Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-06-15 / 12. szám
Nagykároly, 1909. junius 15 IV. évfolyam. — 12. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak : Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Egyes számok nem adatnak el. Megjelenik minden 1-én és lS-én. Felelés szerkesztő és laptnlajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. i____________________________________ HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Hyiittér“ soa 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. A Nagykároly folyó évi szeptember elsejétől hezdő- döleg ismét havonként négyszer, minden szerdni napon fog megjelenni. Akik eddig még nem voltak a Nagykároly előfizetői és szeptember 1-től az év végéig járó előfizetési dijat (2 korona 00 fillér!) már most beküldik, azoknak szetember 1-ig teljesen díjtalanul küldjük meg lapunkat. Az előfizetési ár marad a régi . Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Egves példányok nem adatnak el. A Nagykároly az igazság hirdetője. Szembeszáll azon' töméntelen hazugsággal, amely Magyarország közéletét megmételyezi. A Nagykároly a közélet tisztességéért harczol, szemben a politikai szerencselovagok undorító vásári zajával. A Nagykároly bátor, tántoríthatatlan védője a polgárságnak, az elnyomott, letiport, nyomorban és tudatlanságban sínylődő népnek. A nép jogait elsikkasztani akaró klerikális-feudális klikkel szemben minden erejével küzd az általános titkos községenkénti választójogért. A Nagykároly síkra száll azért, hogy ezt az országot öntudatos müveit nép lakja: követeli tehát és kitartóan fog harczolni az ingyenes állami népoktatásért, a népszabadságért, a sajtó- szabadságért. A Nagykároly küzd a becsületes, pártatlan állami közigazgatásért. És erejéhez képest ostromolja a középkori szellem védőbástyáját, a megyei közigazgatást. A Nagykároly fegyvere: az igazság, pajzsa: az igazság öntudata. A Nagykároly hü tükre a Szatmármegye és Nagykároly város eseményeinek. A Nagykárolyt senki sem tudja megfélemlíteni, senki se tudja befolyásolni Független pau- sáléktól. állami szubvenczióktól. Amit mond és ir, a meggyőződés, az igazság szava. Küzdelmének fáradalmai, keserűségei neki jutnak osztályrészül. a győzelem gyümölcse az egész népnek osztályrésze lészen. A Nagykároly a polgárságnak, a népnek lapja, erős fegyver, egy demokratikus, szabad, erős Magyarország kiküzdésére. Felhívunk minden öntudatos polgárt a Nagykároly lelkes támogatására. A Nagykároly szerkesztősége és kiadóhivatala Nagykárolyban, Szőlő-utca 4. TAR CZ A. Megbékülés. Gyere, én édes kis nyíló virágom : Csittitsd le csókjaimmal lelkemet, Annyit kell tűrni ezen a világon, Nem birom egyedül, nem, nem, már látom, Hadd legyek veled. Csókod megbékít, kiengesztel engem, A lázongásom lassan elpihen, S újra bízom, hiszek az emberekben, S bárha annyiszor a zsákmányuk lettem, Yan, van még hitem. — Nézd, búcsúzik a nap. Száll-száll az alkony, Piros rózsák égnek az ablakon. Csókold meg utoljára ma az arczom. Es aztán alszom, felejtek és alszom, Tán jobb lesz majd a holnapom... Peterdi Andor. A manifesztum. Arra vállalkoztak, hogy a szolgaság birodalmából kivezetnek bennünket az Ígéret földjére. És hova jutottunk ? A legundoritóbb mocsárba, melynek szennyes hullámai már-már összecsapni készülnek fejeink fölött. Arra vállalkoztak, hogy leveszik rólunk a súlyos, rozsdás bilincseket. És mit tettek ? A bilincseket még jobban megszorították rajtunk és kősziklákhoz kovácsolták őket, hogy megmozdulni se tudjunk. A földet, melyet mindenkor a mi piros vérünk tett termékenynyé, minden tartozékával együtt eladták Ausztriának. De a vevő tényleges birtokába csak' öszszel fogják átadni. Az idei termést, melyet mi vetettünk még, ök akarják learatni; a szőlőtökét, melyet mi kapáltunk: ök akarják leszüretelni. Megváltóinknak hirdették magukat és árulóinkká lettek. Az adott szó szentségét nem ismerik. Amire tegnap cigányos esküvéssel fogadkoztak, azt ma szemérmetlenül letagadják! Hogy becstelen, népcsalásra alapított hatalmukat ideig-órákig meghosszabbíthassák: nincs az a gyalázatosság, amitől visszariadnának. Hónapok óta halálos ágyon feküsznek ; azonban egyáltalában nem akarnak meghalni. Éppen úgy ragaszkodnak .az élethez, mint bitorolt, árulással szerzett hatalmukhoz. Hogy újabb cselfogásokat fundálhassanak ki, most azt hirdetik, hogy majd csak ősszel, levelek hullása, daru távozása idején lesznek szívesek a poklok mélységes fenekére távozni. Hát jó. Ennyi ideig még várhat a nép. Nem létezik az olyan szalmával megterhelt szekér, amelyre még egy szál szalma rá ne férne. A nyomorúságok halmazával megterhelt nép se fog összeroskadni őszig. És ezért most már nevetjük a haldoklók háborús készülődéseit, ami arra való, hogy újabb harácsolási alkalom nyíljék számukra. Mert háborút hirdetnek! Nem véres kardot hordoztatnak körül az országban, hanem Kossuth Ferencz manifesztumot fog intézni a néphez. Még nem tudjuk, hogy mi lesz abban a manifesztumban megírva. A fővárosi lapok híradásai erre vonatkozólag eltérnek egymástól. Nem is vagyunk kiváncsiak rá. Az A jó tett. A kis Jolande bárónő — beczéző néven csak Rose-Bébé-nek hívták — úszott a boldogságban : Sir Clarence, az amerikai milliárdos elfogadta a meghívást legközelebbi ebédjére. S nagy előkészületeket tett ez ebédre. Hírét költötte barátai körében, hogy a hires, zárkózott pénzfejedelem jelen lesz s ezek persze siettek nagy számban megjelenni. Gyémántok csillogtak a ragyogó, szép asszony nyakán, virágillat úszott a légben. A hangulat a lehető legsikerültebb volt. A kis bárónő, akinek a jobbján ült a milliárdos, kipirult arccal, boldogan csacsogott. S a férje, a báró, a desszert felé, úgy érezte, hogy felesége most rögtön elköveti ama merész csiny- jei egyikét, amelyekért a társaságban „enfant terrible“-nak nevezték. Csakugyan ! Míg hires vendégük mindent elkövetett, hogy feledje és feledtesse a Mammon kincseit, melyek hírességét képezték, a kis bolond vendégei előtt éppen erről az oldaláról óhajtotta ragyogtatni a pénzfejedelmet s most arra kérte, mondja el nekik ő — akit bizonnyal a világ minden oldaláról elhalmoznak kérésekkel — mondja el, melyik hasonló esetben gyakorolta a legnagyobb bőkezűséget. se izgat bennünket, hogy Kossuth Ferencz sajátkezüleg fogja megszerkeszteni. Azonban akármi lesz légyen a kiáltvány tartalma, egy jó tanácsot adunk kibocsáj- tójának. Ha azt akarják, hogy a nép hasznát vegye a manifesztumnak: nyomassák puha papirosra. Mert egyik régi népdalunk a ke- serülapu használatát czélszerütlennek bizonyítja. Vármegyei közgyűlés. Szat már vármegye törvényhatósági bizottsága julius hó 1-én d. e. 11 órakor Nagykárolyban rendkívüli közgyűlést fog tartani. A tiltakozó ,,nagy-gyülés“ és a nagykárolyi függetlenségi párt. A hatalomra éhes bankjinglik a Bodóné ismert politikáját követik. Mást beszélnek, mikor a bor árát kérik tőlük. A nép az általános választói jogot kéri tőlük, amire kötelezettséget vállaltak s ők a banksvind- livel hozakodnak elő, amely most időszerűtlen. Összecsőditettek Pestre körülbelül ezer embert és ezt nevetséges nagyzási mániájukban „nemzetgyűlésinek nevezték ki. Hogy milyen volt ez a „nemzetgyűlés“• kitűnik az alábbiakból. A nagykárolyi választókéi-, függetlenségi és 48-as pártjából össze-vissza Papp Béla képviselőn kívül hat ember vett részt. Ezek közül csapán egy utazott fel pusztán a gyűlés kedvéért a többi öt csak azért vett részt a gyűlésen, mert éppen véletlenül Budapesten volt. íme : Nagy Elek azért volt Pesten, hogy a dalárda részére egy tenoristát szerződtessen; Sternberg Sándor a leányánál volt látogatóban; Kinczler Frigyes asztalosmester furniert ment vásárolni; Rácz György czipész a Rókus-kórházban fekvő beteg fiához ment fel; Záreczki Géza kenyérsütő és sertéshizlaló kilencz darab disznót szállított a fővárosba. Egyedül Adler Adolf dr. utazott fel a gyűlés kedvéért, de ez részéről nem áldozat, mert hiszen vasúti szabadjegye van. Vadászkiállitás. Bécsben a jövő évben nemzetközi vadászkiállitás lesz. A magyar földművelési ügyvivő minister ez alkalomból leiratot intézett Szatmárvármegye közönségéhez, hogy vegyen részt ezen a kiállításon és különösen a vadorzás módjait és eszközeit mutassa be. Igazán honmentő hősökhöz, koalicziós hazafiakhoz illő pompás gondolat, hogy különösen a vadorzás és lopás mezejéről akarja bemutatni a külföldnek az országot. Pártértekezlet. A nagykárolyi polgári radikális-párt vezetősége szombaton délután értekezletet tartott, a melyen elhatározta, hogy tekintettel a folyamatban lévő politikai válságra és a képviselőháznak küszöbön lévő feloszlatására, a legközelebbi országgyűlési képviselő-választáshoz szükséges előkészületeket a jövő hó folyamán megkezdi. — A legnagyobb bőkezűséget beszélje el, amelyet életében elkövetett. A báró észrevette, hogy hires vendége komoly arcán felhő fut át, de hiába kezdte más mederbe terelni a beszédet, a kis bárónő újra kezdte : — Mondja el. Sir Clarence, a legnagyobb jót, amit életében tett. Barátait mulattatta kis ügyetlensége és nem ellenkeztek. Végre Sir Clarence félig mosolyogva, félig szigorúan igy felelt e kissé erőszakos unszolásra : — Jól van, bárónő ! Hogy önnek örömet szerezzek, elmondom a legnagyobb jótettet, melyet életemben elkövettem. A háziasszony kacagott örömében, rózsás arca, csillogó szemei ezt jelezték : — Most olyasmit hallunk, amit eddig még soha. Képzelhetitek, minő számok szerepelnek egy pénzfejedelem legnagyobb jótettében. Mindenki élénken figyelt, a hölgyek hátrahajtották a szék támlájára bájos fejecskéiket s félig lehunyt pillákkal hallgatták a milliárdos szavait. — Néhány év előtt — kezdé Sir Clarence a háziasszony felé fordulva — egy bizonyos Mahu- tot halálra ítéltek. Elmúlt két hónap és a legfelsőbb itélőszék elutasította kegyelmi kérvényét.
