Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-03-15 / 6. szám
Nagykároly, 1909. márczius 15. IV. évfolyam. — 6. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Egyes számok nem adatnak el. Megjelenitc minden 1-éti és 15-én. Felelős szerkesztő és laptulajűoaos: ROSENFELD ZSI6M0ND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek letf*- „Kvilttér“ sira 60 fillér. — Kéziratokat nem aöuak vi sze. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. Márczius tizenötödike. Elhangzik ismét a talpra magyar ! Azok csinálnak belőle politikai tőkét, akik a nép talpát, csak a pandurvesszö utján ismerik. Elhangzik az eskü a magyarok istenéhez ! És azok sajátították ki ezt a nemzeti bálványt, akiknek sem hitük, sem meggyőződésük nincs. Elhangzik a szent fogadalom, hogy rabok többé nem leszünk! És azok adják a hamis kórust, akik letörlek a nép gyülekezési és egyesülési jogát, akik csendőrrel kényszerítik a bérmunkást a robotra, akik' miatt a nép a legrettenetesebb szolgaság, a nyomor rabigájába kerül. Márczius idusa ! Gyönyörű napja a természet és az eszmék ébredésének ! Ki ünnepel meg igazán ? A éhtifusz, a tüdövész, a nép senyvedő gyermekeit pusztító betegségek méreganyaga, a kivándorlók jajbiállása fertözteti meg tavaszi fuvallatodat és a hazugság eszméidet! Alighogy megszülettél hatvanegy év előtt, már olt álltak bölcsödnél azok, kik tenyereiket emelték rád, hogy megfojtsanak ! Mert nem szívesen szült meg az uralkodó osztály, a paraszterőszak gyümölcsöztek tekintett. -ví,. Láb alól nem tehetett el, mert a nép milliói őrködtek az újszülött fölött. Az őrzőket kellett megtéveszteni, az újszülöttet kellett megmásítani és hozzá nevelni magas környezetéhez és ha már az őrzök elszunnyadtak, elernyedtek, kilökni téged a megcsalt néppel együtt. Igen, márczius 15-én proklamálták a TÁRCZA. Reggel. Eljön a józan reggel újra, Nem szabad már álmodni tovább. Könyörtelen hí, szólít a munka, Föltép álmomból az életporkoláb. S másé a testem, az agyam másé, A gondolatom, az akaratom! De hiába lázongni miatta, A szent kenyérért im odaadom. És rohanni kell, vissza se nézve, Feledni a mámort, amely megvesztegett. Megalkudni: mi józan és mégis: mi dőre Hajlongva élni át az életet! És tudom, érzem, úgy lesz ez mindig. Szürkébb lesz az életem, vigasztalanabb. És egyre tolulnak a gondra a gondok. Mint morajló vészben a habra a bal). így lesz ez mindig. Percek fogytával, Mind tovatűnnek a tarka mesék ; Nem tudom magam többé megcsalni, S mindent beföd lassan a nagy szürkeség. Elek Alfréd. sajtószabadságot és azt, hogy sajtó utján véleményét mindenki szabadon nyilváníthatja. De mire a nemzet urai a sajtótörvényt kodifikálták, belekerült a hirlapi biztositék és oly horribilis büntetések, hogy a márczius 15-én proklamált sajtós: al adság bátran igv hangozhatott volna: hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon kifejezheti, ha nem fél altól, hogy fogházba kerül..., vagy hogy az öreg Csipkés András bácsi bojkott-mozgalmat indít ellene. Márczius 15-én proklamálták a népképviseletet, de mire a nemzet urai kodifikálták a nagy elvet, az osztályparlament torzképc lett belőle. Márczius 15-én proklamálták a közteherviselést és a nemzet urai ezt úgy valósították meg, hogy az adóterhek oroszlán- része, a h gszegényebb nép roskatag vállaira került. Márczius 15-én proklamálták a jobbágy felszabadítást és a nemzet urai ebből üzletet csináltak és még a honvéd a csatamezön vérzett, a íendek a fölött veszekedtek, hogy ki mennél nagyobb urbérváltságot kapjon. Márczius 15-én proklamálták a teljes l vallásszabadságot és az egyházi javak egyenletes elosztását. És AppanyL vallásügyi miniszter egy pár nap elölt kimondotta, hogy a baptista hilfelekezet törvényességét nem ! ismeri el. Táncsis hirdette, hogy négyezer forint fizetés egy magános püspökembernek éppen elég fizetés, valóban pedig a holtkéz birtokában lévő javak megduplázódtak és most már közel három millió hold föld került ki e czimen az ország egészséges gazdasági vérkeringéséből. A hazugságról. Irta : E. R. A férfi. Vívásról jövök, világosságot láttam az ablakaiban és feljöttem. Engedje meg. hogy leüljek. Az asszony. Üljön le. Fáradt ? A férfi. Ellenkezőleg. Friss és nyugodt vagyok és úgy érzem, mintha én teremtettem volna a világot. Az asszony, (mosolyogva) Maga téved. Ideges, látom a szemein. A férfi. A maga szobájának különös világossága van. Szeretem ezeket a fényfoltokat a falon. Az asszony. Ideges, ideges, látom. férfi. Eljöttem hazulról és amikor a kapun kiléptem, azt mondtam magamnak: „te ma nem léssz becstelen! Vivni fogsz egv órát és azután elmész ahhoz a nőhöz, aki téged vár és miattad, a kedvedért beparfümeözte a haját.“ Ezt mondtam magamnak és ime nem mentem el a nőhöz. Itt vagyok. Az asszony, (mosolyogva) Ejh, ejh ! A férfi. Itt vagyok és szégyenlem magam. Az asszony. A viváslól egyenesen ide jött? (nyugodtan nézi.) A férfi, (vontatottan.) Egyenesen ide. Az asszony, (a saját körmeit nézi) Nem volt előbb otthonn ? Nem ? A férfi, (röviden) Nem. Az asszoi y, (hátra hajtja kissé a fejét. Egyszerűen, minden zavar nélkül.) Ez az ing, ami rajta van — ebben vivott ? Hatvanegy év óta nem történik más Magyarországban, minthogy közjogi jelszavakkal visszacsinálja az uralkodó osztály azt, amit a márcziusi napokban kényszerűségből koncedált. És márczius idusának hatvanegyedik éve, az oligarchia ezen küzdelmének diadalmas befejezése. Ma ünnepelhetnek! Ez az ö márcziusuk! A sajtó a hatalom pórázán, a népképviselet erkölcsileg lerongyolva, lenyűgözve, a nép ismét rabszolga az egész vonalon. És a félelmetes, kétélű fegyver, melyet reszketve, aggodalommal használtak, mert a nép ébredésére emlékeztette, csorbán pihen az elpuhult eunuch hüvelyében, a 48-as eszme lejáratva, nincs többé I A Kossuth-nóta politikai vigéczdal lett, mellyel még lehet egypár száz parasztot mámorosán belevinni a mandátumüzletbe, de se sava, de se borsa nincsen többé, kurjongatják, de nem dalolják többé, vak hanghullámként ütodik a dobhártyákhoz, de ritmusa nincs többé. Ünnepeljük-e ezt a márczius 15-ét polgártársaim ? Nem, mi ezt a márczius 15-ét neu ünnepeltük és nem is fogjuk ünnepelni soha ! Tudtuk mi azt, hogy amit az oligarchia erőszak folytán kénytelen odaadni, azt vissza is hódítja erőszakkal és ámítással. Népszabadság, melyet nem véd az egész nép ereje, védtelen báb a lesben álló merénylővel szemben. De azért van nekünk is márczius 15-énk Ránk is tavaszodott! Még küzd az élet a pusztulással, még A férfi, (hirtelen) Nem, nem. Az asszony. Tehát előbb otthon volt és átöltözködött ? A férfi. Igen. Az asszoni). Miért hazudnak mindég ? Nagy csönd. Az asszony, (kis sóhajjal) Mindég hazudnak, (a lámpába néz) A férfi, (hirtelen elébe térdel, megragadja a kezét) Mondja, mit akar velem ? Az asszony, (elpirul) Ne bántson. A férfi. Meddig tart ez még? Erre feleljen Meddig tart? Az asszony, (őszintén) Nem tudom. A férfi. Mit tegyek, hogy végre — Az asszony. Keljen fel. Ezt a dolgot meg kell gondolni. A férfi, (fölkacag) Meggondolni — Ar asszony. Igen. Hogy az ember bele akar-e menni egy hazugságba, amiről bizonyosan tudja, hogy az ? A férfi. Örökös rémek a hazugságról. Győzze meg magát. Higyjen magának. Ha már nekem nem tud hinni. Az asszony. Honnan tudjam, hogy magamnak nem hazudom-e? Most itt látom. Tetszik. Sőt nagyon tetszik. Az imént a hangja is, ahogy nézett, rökéletesen azt az illúziót keltette bennem, hogy szeretem. Aztán jött a hazugság. Es tudom, hogy mindig jön, azután is. Most még jó. De azután borzasztó volna. Férfi ezt nem értheti. Férfi ezt nem tudja. Az asszony úgy van teremtve lelkileg és testileg, hogy ne hazudhasson. A hazug SINGER MÁRTON és TÁRSA villany világítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. Díjmentesen készít feÖltSépöfctÉSt mindennemű eleCÍrDÍECiiliidei berendezésedről. Csengőmunhábat is legjutányosabban itáliai. 17-28 jfillamos csillárok és fetten raktáros. NAGYKÁROLY
