Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-06-15 / 23. szám
pótlást csak ott eszközli, ahol a tanítás gutgesinnt oligarchikus szellemben folyik. Szóval kalksburgi nyelven ingyenes népoktatás valójában oligarchikus, felekezeti oktatás állami segélylyel — Kalksburg diadala. Jégre tett virágok — jégre tett elvek. Megírtuk egy pár héttel ezelőtt, hogy a „Szatmár- megyei Közlöny“ gondolt egy nagyot és — felcsapott balpártinak. Hát ez privát passzió, amelyhez nekünk semmi közünk nincs. Mindenkinek jogában áll, hogy annyiszor változtassa az elveit és a fehérruháját, ahányszor tetszik. Privát passzió, mert balpárt nincs Nagykárolyban. Van egy nehány tagból álló „Hátha enné/;A'“-párt, amelynek Adolf, — tetszik tudni, az az Adolf! — a vezetője, a többi észszerűen gondolkodó nagykárolyi polgár mind radikális. De a „Szat- mármegvei Közlöny“ balpárti. Ezért aztán Lengyel Zoltán néha-néha egy vezércikket küld neki. Legutóbb is küldött: „Jégre tett virágok“ címmel. Erősen ostorozza benne azokat, akik feladják elveiket s igy a mai kormányt. A czikk meg is jelent. Pedig ha tudná Lengyel Zoltán, hogy a „Szatmármegyei Közlöny“ szerkesztője egy pár nappal a czikk megjelenése előtt szintén jégre tett valamit. Nem ugyan virágokat, de a balpárti elveit. T. i. akkor midőn a Kossuth- banketten felköszöntötte Dr. Falussy Árpád főispánt, mint „a nagy, megváltó, az ország bol- dogitáisára törekvő nemzetiig kormány méltó képviselőjét.11 Ismerik-e a mogorva olvasók a j Schőberl-féle bútordarabot. Az praktikus valami: nappal szék és éjjel ágy. Éljen Kossuth assissi szt. Ferenc! Kossuth Ferenc bizalmas köriratot intézett az államvasuti üzletvezetőségekhez, melyben tudtukra adja. hogy a katolikus népszövetség nem oly egyesület, amelybe való belépést a vasúti pragmatika tiltaná, ellenkezőleg a miniszter melegen ajánlja az ezen szövetségekhez való minél tömegesebb csatlakozást. A debreczeni üzletvezetőség a köriratot szintén „bizalmas“ jelzéssel, közölte Aczél Ferenc nagykárolyi állomás-főnökkel, aki viszont a körirat tartalmát a nagykárolyi vasúti alkalmazottakkal láttamoztatta. Az intézkedésnek meg is volt a hatása, mert egy nagykárolyi vasúti kocsitoló, kinek nagyapja valaha sekrestyés volt, nyomban belépett a népszövetség tagjai sorába. Szatinármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-én tartotta meg rendes havi ülését. Az alispáni jelentés szerint a vármegye személy- és vagyonbiztonsága az elmúlt hónapban kielégítő volt. Az ülésen bejelentetett, hogy a megye 700,000 koronás kölcsön felvételére vonatkozó határozatát a belügyminiszter jóváhagyta. A me gyebizottsági tagsági pót-választások befejezést nyertek. Fábiánházán Szeman József és Veres Gábor, Misztótfaluban pedig Rád János lett megválasztva. A megyei főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok az elmúlt hóban általában kedvezőknek mondhatók, nem igy azonban a törvényhatósági állatorvosi jelentés, amely szerint az állategészségüg}' kedvezőtlen volt. Különösen a sertésvész okozott nagy károkat és emiatt a nagykárolyi vásár most is zár alatt van. Egy beszéd jubileuma. Csak kevesen tudják, hogv a Kossuth Lajos-szobor leleplezését követő társasebéd egyszersmind egy beszéd jubileuma is volt. Annak az egyetlen beszédnek, amelyet Adler Adolf ünnepélyesen mindig elszokott mondani. A bankett még el sem kezdődött, és a „Magyar Király“ kávéházban valaki egy társaságnak szóról-szóra elmondotta, hogy miként fog szólam Adler Adolf tósztja. Egy egész sereg ember, kik a banketten nem vettek részt gyűlt össze, hogy Adler lósztját a saját szájából hallhassák. Es nem csalódtak. Közismert beszédjét mondotta el ezúttal 25-ikszer. Hogy miről szólt az a beszéd? Hisz tetszett hallani népgyü- léseken, márczius 15-én, Gr. Károlyi banketten, a „nemzethy ellenállásakor stb. A befejezése igy szól: „ . . . Kívánom, hogy mihamarább megvalósuljon a minden magyar ember szivében élő nemzeti ideál, a szabad, független, önálló Magyarország : (Hosszantartó éljenzés és taps — elmaradt.) Adler Adolf ezen jubileumához tiszta szívből gratulálunk! Slajme bócher vagy Nagykároly város tragédiája. Szatmármegye avasi járásában a fanatikus paraszt-zsidó helytelen dolognak tartja a szappannal való mosakodást, a szakállnyirást és a fésülködést. Attól retteg, hogy ha mind ezt megtenné, összetévesztenék egy modern városi zsidóval, aki — uram bocsá’! — a szalonnát is megeszi. Az avasi Slajme bócher leánynézőbe ment a szomszéd faluba egy kisasszonyhoz, aki nála felvilágosodottabb volt, mert a „Kis Ujság“- ot is olvasta egyszer. A kisasszony kijelentette, hogy csak abban az esetben megy hozzá, ha Slajme ezentúl szappannal fog mosakodni, le- nyiratja a szakállát és megfésülködik. Slajme rémülten beszélte ezt el otthon az apjának. „Fiam — monda az öreg — a leány jó parthi, ha olyan nagyon akarja, hát tedd meg a kedvéért.“ „De — szólt Slajme aggodalmasan — hátha vissza megy a parthi, micsoda szégyen lesz az, ha én az ismerőseim előtt megmosdva és megfésül- ködve fogok állani.“ Aminek lehetőségétől Slajme NAGYKÁROLY rettegett, az Nagykároly várossal tényleg megtörtént. Úgy volt, hogy Kossuth F. Lipót jönni fog. Kimosdatták és kifésülték a főutcákat. De Kossuth F. Lipót nem jött, mert már nincs szüksége népszerűségre és most Nagykároly város szörnyen szégyenli, hogy főutcái tiszták, szemétmentesek. i) főispánéit hudarcza. Terjed a világosság! Nem hell a peéri vasúti részvény! A »Nagykároly« legutóbbi számában megírtuk, hogy Dr. Farkas Imre bndapesti ügyvéd mint a Nagykároly—peéri vasút névleges engedményese kérvényt intézett Nagykároly város képviselőtestületéhez aziránt, hogy a Nagykároly— peéri vasút építéséhez a város 60.000 koronával járuljon hozzá. Ennek folytán megírtuk azt is, hogy a jelzett vasút építése kizárólag a főispán érdeke és hogy Nagykároly város vitális érdekei ellen van. a mennyiben a Szilágyság forgalmát kétfelől is elvonná Nagykárolytól. Czikkünk az egész városban élénk visszhangot keltett és ennek folytán a tegnap tartott képviselőtestületi közgyűlés a vasúthoz való hozzájárulást a jog- és pénzügyi bizottság egyhangú határozata alapján megtagadta. A közgyűlés kimondotta, hogy a jelzett vasút építése, tekintve, hogy az Mezőterem át a szilágysági vasúttal egybekapcsoltatnék, a város érdekeit nem elégíti ki annyira, hogy a város jelenlegi nyomott és pótadóval túlterhelt állapotában a kért összeget megszavazhassa. Nem zárkózik el azonban azon eszmétől, hogy az esetben, ha a vonal Margittáig építtetnék ki és az közvetlen Nagykárolyból indulna ki, illetve ide jönne be némi hozzájárulást kilátásba ne helyezzen. A »Nagykároly« fennállása óta ez az első határozat, a melyért a képviselőtestületnek elismerésünket fejezzük ki. Ezzel megmutatta a képviselőtestület, miszerint nem minden esetben tűri, hogy Nagykároly városát egyesek fejős tehénnek, tekintsék. Mért nem boldiigul a kisiparos ? Egv nagykárolyi kávéházba tegnap éjjel 1 órakor beállított egy nagykárolyi mesterember. Egy liter bort kért. A kávés maga szolgálta ki. A berúgott bácsi elkeseredve ivott és azt kéi’di a kávéstól: — Mondja, miért nem tud most megélni a kisiparos ? — Azért — feleli a kávés — mert maga ezt ilyen állapotban, ebben a helyiségben és ilyen időben kérdi. Ébred a paraszti Jogot és kenyeret akar. A békéscsabai kongresszus. Rég elmúlt az az idő, amidőn a magyarországi parasztot az orránál fogva lehetett a járomhoz vezetni, amit a korlátlan hatalmú urak tettek a nyakára. Ébred a paraszt! A radikális szociális gondolkodású földmunkások ; az egyesült paraszt-párt és földmives-párt tagjai pünkösdkor Békéscsabán kongresszust tartottak, hogy tűrhetetlen helyzetüket megbeszéljék. A programmon nem közjogi, hanem gazdasági kérdések szerepeltek. Becsületes szociálpolitikai törvényeket követelnek, amelyek a népet meg fogják menteni attól, hogy becsületes munkájával itt éhen hallhasson és iija-örege kénytelen legyen Amerikába vándorolni. A kongresszus elhatározta, hogy a folyamatban levő munkaprogrammjába Szatmármegye földmunkásainak szervezését is beleveszi. Tulipán Árpád dalaiból. Elhervadt a tuti, tuti, tulipán, De virulok én a túli- főis-pán. Álmaimban sem gondoltam rá soha : Hogy ily nagy ur lesz belőlem valaha. Darabontot ha nem küld a kegyes ég, Most is pesti kis fiskális volnék még. Bizonyságul, hogy mily hálás e kebel : Pertut ittam velük, valamennyivel. 9 fitízson-utcát nem nyitják meg. Felsült spekulánsok. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete tegnap d. e. rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés lényeges módosításokat eszközölt a városi szervezési szabályrendeleten, amit az tett szükségessé, hogy a kezélőszemélyzet fizetése felemeltetett. Elhatároztatott, hogy a házipénztárral egyidejűleg a jövőben minden hónapban a rendőrkapitányi hivatal számadása és pénzkezelése is rendszeresen meg fog vizsgáltatni. A közgyűlés felír a kultusz miniszterhez aziránt, hogy a nagykárolyi főgimnázium könyvtárának és szertárának kiegészítésére 4600 koronát utalványozzon ki, tanszer átalány pótlásul pedig évenként 600 koronát engedélyezzen. Hogy a város szolgálatában álló munkásokat ne kellessen a munkásbiztositó pénztárba beíratni, elhatároztatott, hogy ezek betegsége esetén 20 héten át teljes fizetésüket a házipénztárból fogják kapni. Megállapította a közgyűlés, hogy a városi tisztviselők állása a pénzintézetek és egyéb rész- vénytársaságok igazgató tagsági állással nem összeférhetetlen. A községi bírósági végrehajtó évi fizetése 920 koronában, lakbére pedig 100 koronában állapíttatott meg. A városi közkórházhoz egy uj irnoki állás lett rendszeresítve. Fizetése annyi, mint a községi végrehajtóé. A közkórházi felügyelő évi fizetése a kórház terhére 280 koronáról 500 koronára emeltetett fel. A város belépett a „József főherczeg tüdőbetegek Szanatórium Egyesület“ pártoló tagjai sorába. A Gózson-utca megnyitásának tervét elejtették, mert a kisajátítandó telkek tulajdonosai telkeiket horribilis árért akarnák átengedni. Mangu Mária menhelyvezetőnő fizetésjavi- tás, — és Horváth István volt városi Írnok jutalmazás iránti kérvénye elutasittatott. Az üresedésben volt I. oszt. irnoki állás betöltése után több jelentéktelen ügy tárgyaltatott még, amelyek az előadói javaslatok értelmében lettek elintézve. Népdal az éjszakában. Nagykárolyban mikor elhúzzák az esteli harangot és a lakosság elindul a várkastély előtti aszfaltra sétálni, a főutezán egy különös jármű szokott feltűnni. Egy kerekekre alkalmazott hordó, mely elé két sovány gebe van befogva. A gebéket Tata valamelyik rokona hajtja. A különös készséget egy fáklya fénye világítja meg misztikusan. A sétáló közönség a jármű közeledésére diskréten eltávozik. Valamelyik este egy fiatalember a jármű kerekeinek zörgéséből a következő népdalt vélte hallani : .... Szagos lesz az utcza merre, merre, merre járok............. A dal folytatását és a jármüvet elnyelte a távolság és az éjszaka. Megjött; Megjött! Kész van! Micsoda? Szatmárvármegye monográfiája. Hát persze . . .! Mostanában nem volt nekünk semmi bajunk. Tejben vajban uszunk. kéjesen élvezzük a „nemzethy kormány“ teremtette gyönyörű állapotokat is, boldogan emésztünk. Csupán egy dolog miatt nyomta fejünket a bu: nem volt megírva Szatmármegye monográfiája. Látva bánatunkat, Falussy főispán igy szólott: — Uramfia ! Nincs monográfia? És a nagy munka elkészült. Sok pénzünkbe ke lt, de az nem'baj. Gyorsan készült el, pos tam fkában: ez már baj. ( rak felületesen lapoztuk át eddig a monog rafiát, c ez éppen elég arra, hogy megállapíthassuk,^ hogy az egész mü, különösen annak Nagykároly városra vonatkozó kis része értéktelen tákolmány. Nem tudjuk, kik Írták meg a nagykarolyi részt, annyit azonban tudunk, hogy akik Írták, rosszul írták és ami különösen felháborító, világos félre nem érthető tendenciával írták. Nem Képviselőtestületi közgyűlés.
