállitására bizottsági elnökül Dr. Kovács Dezső, tagokul Csipkés András, Fürth Ferencz, Lukácsovits János, Vida Sándor, jegyzőül pe­dig Néma Gusztáv közigazgatási jegyző és tanácsnok lettek megválasztva. vább szaladna a fején. Képzelheti, hogy kava­rogna, zúgna, rázódnék a feje. És milyen ne­héz lenne a maga agyvelejének a maga 85 kilós termetét czipelni. No lássa, ilyeneket érzek én. De ez még semmi. Ráadásul az ember csupa tűz. Forró, égő, lángoló tűz. Tűz az egész feje, tüdeje, mája, szive egész belső része. Ha haza­megyek, sohasem fogok húst sütni. Az iszo­nyatos, mikor a húsa perzselődik, sül az em­bernek. Pfuj, én érzem a szagát is. Maga nem érzi doktor ? Az asszony nyögve vonszolta föl magát a földről. Mosolyogva szólt és rettenetes volt megélesedett vonásainak torzmosolya. — Mégis szemtelenség maguktól, doktor, hogy az embernek egy tisztességes széket sem adnak. Különben utálom ezt a piros-csikos le- bernyeget is a testemen ... De nem, hát ne menjen még. Hisz nem erről akartam én be­szélni. Az én esetemről. Elmondom magának. Na üljön ide. Vagy már nem érdemes én mel­lém ülni. Mi ? Ugy-e én már egy cseppet sem vagyok szép asszony ? Finom mosoly suhant át pergamentszerü arczán. Egy pillatra mint ködből, értelmesen villant ki két fekete szeme. Most megint az ágy szélére ült. — Ide mellém doktor . . . Szép ember volt nagyon. Zoltánnak hívták. Már bárom éves asszony voltam. És szerettem az uram. Nem voltam sohasem szenvedélyes. Inkább utáltam magukat. Mindjg falt a szemével. És én szerettem az uram. És mégis . . . Most már az ágya koronájára ült keresztbe. Nyáron volt. Homályos volt a szobában. Majdnem sötét ... Az uram bent volt a patikában. Mink csak ketten voltunk. Egyszerre csak megbarapptt. A vállamat. Ép ott, ahol az uram szokott. Én nem tudom, hogy történt, de én bűnbe estem . . . Az utolsó szavai alatt leugrott a földre. Most már szaladgált és úgy beszélt. Pedig csak a csengőt kellett volna meg­nyomni és rohant volna be a cselédség, j^s anya lettem. Ezután anya. Addig térden állva imádkoztam egy gyerekért az éghez, most meg rettegtem, ha rá gondoltam. Az uram,,az száz­szor megimádott érte mindennap. Én meg olyankor forró hideget éreztem minden tagomé ban. Ezer kén köves ördög tánczolt a lelkem­ben, mikor először megmozdult bennem az a gyerek. Sokszor megnyugodtam egy kissé. Hisz nem tudja meg soha senki . . . Hisz azt csak én tudom Az az átkozott nem fog elárulni. De hátha . . . Hátha . . . Szemei vadul kezdtek szikrázni, megra­gadta az orvos mellén a ruhát és megrázta minden szavánál . . . — Mint villám hasított belém, hátha őrá fog hasonlítani. Nem tudtam többet megnyu­godni. Féltem Ott fog előttem állani mindig. Juj! Eszembe fogja jutattni mindig azt a dé­lutánt. Mennél inkább közeledett a szent csuda, mikor az élőből élet ered, annál jobban imá­dott az uram. Én meg annál jobban irtóztam magamtól. Majd belebolondultam abba a gon­dolatba, hogy ez az ember csókolni, ölelni fogja ezt a gyereket. Aztán egy este . . . Már csak nyolcz hét volt hátra. Elővette a holmiját. Ráborult a pi­czi kis ingekre és csókolta. Lerogyott elibem és sirt a boldogságtól, mig kimondta: Meglásd fiú lesz. Én érzem . . . Most már huzgálta magával az orvost. Föl és alá rohant és úgy czipelte magával. — Nem bírtam ki. Otthagytam és széde- legve mentem ki a másik szobába. Hányinger fogott el az irtózattól. Az egész bensőm kava­rogni kezdett. Nem, az az átokban fogamzott magzat nem születhetik meg. És még hozzá fiú legyen. Juj, de szörnyű. Nem, ez nem lehet. Tudja mit csináltam. Jöjjön közelébb. Maga mellé vonszolta, száját a füléhez tette és egész testében meg-megrázkódva, megcsukió térdekkel suttogta: — Megöltem. Tudja. Már rég készen volt minden hozzá. Megöltem. Hát tehettem e más­kép ? Hát nem volt igazságom ? Aztán az uram... Aztán az uram meggyülölt. Otthagyott. Azt mondta, utál. .. Azt mondta utál.. . Megvet. .. Gyűlöl... Engem ... Doktor... Hallja ... hogy miért tettem. Mit mondtam volna... Azt — mondta ... azt mondta .. . Tombolt, dühöngött.. . Ajkát véresre marta... Ledobta magát a földre és vonaglott a zokogástól: — Gyula, Gyula. Jöjj hozzám. Megvallok most mindent... Ó hogy hagyhatsz itt engem ? Hisz tehettem másképp ?... Doktor.. . Két ápoló lépett be. Felemelték és lekap­csolták az ágyára... H. Szederkényi Anna.

Next

/
Thumbnails
Contents