Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-02-01 / 3. szám
Nagykároly, 1909. február 1. IV. évfolyam. y szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlö-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Egyes számok nem adatnak el. Megjelenik minden 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Hyilttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. flz argonauták, a nép és vasúti iizletvezetőség. A megtorlás ethikai felfogásáról két nagy mondás maradt reánk. Az egyik Sulláé. Halálát érezve, meghagyta barátainak, hogy sírkövére ezt a felírást véssék: „Itt nyugszik az a férfiú, aki oly szerencsés volt, hogy barátainak a jóért százszor, ellenségeinek a rosszért ezerszeresen fizethetett.“ Ez a római felfogás. A másik felfogás Krisztusé, aki megkorbácsolva, száz sebből vérezve igy sóhajtott : „Bocsásd meg uram nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.“ Ez a krisztusi felfogás. De elképzelhető még egy harmadik felfogás is. Krisztus szót kér a keresztrefeszités előtt, meleg szavakkal üdvözli Kaifást, kijelenti, hogy a farizeus politika öt a Golgothára juttatta, az Jeruzsálem pusztulásához vezet, de azért meg kell alkudni az tt viszonyokkal, ő szivesen támogatja az ánala károsnak ismert politikát és ezért hoch! hoch! hoch! dreimal hoch a ,,nem- zethy kormány!“ Ami pedig azon korbácscsal megerősített tényét illeti, hogy a közéletbeni kufárság és a közélet szentélye inkompatibilis, ezt hajlandó oda módosítani, hogy ezen kijelentése a történelmi osztály jogait nem érinti. Ez a magyar úri felfogás. És mert úri, hát a nép szintén ezt a felfogást vallja. A nép, amelynek létérdeke millió tekintetben ellenkezik ugyan az öt elnyomó úri osztály, „történelmi“ osztály érdekeivel, de azért szánalmas Vakságában baromi módra követi és elömoz- ditja annak önző érdekeit. A bojkott-párt hivatalos lapja, a „Nagykároly és Vidéke“ még mindig azt irja, hogy „a függetlenségi párt nem kapható a leszerelésre“ és „örömmel“ látja, „hogy a függetlenségi párt szilárdan ragaszkodik a választóknak tett Ígéretéhez s a nemzetet az önállóság és a gazdasági függetlenség felé vezeti.“ írja ezt akkor, amikor a képviselők ép az ellenkezőjét cselekszik és hirdetik annak, amit hirdettek és cselekedtek. írja ezt azokról a névtelen gyávák százairól, akik padokat törtek, zúztak és romboltak és most emésztenek. írja ezt azokról, akik most készülnek megcsinálni a leg- gazabb választójogot, a pluralitást és a terrorizmus és csalás törvénybe iktatott formáját, a nyílt szavazást. Az Istenért egy pohár karlsbadi vizet kérek ! Egy Rácz Gyula tollára volna érdemes annak kiszámítása, hogy mit tesz ki számokban, milliókban az a temérdek előny, amit a „nemzethy uralom“ ideje alatt az oligarchia, az úri osztály szerzett meg macának a dolgozó népmilliók rovására. Argonauták ezek az urak, akik aranv- gyapjuval tértek vissza a „nemzethy küzdeleméből. A gyapjafosztott birkanép pedig hazafias lelkesedéssel nyeli mocsaraik termékét, a békát. De hát voltaképpen miért nyeli? Egy pájeszes, kaftános máramarosi zsidó koldus Mátészalkán egyszer betévedt egy korcsmába, ahol éppen jókedvű paraszt legények szalonnáztak. Megkínálták a pájeszes zsidót szalonnával. Az erősen szabadkozott, de mert a legények megöléssel fenyegették, hát neki látott az evésnek. Hatalmas darabokat vett a szájába és mohón evett. A legények egyike kacagva kérdezte tőle, hogy miért vesz egyszerre oly nagy darabokat a szájába. És a zsidó válaszolt : A szalonna tréfli, de jó. És ha már szalonnát eszek, hát azt akarom, hogy a zsírja a szakállamra is csurogjon. Nagykároly város közönségének egy része is hazafias lelkesedéssel nyeli a koalicziós mocsarak békáit. Nagykároly város közönségének egy része is a hatalom alázatos szolgájává szegődött. Hát ha már szolga lett, legyen igazi szolga. Ne szégyelje elfogadni a trinkgeltet. Sőt tegyen úgy, mint a szemtelen szolga, ha nem adnak neki borravalót, hát kérjen, követeljen. Csurgassa a szalonnát a szakállára. A fővárosi lapok már hetekkel ezelőtt megírták, hogy a kereskedelemügyi kormány felakarja emelni a vasúti üzletvezetöségek számát. és a létesítendő uj üzletvezetöségekböi egyet Szatmármegyében akar elhelyezni. A hír megjelenése után Szatmár városban azonnal mozgalom indult meg oly célból, hogy az üz- letvezetöség székhelye ott legyen. Nagykárolyban e tekintetben még a kis- ujját sem mozgatta meg senki. De ha békát kell nyelni, ha a „nemzethy kormány“, vagy annak valamely kreatúrája talpát keli nyalni, akkor készenlétben vannak. Természetes, hogy első sorban a városi képviselőtestületnek kellene a mozgalmat megindítani. De a képviselőtestület tagjai most véletlenül az olaszországi földrengés károsultjai javára való gyűjtéssel vannak elfoglalva. Pedig Nagykároly város alatt is készül megmozdulni a talaj. De ez ellen még idejekorán lehetne védekezni. Értelmes, felvilágosodott olvasóközönTÁRCZA. Az estharang. (Nadszon.) Múzsám ne csábíts, tündérujjaiddal Szivén ne érints, mert fáj, mert sajog Sápadt poétád a halálra készül Pihenni tér, meghalnak a dalok. Útja nehéz volt, tövises és szirtes, ínség, hideg gyötörte őt agyon, Villám kergette, vad zápor csapdosta, S hajléka volt az erdő, a vadon. Élet kamráján a halál kopogtat S kéri a lelkét, azt a nyugtalant. Aczél pörölye már alá hanyatlik, Mert szólítja a siró estharang. Az estharang ... óh hallga, hallga, kong már, A homokóra gyorsan lefutott, S én élni vágytam még daczos viharban A népemért, de érzem nem tudok! Testvéreim, pirosló lobogótok Még lángolóbbra fesse a szivem, Hogy a legfönségesebb diadalhoz Vad forradalmár vérem elvigyen ! Alkonyodik. Vágyam már útnak indul, Kezemből földre hull a harczi lant, Elbúcsúzom a jajtól, könytől, kíntól, Hív a halál, zokog az estharang. Peterdi Andor. Cionizmus. — Ismeretterjesztő közlemény. — A cionizmusról újabb időkben nagyon sok szó esik. Mégis nagyon kevesen vannak, akik a szó fogalmát és híveinek czélját ismerik. Abból az alkalomból, hogy a „Magyarországi Cionisták Országos Bizottsága“ a szervezet érdekében január havában a magyar királyi kormányhoz és az országgyűlés tagjaihoz emlékiratot intézett, a cionizmust a Nagykároly olvasóival következőkben ismertetjük : Á zsidók mai helyzetén már sokan gondolkoztak ; minden államnak baja van és volt velük és az a legcsodálatosabb, hogy a több századévnyi korkülönbség nem változtatta az egyes események lefolyását. A mai kor nem uj ! Legalább a zsidók életében nem uj. A zsidó nép jelen volt igen sok nép születésén és soknak a temetésén, átélte azoknak minden baját és tűrte szeszélyét. Ezért tudják levonni a konzekvencziákat jó előre. Ez a mai kor, amiről a most élők azt hiszik, hogy sohasem lehetett másképpen, még alig nehány évtizede, hogy ilyen, de már néhányszor ismétlődött. Minden népnél ugyanolyan periódusokon ment át a zsidó. Mióta elvesztette nemzeti önállóságát és szétszóródott a világ népei közé, átélte azokat a kínokat, gyötrelmeket és gyönyörűségeket, emelkedettséget, elposvánvosodást, elolvadást és feltámadást, amit a magyarországi zsidó átélt és él. Bekerül a zsidóság egy országba. Egyenként. Koldus szegényen. Letelepszik nagy nyomorban. Ez a nép tudattalansága. Majd szorgalma, esze, munkája révén erőre kap ; az egész fellendül gazdaságilag, majd a szellemi élete is kifejlődik és éli az aranykorát, amelyben a jómód ellankasztja az egyéneket és tespedésbe, elfajulásba kerül, mindodáig, mig eleddig tán gyenge gazdanépe megerősödve, őt elnyomhatja. És elnyomja. Elnyomja erőszakkal, gazdaságilag tönkre teszi és eltörpiti — amennyire lehet — a lelkét. Lealja- sitja, kigunyolja, kiutálja, úgy hogy a gyengébbek el-elhagyogatják a jellegzetes szokásokat, levetkezik zsidóságukat és megkezdődik az asszimiláczió ; mig a gazdanép úgy véli, hogy a fölolvadt népség őt erősítheti, befogadja, recipiálja. És ekkor kezdődik a megdiihödésig hajtott hitehagyás, tobzódás a gazdanép sovinizmusában, megtagadása mindannak, ami zsidó. Ez pedig felidézi az ősi hűségűkben az undort vagy a csömört és egy ellenáramúd indul meg, mely szembeszáll a jeí- lemgyengeség tetteivel és fölszabadija a zsidó népet, sokszor századokig tartó vakságából és a szabad életnek adja át. Ez a hullámzó történet a zsidó nép életében, több-kevesebb hullám kihagyásával, vagy befeje- zetlenségével, lefolyt Kanaanban, Egyiptomban, a hellen uralom alatt, a római uralom alatt (e keltő SINGER MÁRTON és TÁRSA villanyvilágítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. OijniEnteSiin készít köitsénvitést mindennemű EÍgCÍÍ’QÍEGilliilfSi berendezésEbröl. GsBnpnniiMat is ieptinyosabiian vállal, u-28 Villamos csilláról! és izzólámpát áiMáaa raktáron.
