Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-07 / 36. szám
Nagykároly, 1910. szeptember 7. 36. szám. 7 ü-*# óa"' ■ Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ - Megjelenik minden szerdán reggel. •: Felelős szerkesztő és laptulaj donos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „nyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk viss A hirdetések köztéri dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el A pénzügyminiszter — egy meg nem erősített híradás szerint — iendeletet adott ki, amely szerint mindazok, akik az exlex ideje alatt adójukat meg nem fizették, az elmulasztott összeg és idő után késedelmi kamatot tartoznak fizetni. A pénzügyminiszter ugyanis úgy értelmezi az exlexet, hogy mivel a képviselőház nem tiltotta el az adófizetést,hát mindenkinek joga lett volna az adóját befizetni. Ez a rendelet, ha valóság, a kincstár érdekeiért erős sérelmet követ el a polgárokon. Bizonyos, hogy az exlex, az egyéb károkon kivül, amelyeket a vállalkozások szünetelése, az elmaradt, vagy eltolódott állami munkálatok és a politikai élet bizonytalanságának más hatásai által okozott, a be nem fizetett adók kamatveszteségében is nagy űrt hasitolt az állam háztartásán. A koalíció bünkrónikajának egyik legsúlyosabb pontja ez. De a koaliczió vétkeiért a polgárságot büntetni nem lehet. Igaz, hogy mindenki, aki teljes józansággal nézte a helyzetet, adóját önként is befizette, tudván, hogy azt utóbb csak be kell fizetni. Ilyenek voltak sokan s konstatálható volt, hogy a most bezárult exlex idején sokkal nagyobb volt az önként befizetett adó összege, mint a múltkori tör- vényenkivül való állapot idején. De nem csodálható, hogy Magyarországon az adózást az emberek túlnyomó része olyan kötelességnek tekinti, melynek csak akkor tesz eleget, ha a kényszert fenyegető jelekben érzi is. Ehhez szoktatták ; s ha e nélkül elmaradt az adó lerovásával, a hiba kisebb részben az övé; az igazi hibások azok, akiknek léha eljárása, könnyelmű cselekvése komoly ok nélkül elvette ennek a kényszer alkalmazásának lehetőségét. Még az se lehet indoka az exlexadó késedelmi kamatának, hogy az exlex fölidézéstől, az exlexben való adószünetelésétől elvegyék a kedvet. Mert ha a törvényben megadták a módot arra. hogy exlex lehessen, hogy törvényhozási felhatalmazás nélkül adót ne lehessen behajtani, — akkor a törvény alkotói bizonyára kellő bölcsességgel gondoltak arra, hogy eme lehetőségre szükség is talál lenni. Igaz hogy a koaliczió igazi ok nélkül, fölöslegesen és bűnösen idézte fel az exlexet, s igaz, hogy az exlexet csak igen komoly, a nemzet életebe vágó körülmények tehetik indokolttá. De az állam jelenlegi törvényei mellett kimondani, vagy odatörekedni, hogy exlex ezután soha ne is lehessen, hogy arra talán ne is gondoljunk; mégsem szabad. Azért, mert a koaliczió hebehurgyán kapta kezébe ezt a fegyvert, a parlament kivételes harczi eszközét, azért ezt a fegyvert nem lehet megsemmisíteni. Elhisszük, hogy az adó elmaradt kamata érzékeny vesztessége az államháztartásnak, amelyet csak a késedelmi kamat pótolhatna. De a polgárságot, a mely országszerte nyög a drágaságnak ezerfelől szúró tövisei alatt, nem szabad ezzel a váratlan és bizonyára igazságtalan teherrel sújtani. Az exlex-adó elmaradt kamata szintén elemi csapás által okozott kár, annak az elemi csapásnak kára, amely gyarországot a koaliczióval látogatta me'f* De ezért a csapásért nem lehet a nemzeten kártérítést követelni, amely azért nem vállalt szavatosságot. Igaz, hogy ő adott, a meggondolatlanság- hevületében hatalmat a koaliczió kezébe : de már akkor, mikor ez a törvényen kívüli állapotban garázdálkodott, nem vállalt közösséget a cselekedeteivel. A választás Ítéletével mutatta ezt meg. Az uj kormány, amelynek igaz, nehéz feladata lett, hogy a koaliczió által okozott károkat az országra nezve minél kevésbé tegye érezhetővé, — ne akarja annak emlékét maradandóvá tenni az által, hogy a késedelmi kamat behajtásával az adózók helyzetét megnehezítse. — Jeremiádák. A „Szatmárvármegye“ keservesen panaszkodik amiatt, hogy az építés alatt álló Nagykároly-érendrédi köves ut még nem készült el. A halasztás oka az, hogy a teremiek küldöttséggel járultak a miniszter elé, azért, hogy a gőzgéppel való kőszállitást tiltsa meg, Most tehát a vállalkozó csak nagy késedelemmel tudja a kőszállitást eszközölni. Azt mondja a nevezett újság, hogy a teremiek ezen eljárása nemcsak öt járási község, hanem Nagykároly városnak is rovására van. Tökéletesen igaz és jogosult a „Szatmárvármegye“ panasza. Azt azonban elhatlgatfaphogy a" teremlek küldöttségét az általa agyondicsért Gróf Károlyi József vezette a miniszter elé és az útvonal gyors kiépítését gátló intézkedést ő vitte keresztül a miniszternél. Ez Gr. Károlyi Józsefnek a kerületre vonatkozó első ténye és ime,ezzel is ártott nemcsak öt keriiletebeli községnek, de Nagykároly városnak is. — Rágódás az ököritói ügyön. Egy fővárosi esti lap a múlt hét folyamán heves támadást intézett Szatmárvármegye vezetősége ellen amiatt hogy az ököritói segélyek nincsenek még Kérdés* Irta: Komjáthy Jenő. Mondjátok óh, hogy van-e dusabb És van-e mégis nyomorultabb E koldus-gazdag földtekén Miként az álmok fejedelme, A vágyak óriása, én ? Vágyak s remények légióin Korlátlan ur s alattvalói Az álmok ragyogó hada, A gondolatok milliárdja, Az eszmék fényes csapata. De kincseit mind széjjelosztja, § ő jár mezítelen, kifosztva, Álmok fölött korlátlan ur; Örök magányban, mély borúban Jár nesztelen, látatlanul. Nem ismeri a nép királyát, Ki rejtve fut be büszke pályát, Hatalmas ismerelen ő; *Ez a költemény a 12 esztendővel a halála után felfedezett és oly híressé vált költő hagyatékából való. Arany János óta nagyobb költője nem volt a magyarnak A mai modernek a „holnaposok“ és „nyugatosok“ a Komjáthy Jenő által mutatott utón haladnak. Az itt bemutatott költemény megrázó önvallomása a lánglelkü poétának. Nem ismeri még önmagát sem A láthatatlan szervező. Ki vagy te, óh nyomom fenség Börtönbe’ sinlő végtelenség, Te pont, melynek határa nincs, S minek mélyéből egy világ biralma Ragyogva kél, ha egyet intsz ? Ki vagy te, óh királyi koldus, Ki enyhülést hiába koldulsz Örökvaló szerelmedért ? 1 Mi haszna dús, mi haszna minden, Ha senki, senki meg nem ért ? 1 Hiába nézek önmagamba, A lelki szem a lelki napba Sokáig nézve megvakul. Lélek se képes elviselni A szörnyű fényt bántatlanul.Mondjátok óh, hogy van-e dusabb És van-e mégis nyomorultabb“ E koldus-gazdag földtekén, Miként az álmok fejedelme, A vágyak óriása, én ? Fehér bűn. — Doktor ide üljön. Hallgasson rám. Maga azt hiszi, hogy én őrült vagyok. Ez hazugság. Én teljesen józan vagyok. A beteg- asszony felkelt ágya széléről és a czella ablakához állt. — Ne nézzen rám olyan szemekkel, mintha nem is élő ember volnék, csak egy érdekes médium, akit tanulmányozni lehet. Értsen meg, én teljesen eszemnél vagyok. Nézze megolvasom a kabátján a gombokat. Hét van rajta. Föltartom három ujjam. Hiszi már, hogy józan vagyok ? A beteg eljött az ablaktól és lekuporodott a földre. Hogy legyek nyugodt, azt mondja. Ha maga nekem ezt meri mondani, akkor maga van megbolondulva. Maguk doktorok úgy tekintik a paczienst, mintha annak egyáltalán nem is lennének idegei és érző szervei. Hogy én legyek nyugodt Maga azt hiszi, hogy én őrült vagyok? Akkor, hogy mer nekem ilyesmit mondani? Hát mit gondol maga, csak úgy a puszta gyönyörűségtől megbolondulnak az emberek ? Doktor, maga azt el sem tudja képzelni, mi az mikor egy emberi lélek felfordul. Tudja, az olyan, mintha magát megfognák és a két lábánál fogva fölfelé húznák. Aztán maga toNagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... Az este ei fiii. teli leni fogtechnikus.