Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-06-15 / 23. szám
A V Nagykároly, 1908. junius 15. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. Ili. évfolyam. Megjelenik minden szerdán. Közéletünk. Ég a napmelegtöl a kopár szik sarja . . . Ez versben van mondva. Közöségesen úgy mondjuk, hogy: kutya meleg van! A kánikula ugyan még a tizenharmadik határban van tőlünk, de azéjJ a hőmérő már a fokk- ponlba szökött fel, a közügyek iránti lelkesedés pedig a fagy-pontba szállott le. j Politika? Ez az újabb időben különben is bűzös dolog, ilyenkor meleg időben kellemetlenebb szagot áraszt mint valaha, és emiatt jóizlésü ember most nem foglalkozik vele; vagy ha igen: elébb jól befogja az orrát. Magyarországon minden második ember foglalkozik politikával, de száz ember közzül alig tudja egy, hogy a politika, vagy az országászattan mivel foglalkozik. Ha tudná: milyen más állapotok volnának ma minden téren! A politika voltaképen az államélet feladatait, az ezek megoldására vezető módokat, eszközöket és intézményeket öleli fel, még pedig kiválólag gyakorlati szempontból. A mai politika azonban nem más, mint egy csomó stréber kalácskereseti alkalma, hatalmi vágyainak önző kielégítése a dolgozó népmiliiők rovására és azok rut becsapásával. Bármi történjék is a közeljövőben bennünket már semmi sem lep ra-sg. Sot, mint juhász: bevágjuk a süvegünk tetejét is és jóleső megelégedéssel nézzük az időt alóla. A juhász is akkor érzi jól magát, ha rósz idők járnak, mert tudja, hogy a fergeteg után felhagyot a nap és jó idő következik. Ahelyett, tehát, hogy meddő dologgal, a politikával foglalkoznánk, nézzünk szét egy kicsit Nagykároly város közéletében. Ezek a pontok az elmúlt két hét nagykárolyi közéleti eseményeit jelentik. „Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van.“ így osztán nem jut idő a köz érdekében való munkálkodásra. Azok, akik még nem utaztak el külföldi drága fürdőkbe, hogy a semmitevés fáradalmait kipihenjék, a nagy károlyi törvényszék tervén lovagoknak. Megkapott egyéni deputációjukat a jó hiszemü polgárság újabb elámitásával igyekeznek megreperálni. Minden kertelés nélkül megállapíthatjuk, hogy a nagykárolyi törvényszék eszméje, a mai viszonyok között, utópia. Akik mégis hisznek a hazugságokban, azok önmagukat csiklandozzák. Günther igazságügyminiszter ittlétekor még burkoltan sem tett semmiféle ígéretet erre nézve. A törvényszék eszméjén való nyargalás egy pár stréber szemérmetlen egyéni érdeke. Az eszme csak pőrász, amelyen a lakosságnak még ki nem józanodott csekély töredékét vezetik. Akár tetszik valakinek, akár nem, kijelentjük, hogy igazságszolgátatási szempontból Nagykárolynak nincs szüksége törvényszékre. De jogunk van hozzá, mert megyeszékhely vagyunk. Nem uj törvényszék felállítását kellene kérelmeznünk, hanem a régi állapot visszaállítását, t. i. a szatmári törvényszéknek Nagykárolyban való áthelyezését. Erről azonban ma, sajnos, beszélni sem lehet, mert mi, úgynevezett „vezető embereink“ sokkal jelentéktelenebb emberek, mintsem, hogy ezt befolyásukkal elérhessék. De a lakosságnak könnyen módjában volna ezt keresztülvinni. Várost kellene Nagykárolyból teremteni. Várost amely nem csak papíron, hanem tényleg meg legyen. Az évtizedek óta folyton visszafejlődő ipari, kereskedelmi és közgazdasági életet kellene egy óriási lökéssel fellendíteni. Oda kellene hatni, hogy Nagykároly minden tekintetben Szatmárvár- megye központja legyen. Uj kereseti alkalmak létesítésével a Leköltözködési kedvet kellene felébreszteni. Ekkor a törvényszék közszükségletet képezne, mint ilyet minden nehézség nélkül megkapnánk. Így csak alamizsnaként óhajtjuk. Milyen alapon kérünk azonban alamizsnát, amidőn egészségesek vagyunk csak nem akarunk a saját megélhetésünk érdekében dolgozni? Nem akarunk! mert ha akarnánk akkor, Fal ussy már régen nem volna itt főispán.. A parlamentben nem Papp Béla képviselne bennünket, Adler Adqlf; ez a szürke legény, nem volna egy nágv párt vezetője. Csipkés Andris bácsi nem volna közéleti tekintély, az öreg Vetzák Ede nem szerepelne egyesek elölt pénzügyi kapaczitásként. „Segíts magadon ős az Isten is megsegít!“ Mi azonban összetett kezekkel és nyitott szájjal várjuk a sült galambot, tömjénezünk az ócska bálványok előtt, szivünkben mindennap újból kivirulnak a reményvirágok és eközben lassan, de b.ztosan közeledünk a a pusztulás felé. - l . . Erkölcs és törvény. Irta: LuCZ Igsács. Az erkölcs épen úgy, mint a lelkiismeret az egyéniséggel szorosan összenőtt lelki tulaidonság, tehát egészen individuális. Esik szó ugyan a közmorálról, a közlelkiismeretről is, de ez utóbbi az elsőnek sem nem számtani összege, sem nem mechanikai eredője. iis mégis e kettő egymás nélkül el sem képzelhető. Egyén nélkül nincs társadalom s igy egyéni erkölcs, egyéni lelkiösmeret nélkül sem lehet társadalmi, nem lehet közerkölcs, közlelki- ismeret. Csak a legősibb, a legtermészetesebb állapotban lehetett igy, amikor az egyén tetteit semmi sem korlátozta, mikor szabad volt minden, s az egyesek viszonya egymáshoz szabályozva, rendezve sehogy sem volt. Amióta azonban ez — csak annyira, a mennyire is — szabályozva van, az egyéni erkölcsöt, viselkedést és lelkiismeretet épen a társadalmi irányítja. E szavak értelme az idők bosszú során gyakran megváltozik. A régi magyar nyelvben is erkölcs annyit tett, mint szokás. így értelmezi azt Páriz Pápainak Bőd Pétertől 1767-ben kiadott szótára is. Erkölcsös, morosus, meg egyenesen rósz indulatut jelentett, s azért ütköznek meg, a kik nem tudják, ha ma is a nép szájából itt-ott, az „erkölcsös“ szó kifejezést hallják. Ó-indiai nyelven is svadha, erkölcs is, szokás is. De tényleg is úgy van, hogy részint a környezet, s a külső életviszonyok, részint a faj s az együttélés módja, az igy szerzett tapasztalatok, s végül a vallási és mithikus nézetek, az erkölcsöt bizonyos társadalmi normativumá fejlesztették, a mi számtalanszor ismétlődve testté, vérré, szokássá vált. Ez okból pedig beszélhetünk ugyan általános, feltétlen erkölcsről, de változhatatlanról nem. Az erkölcsöt mindig a felfogás határozta meg. Erkölcs volt mindig, a mi az egyénnek javára szolgált, közületnek meg nem ártott. Csakhogy az emberiség, a társadalom, a világ fejlődött, a felfogás változott s a mi valamikor jó lehetett, vagy ténjleg az is volt, később nemcsak megszűnt az lenni, de egyenesen károsnak is bizonyult. Voltak valamikor leginkább nomádnépek, HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek .fél. „Nyilttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. melyek az újszülött gyermekek egy részét elpusztították, a betegeket és az öregeket megölték, s mindez náluk erkölcsös cselekedet volt, mig ma a legdurvább erkölcstelenség. Még a régi kultúra egyik legelső zászlóvivői a görögök is, minden nem görögöt barbárnak vettek, maguknál sokkal kisebb értékűnek tekintették s ugv is bántak el velők. Nem a törzsből való embernek vagyonát elvenni, családját kiirtani, magát rabszolgává tenni, egykor jó erkölcs számba ment, vitézségi hirt, dicsőséget szerzett. S váljon csak a régi magyar törvények szerint is, ugyanaz volt-e a vér dija a nemes ember, vagy a szegény jobbágy, a paraszt meggyilkolásának ? Szóval az erkölcs fogalma változott és változik mindig a korral s fejlődéssel s hogy mi az erkölcs és mi az erkölcstelenség, azt mindig a társadalom határozta meg. így keletkezett a jog és a törvény. A kezdetleges jog szokásjog volt, hagyományokból, precedens esetekből alakult ki, s a törzs tagok, a vének tanácsa, vagy a törzsí'ő annak nyomán döntötték ei az egyes esetekben, hogy megsértetett-e, vagy nem a társadalmi rend. De minél inkább fejlődtek az életviszonyok, minél inkább változatozott, a társadalom tagozódása és terjedt maga a társadalom a szokásjog szerint való ítélkezés annál nehezebbé lett, s azért ugyancsak már nagyon régen mindinkább szükségesnek mutatkozott azt tételekbe foglalni, ezeket pedig feljegyezni, összegyűjteni, megörökíteni és keletkezett a törvény gyűjtemény. Legrégibb ismert efféle gyűjtemények a több ezer év előtt élt aszszir király Hammerabi törvényei, meg a bibliai dekalog. Athénben a törvényeket feljegyezni a thesmothetek dolga volt, s Róma őskorában is nagy szerepet játszott a tizenhét lörvénytábla. Az pedig hogy voitak nevezetes törvényhozók is, mint épen Hammerabi, Mózes, Lykurgos, Drákon, Colon, Kleisthenes, Gervius, Tullius, éastmia, Nagy Károly, Napoleon és mások, semmikép sem czáfolja a törvények keletkezésének organikus elméletét, mert azok népünknek fiai s koruknak emberei voltak, a kik jól ismerték a viszonyokat és megfigyelték a közóhajt. A törvényhozása s annak alkalmazása sokáig és sok helyt ugyanazon kezekben volt és tény, hogy azzaí a hatalom sokszor vissza is élt; ma azonban nincs jogállam, melyben a törvényhozás és törvénykezés egymástól el ne lenne választva. A törvénykezelés tárgyilagosságának első feltétele a biró képzettsége, függetlensége és pártatlansága. Ahol ez megvan, ritkább a társadalmi rend megsértése, szilárdabb a közerkölcs; a hol nincs meg, lehet a legjobb törvény, baszna annak niucs. Tudatlan és gyenge bírák a társadalom legveszedelmesebb demoralizálói. Ugyancsak a törvénykezés tárgyilagosságának biztosítását czélozzák a föllebbezés, a nyilvánosság, s az, hogy mások védik a társadalom s mások a felek érdekeit. Az ügyvéd szó, igen jó szó. Egy betüvei sem mond többet, mint a mit jelent. Védi az ügyet, de hogy az igazságot is védné, azt nem mondja. Az állam azzal, hogy a tanúskodást törvényes kötelességé teszi, azt jelzi, hogy a jogrend közérdek. De hogy néha, sőt igen gyakran mit ér a tanúskodás, tisztában van vele mindenki, a ki az emlékezet problémájával csak felületesen is foglalkozott. Mutatják ezt a nem rég lefolyt nagy perek is. Kalksburg diadala. A nagy javaslat az ingyenes népoktatás, igy nevezi ö. Valójában pedig a felekezeti oktatás újabb állami támogatása. Ezt mi mondjuk és () bizonyítja. A törvény- javaslat indokolása szerint ugyanis eddig befolyt az elemi népiskolákban 2,422.222 korona tandíj. Ebből esett az állami iskolákra — — 185.308 K a községi „ — — 246.875 „ a felekezeti „ — — 1,990.039 „ Az állam tehát azokat a 15 krajcárokat, melyeket eddig a felekezeti iskola nehezen tudott behajtani, 2 millió korona évi szubvenció alakjában osztja ki a felekezeti iskolák között. De a felekezeti iskoláknál is különbséget tesz. Mig eddig az iskolák bizonyos autonómiát élveztek az által, hogy maguk szedték be a tandijakat, a javaslat ezt a jogukat megvonva, a tandíj NAGYKAROLT
